Nem írtam egy ideje, ennek több oka is volt.
1. A rossz időben semmihez nem volt kedvem, a panaszáradatot ráborítottam Apára, mikor esténként hazajött.
2. Több fronton kell megküzdenünk mindenféle problémával Apával, és ez felemésztette az energiáimat, meg a kedvemet is igazság szerint. Gondolom nem vagyok egyedül ezzel, vagy legalábbis bízom benne, más is érezte már úgy magát, mintha beküldték volna egy ringbe és ráküldtek volna 5 profit, hogy na tessék, lehet próbálkozni… na, mi így vagyunk egy ideje, de egyelőre kitartunk, és reméljük, hogy ez csak azért van, mert fiatalok vagyunk, és előbb- utóbb nyerünk is a dolgon valamit.
De térjünk inkább Dorkára… :)
Jól van, köszöni szépen, napról napra okosabb, és természetesen szebb is :) és huncutabb, és rafináltabb, és újabban szemtelen is. :)
Mostanában mindenből csak állatos kell, legyen az mese, színező, plüss, vagy bármi. Nem tudom ez miért van, mondjuk nem is bánom, hogy nem kell barbie-t meg hercegnőket nézegetnem mindenhol :)
Bölcsit továbbra is imádja, szívesen, jókedvűen megy minden nap, sőt menne hétvégén is. Szereti a gondozó néniket, és a gyerekeket is, mindig elsorolja itthon kivel játszott :)
Múlt héten gyereknap is volt a bölcsiben, be lehetett menni szülőknek is, volt sok finomság, meg még tombola is, meg arcfestés, meg kismillió játék, amit ugye mind mind meg kellet mutatni anyának meg apának :) Azért hozzátenném, hogy az én lányom volt az egyetlen, aki nem akart arcot festetni, akit nem érdekelt a gitározós- éneklős apuka… mert ő mit csinált? Na mit? Munkavédelmi sisakban fúrt, fűrészelt, és alkotott…:D (Apukájának pedig igazi boldogság ült ki az arcára…:))
Többi aprólék… :) Zabálnivalóak :)
Mostanáában leggyakrabban használt szava… “Egyedüüüüüüül!” Mindent és mindig… Persze ha nem sikerül kiborul és csapdos… De mintha valami javulást vélnék felfedezni hiszti- fronton.. Csökkent… viszont sokkal zsiványabb, mindig huncutkodik valamit és van, hogy mondja is, hogy “Anya, én ma nagyon huncut vagyok…” Az öltözésébe már ritkán szólhatok bele, és ha nem vagyok bent, amikor válogat, ilyen és ehhez hasonló összeállítások születnek…
Hisztire visszatérve, azért előfordul, de már sokkal hamarabb megnyugszik, és már szólni sem kell, mindig bocsánatot kér utána és el is mondja, hogy miért kér bocsánatot… Ennivaló :) Hát még mikor csak úgy bokros teendői közben odaszalad, ölelés, és közli, hogy “Úgy szeretlek Anya!”
Amúgy imádom, és élvezem, hogy már iylen nagylány, és lehet vele beszélgetni, mert mesél, és mert véleménye van, és mert egy csomó mindent sokkal könnyebb már csinálni, vagy együtt csinálni, mióta ilyen nagy lányom van… :) A múltkor pl elmesélte hazafelé, hogy a bölcsiben a Balis Attilának sarokba kellett állnia, mert megütötte a Fruzsinát a fúróval. De aztán aranyos volt, mert bocsánatot kért a Fruzsinától aki már nem is sírt. :) (Azt persze elfelejti elmesélni amikor neki kell sarokba állnia, mert pl ebéd közben úgy dönt, hogy a poharában öblíti le a főzeléket a kezéről…:))
És újabban érdekes összefüggéseket is talál… Amiket én nem érthetek… :)
Pl.:
Megyünk haza a bölcsiből, kérdezem tőle, hogy túrógombóc jó lesz e vacsira.
“Igen Anya, az nagyon jó lesz, és ha megeszem az egészet, na akkor majd mehetek az oviba az Ani nénihez!” :)
Holnap folyt. köv. videókkal :):)
