.......

Kb fél órát gondolkoztam hogy milyen címet adjak ennek a bejegyzésnek, de az "Egyik szemem sír a másik nevet" címet már lelőttem egyszer...
Pedig így érzem most is magam...
Próbálom a jó oldalról megközelíteni. Dorka jövő hét kedden kezdi a bölcsit. Drága apukám már jónéhány hete kérdezősködött amerre ő tudott, de persze azt mondták amit máshol, hogy majd jelentkeznek, ezért nem reménykedtem túlzottan. Aztán jött a telefon, hogy mehetünk. Tegnap bementünk a papírokért, és azt mondták kedden kezdődik a beszoktatás...
Örülök, mert a pénz nagyon kell most, hogy újra egyenesben legyünk, és az hogy újra dolgozni tudok, nagyon jó.
Viszont azt is tudom, hogy soha nem lesz jobb munkám, mint amit az elmúlt két évben csináltam. Talán jobb hogy ilyen hirtelen történik a dolog, nincs időm annyit agyalni rajta, de azért könnyet csal a szemembe ha arra gondolok, hogy mással fogja tölteni az egész napot, nem nekem fog szólni ha éhes, ha álmos, nem én fogom megölelni, ha elesik és megüti magát. Két évig minden napot együtt töltöttünk, szóval nem lesz könnyű... legalábbis nekem. Mert miatta nem aggódom, az utóbbi hónapokban nagyon megváltozott, mindenkivel boldgan eljátszik, nem félős, nem olyan kis szégyenlős, mint volt.
Szóval bölcsis lesz az én nagylányom... Aztán ovis, és kettőt pislogok, már el is költözik... :)

A tél, a város és mi!

Nyári gyerek lévén nem különösebben szeretem a telet. Utálok fázni, és hiába is mondja bárki, az én lábamra nem tudnak annyi zoknit húzni hogy az ne fázzon!! DE, szeretem az életben a szebbik feléről szemlélni a dolgokat, így most is próbálom a szerethető dolgokat megtalálni...
Imádom, mikor ki vannak világítva mindenhol a házak, a fák, ilyenkor lehet bármilyen hideg, én csak sétálok...
Imádok hazamenni a jó meleg lakásba, a lefagyott lábaimra meleg zoknit húzni (amit indulás lőtt általában a radiátoron hagyok, hogy jó meleg legyen:))
Imádok forralt bort inni, kürtős kaláccsal, vagy almás pitével!
Imádom forró fürdőben áztatni magam!
És persze imádom a karácsonyi készülődést! :)

Szóval részemről most nem bánom annyira hogy kicsit nincs nyár, nem kell izzadni, nem kell azon agyalni hogy vajon gutaütést kapunk e ha elmegyünk egyet csúszdázni, nincs vizes törcsi alváshoz, ÉS Apa sem pattint le, hogy "Ide ne bújj, így is ragadok!" :) :)

Apa és a háború!

A blog ugyan Dorkáé, de amikor nem épp ő produkál valamit, akkor az apja... :)
Néha rátör a "számítógépes- játék láz" Általában (szerencsére) nem tart tovább egy hétnél, mert megunja. Legutóbb autóversenyzett, most egy háborús játékot sikerült szereznie. Nagy háború volt, beletelt vagy 4 napba, mire megnyerték! :) Mikor diadalittasan közölte, hogy "Igen, megnyertük!" fellélegeztem, hogy szuper, újra enyémek az estéi.
Tegnap meglehetősen elgyötörten ért haza a munkából, nem evett egész nap ez egy olyan "Joey-típusnak" mint ő, elég nagy törés, így a vacsora után csak vergődött a kanapén, mint egy meglőtt orrszarvú, én levittem a kutyát, majd amikor hazajöttem és gép elé ültem, odavonszolta magát, bekapcsolta a sajátját, és elkezdte letölteni a játék második részét! Mert az is van! Közben persze azért szenvedett is, ahogy kell...

