két hónap… Mióta utoljára írtam. Azt hiszem holnap estig ülnék itt, ha le akarnék írni minden vicces, aranyos, szemtelen, hisztis, akaratos- imádatos történést. Úgyhogy csak a fontosabb epizódokat említeném.:)
A csaj minden nap egy új előadás, amit tátott szájjal figyelünk az apjával, eszméletlen ütemben okosodik, és jön rá, kivel hogyan kell bánni, kit mivel tud kenyérre kenni. :) A legtöbb ember egyébként bedől neki, de most őszintén lehet egy ilyen mosolynak ellenállni?
Méretileg is változásban vagyunk (jó tudom, ez nem új…) Magassága átlépte a 100 cm-t, amire Apa büszkébb volt, mint a “méteres” nőci, aki értetlenül nézte miért örül Apa annyira, hogy ő már ‘ MÉTER! :) Súlyát tekintve… NEHÉZ! Főleg, hogy az új szokása, hogy oviba indulás előtt általában az ajtóban rettenetesen elfárad és cipelteti magát az autóig. (Mondjuk én általában passzolom a dolgot azzal, hogy “kérd meg Apát, mert én már nem bírlak el!” :))
Elfoglaltságait tekintve még mindig első helyen áll a mesélés, mindig mindenhol jöhet. Én személy szerint legjobban az esti mesélést szeretem, mert olyankor csak mi hárman vagyunk, kicsit megszűnik a kinti világ és a gondok. Ehhez mindenki ragaszkodik, csak nagyon ritkán, és nyomós okkal maradhat távol bárki.:)
Már a legtöbb kedvenc meséjét kívülről tudja, és meséli is, miután elköszöntünk tőle, hogy Bubu is jól tudjon aludni.:)
Mindent megjegyez, a legtöbbet nézett mesékből (Némó, Oroszlánkirály, Szépség és a szörnyeteg, 101 kiskutya) egész nap mesél.
Nagyon kutyás. Minden szembejövőt imád, mérettől, színtől, fajtától függetlenül. Már okosan megtanulta, hogy akármilyen édibédi, akkor sem ugrik rá, és szeretgeti meg, hanem megkérdezi a gazdiját, hogy szabad e simogatni. Brünoval persze még mindig legjobb barátok, én is imádom, de néha olyan, mintha két gyerekem lenne. :)
3 és fél éves elmúlt, viszont… :):) Még mindig képes elaludni aaaaaa….
BABAKOCSIBAN! :):)
Tudom, vicces, de vannak helyzetek, amikor kényelmesebb, egyszerűbb, mint órákig cipelni, ha elfárad. Ő az a ritka gyerek, akinek még most is szüksége van a délutáni alvásra (mondjuk személy szerint nekem is, szóval ebben semmi kivetnivalót nem találok! :))
És nem, Kriszti ezt nem azért mutattam meg, hogy idegeljelek, hanem, mert ez is fontos :)
Jaaa, a legfontosabbat majdnem elfelejtettem…
A legnagyobb mérföldkő az volt az elmúlt két hónapban, hogy megtanult két kerékkel bringázni, szóval leszedtük azokat a babás aprócska támasztókat, és azóta vagányan száguld a környéken. :)
Persze sérülés nélkül nem úsztuk meg ezt sem… Épphogy begyógyult ez a bibi… (amit az asztalbafejelés okozott)
Jött a “De én le tudok gurulni a dombról a bringával Anyaaaaaaaaaaa!” Az eredmény itt látható…
Úgyhogy gyorsan be is szereztünk egy ilyet…
De lassan ott tartok, hogy szkafanderben kéne járatni itthon is, tegnap előtt ugyanis sikerült leforráznia magát a gőzölős kamillával. 
Azt most nem részletezem, hogy minden alkalommal ha ránézek kb kinyírni lenne kedvem magam, amiért ilyen idióta voltam, a lényeg, hogy naponta kell kötözésre járnunk most, még nem tudni kell e komolyabban hozzányúlni, pénteken reggel kiderül. Amit most tudunk, másodfokú nem felületes égés, remélhetőleg nem marad nyoma. Két hétig ovi tuti nincs, amit már most hiányol. :(
És a végére egy kis óvónénik általi jellemzés, miszerint a lányomat jól lehet fegyelmezni, de azért erre van is szükség, mert elég öntörvényű. Ha valahol konfliktus alakul, onnan lelép, ergo nem kíván belefolyni a balhéba, de ha őt találja meg valaki, akkor nem hagyja magát, ezért is került szétütetésre Balázs nevű cimborájával. Aki egyik nap a legjobb barátja, másik nap pedig a leggonoszabb gyerek az egész oviban, mert szörnyeset játszott és ijesztgette a lányokat.:) Minden dalt és verset pillanatok alatt megtanul, az óvónéni szerint már egyedül prezentálni tudna egy anyák napi műsort, ha lenne kedve hozzá, mert szerepelni azt nem kifejezetten szeret (végre valami amiben rám hasonlít:))
Apa szülinapjára lázasan készült, verset tanult…
Bartos Erika: Apához
Mikor leszek én is felnőtt?
Mondd el nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
de nem is vagyok baba!
Mondd el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e mondd korán reggel
dolgozóba menni?
Jó érzés-e hazaérni,
megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
ma is nagyobb lettem?
Jó érzés-e betakarni,
puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
kérlek, ne menj messze!
Rajzoltam egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
kézen foglak Téged!
Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
Én vagyok az apukámmal,
ketten, kéz a kézben!
Tortát gyártott velem…
És vagánykodott a családi öltözetben…:)