Én: "Szivem egy igazi hős vagy hogy hányingered közepette is a következő háborút tervezed!"
Ő: "A csapatomnak szüksége van rám! Nem hagyhatom őket cserben!"

(Hála az égnek, még éjszaka letöltődött a játék, tehát ma este azthiszem elküldi a hadüzenetet!

Anyának mindig örülni kell!

Az egész akkor kezdődött amikor Dorka babaágyának egyik rácsos oldala lekerült... És ő ki tudott jönni egyedül alvás után. Nekem ez annyira fura volt, hogy mindig nagyon örültem, és boldog voltam, amikor megjelent alvás után. :)
Aztán az utóbbi időben azért, mert rászokott a délutáni 3 órás alvásra, aminek a végére már- már kezdtem unatkozni, és örültem hogy felkelt, mert már kezdett hiányozni. :)
Igenám, de a napokban az történt, hogy nagyon fájt a fejem, ebéd után alig vártam hogy elaludjon és egy kis csend legyen végre. Még pakolásztam miután elaludt, kiteregettem, elmosogattam, és mire oda jutottam, hogy le tudtam feküdni hogy pihenjek kicsit, hallom hogy nyílik az ajtó...
Őszinte leszek, nem voltam olyan boldog mint korábban, amire Dorka a következővel reagált:
"Anya, légyszives örüljél, mondjad, hogy de hiányoztál, örülök hogy felkeltél!"

Én úgy tettem mint aki baromira örül, cserébe ő hajlandó volt még fél órát kisvakondot nézni csendben, így pihenni is tudtam!

Mesél- énekel... :)

Csak hogy mindenki értse, a könyvben, nem tudom, látszik e, de dalok vannak, ebből tanulunk énekelni, Dodó imádja! :)
Ja, és nem kell minden mondatában értelmet keresni! :)

Apa én én!

Apával elég sok dologban hasonlítunk, viszont vannak olyan dolgok amikben homlokegyenest másképp gondolkozunk... Azt hiszem a karácsonyfa díszítés remek példa erre, de erről már volt szó.
Egy másik.. Én a szavak embere vagyok, Apa inkább a számoké. Én még elő sem vettem a telefonom, ha valamit ki akarok számolni, ő már fejben megtette... Én irtózom mindentől, ami a matekra emlékeztet, táblázatok, függvények stb... Ezzel szemben Apa... Komolyan röhögnöm kell, ha eszembe jut, de nem azért, mert kiröhögöm, hanem mert annyira édes... Képes mindenről táblázatot csinálni... Az egy dolog, hogy a havi kiadásokról, számlafizetésekről, hitelekről táblázatot csinál, ezt talán mások is megteszik. De hogy autóvásárlás előtt valaki Excel táblázatba foglalja a lehetséges autókat, fogyasztás, csomagtér, motor, és még egy csomó mindenféle adat szerint aztán megadjon valami szorzószámot (fogalmam sincs mi alapján, és szerintem felesleges lenne annyi időt rááldozni mire megérteném!) hogy kijöjjön melyik autó számunkra a legideálisabb...
A legviccesebb, hogy mikor ezzel foglalatoskodott egyik este, nem akartam zavarni azt hittem dolgozik, annyira el volt mélyülve, és csak akkor kérdeztem meg mit csinál, amikor azt mondta magának... "Hű, nem hittem volna hogy ilyen szoros lesz a verseny!"


Szeretlek Drágám!!

Dorka mesél...

Tegnap délelőtt az alábbi dologra lettem figyelmes... Én teszek- veszek, és Dodó nem sertepertél körülöttem, viszont a hangját hallom... Megyek, és a következő mondatra érek oda a szobájának ajtajához... "És a Királylány azt mondta........... Hogy Király menjél dolgozni!"

Azt hiszem nem igényel a dolog további magyarázatot... :)

Készülünk a karácsonyra!

Meg a Mikulásra is, bár Dorkánál még nincs egészen különválva a kettő, ugyanis neki tökmindegy hogy Jézuska vagy Mikulás, de valaki hozzon neki ajándékot. Persze a zsarolás hogy majd nem kap ha nem lesz jógyerek, nem valami nagy hatásfokkal működik. (sokkal jobban hat a "Nem nézhetsz Mickey egeret, vagy Micimackót, ha nem pakolsz össze!")
Szóval, már karácsonyi énekeket tanulunk, meg mikiseket, szívem szerint már a karácsonyi dísz- égőket is feltenném, de tuti hülyének néznének a szomszédok. :)
Ajándék- ügyben jól állunk... fejben... A családban többen költöztek most, meg amúgy se túl nehéz szerencsére nekik ajit venni, nagyjából megvan kinek mit, vagy legalább az irányt tudom. Aztán persze december elején elkezdődik a telefonálgatás... Aki nem tudná, 5-en vagyunk testvérek...(Igen, EGY APÁTÓL!:)) Decemberben nem telik el nap úgy, hogy ne hívna fel legalább egy a 4- ből, hogy "Te anyunak mit veszel? És apu mit vesz neki? És a Dóri a Szilvinek?" :) Szóval bonyolult, és rengetegen vagyunk, de én ezt imádom!! Igaz hogy minden évben úgy indulok, hogy na, msot nem fogjuk az utolsó napokra hagyni a dolgot, de aztán apa sosem ér rá, vagy Dorkát nem tudjuk hova tenni, vagy csak nincs méret, vagy szín, vagy elviszk az utolsó darabot előlünk, szóval tökmindegy hogy indulok neki tudom hogy 21-22-23-án a várost keresztül- kasul fogjuk róni!
A szenteste pedig... Az egyik kedvenc napom az évben. És nem az ajándékok miatt! :) Hanem mert ilyenkor biztosan együtt vagyunk mindannyian, igaz volt, hogy a legidősebb bátyám dolgozott (külföldön) rossz is volt nagyon,de idén ő is itthon lesz!!
Már délelőtt hazamegy mindenki, együtt főzőcskézünk, ami annyira van együtt, hogy apu nem engedi hogy bármibe is belenyúljunk, max krumplipucolás, amit persze senki nem akar :) Viszont mindenkinek vannak jobb ötletei mit hogyan kéne. Dóri(nővérem) még javában a saját maga által készített ajándékokon dolgozik, tehát az ő szobájába nem lehet bemenni. :)
Szilvivel (hugi)pont mint gyerekkorunkban ugyanúgy várjuk h mikor lehet már fát díszíteni, de Apu általában húzza, ameddig csak lehet, lévén hogy neki kell beleverni a talpba... :) Aztán persze anyu tukmálja a szaloncukor kötözést, amit megint csak senki nem akar csinálni. :)
Aztán a fa feldíszítődik, mindenki kipakol, de szigorúan egyesével, és a többiek addig kint várnak :) Aztán énekelünk, ajándékokat bontogatunk, és elkezdünk enni :) A bontogatás minden évebn úgy indul, hogy egyszerre csak egy bont, mert szeretjük látni hogy ki mit szól azokhoz amiket kap, de persze vannak olyanok, akik csalnak és gyűjtik a végére, hogy minél tovább izgulhassanak... (Andris:) ) Szóval nekem idén is ez lesz az egyik legjobb napom azt hiszem...

És örülök hogy azért vannak dolgok amik soha nem változnak!

Hangos...

Hát igen... Ő is hangos.. :)

Anya enged (aztán persze jól megszívja!)

Nem írtam hétvégén, mert úgy érzem még mindig azt pihenjük apával...
Szóval az egész úgy kezdődött, hogy nekem pénteken osztálytalálkozóm volt, ami nagyon jól sikerült, jól szórakoztam, és ezután reggel 8-kor nem esett valami jól kipihent kétévesem energiája. Majd el kellett menni Budafokra, Camponába, ahol Dorka persze hisztirohamot kapott, ettől persze apa is, gyereket autóba bedob, és indulás anyuékhoz. Az autóban úgy intéztük, hogy már ne aludjon el, mert akkor 10 perc alvás és kész, bár ha akkor tudom mi vár ránk, talán inkább autózom vele...
Ebéd után ugyanis úgy döntött Dodó hogy nem szeretne aludni. Mivel cseppnyi álmosság nem volt a fején, jó, mondom kivételesen lesz ahogy lesz menjen játszani. Na, ezt nem kellett volna... Sosem hagytuk még ki a délutáni alvást, neki még nagyon kell. Persze ennek az lett az eredménye, hogy 5-től már szenvedett, de akkor már nem fektetjük le, majd este. Horror... ez a legjobb szó arra a pár óránkra... Mindent bevetettünk, de még a mindenre gyógyír hintázás sem vált be.
7 körül hazaindultunk, itthon gyors pizsibe öltözés, majd hirtelen csajszi feléledt és mint aki halálosan kipihente magát még este 10- ig!!!! csinálta a műsort tesóméknak. Végül hajsimizés közben az ölemben így dőlt ki... :)
Tanulság: MINDEN PROGRAMUNKAT AZ ALVÁSÁHOZ FOGOM IGAZÍTANI!!

Sütés...

Újabban szeretek főzni/ sütni. És az hogy mostanában egyre nagyobb százalékban sikerülnek amit kipróbálok, nagy önbizalommal lát el ezen a téren. Mikor terhes lettem, mindig arról álmodoztam, milyen jó lesz majd, mikor úgy fogok a lányommal együtt főzőcskézni, mint Stahl Judit a műsorában. Csak arra nem gondoltam, hogy ott nem veszik fel valószínű amikor a kölkök hisztirohamot kapnak, mert nem ehetnek nyers húst, vagy mikor 10-ből 4 tojást összetörnek.(vagy ők nem is csináltak ilyeneket?) Szóval nálunk valahogy így néz ki egy ilyen próbálkozás... Bevonulunk Dorkával a konyhába. Brüno vagy alszik, vagy kiengedem a folyosóra hogy a hobbijának hódoljon, azaz nézegesse, vadássza a korlátra szunyókálás céljából letelepedett galambokat. :)
Szóval, egy átlag másfél órás főzés/sütés nálunk legalább 4 órát tart. Amit én előkészítek, Dorka eltünteti, kiborítja, megeszi... Nagyon lelkes, mindent ő akar beleönteni, összekeverni, összegyúrni, és ez működik is addig, amíg hátat nem fordítok. Mert onnantól úgy önállósítja magát, hogy azt és oda önt ahová Ő gondolja! Így kötött ki mondjuk az épp a gázról leemelt bablevesbe pufi, vagy a tegnapi már kelesztésre félretett kalácstésztára fél liter tej.
És közben humorizál is... Este Apával melegszendvicset csinálnak. Megszerzi magának a tubusos pizzakrémet. Letekeri és nyalogatja. Apja észleli, és elvenné, mire rafináltan eldugja a háta mögé, és közli, hogy "Eltűnt a kupak, szerintem elvitték a manók!"

Amikre biztosan számítani lehet ténykedése végére:
1. A végére a hajától a talpáig lisztes, holott kb 20-szor fenyegetem meg, hogy kizavarom, ha belemászik a tálba.
2. Minimum egy tojás összetörik.
3. Biztos hogy megeszik valami olyat ami nem tetszik neki (élesztő pl) és ettől üvölt.
4. A kutya jóllakik a neki Dorka által ledobott dolgokkal.
5. A vérnyomásom olyan 200 körül mozog.
6. Megfogadom hogy többet nem engedem be.

És másnap mégis lelkesen indulunk együtt újra főzni/ sütni.

Giginek!

Most hogy közeleg a karácsony, mert igenis közel van már! Kezembe akadtak tavaly karácsonyi képek... Ezek többek között!
Csak remélni tudom, hogy attól mert már nem apud mellett lakunk, még találkozhatnak a csajszik idén is! :)

2 éve és most...