Remekművek :)

Dorka a nagyszülőknél mindig alkot valami szépet. Tegnap épp ezeket. :)

 

 

 

Csattogós lepke

Gondolom senkinek nem kell bemutatni… De hátha mégis, azoknak itt a kép, erről van szó, az utóbbi idők legidegesítőbb játékáról: Első szülinapjára hozta a hugom, mondván mindenkinek KELL hogy legyen csattogós lepkéje, enélkül gyerek nem nőhet fel.

Két év után az én véleményem az, hogy DE! Nekem ha lesz, minden további gyerekem nélkülözni fogja, mert égnek áll a hajam tőle. Természetesen fából van, ami remekül kopog a parkettán, és természetesen csak ott jó buli tologatni, földhöz csapkodni.

Aztán remekül lehet még vele poharakat borogatni az asztalról, homlokon verni vele Anyát, vagy Apát, vagy tulajdonképp bárkit, de őket a leggyakrabban…

Szóval akkor felteszem a kérdést…

KI KÉR EGY CSATTOGÓS LEPKÉT????????

Új év…

Nem, nem fogadkozom ilyenkor (sem). Csak remélek. Hogy idén a tavalyitól jobb lesz. Igazából attól nem lesz nehéz. És már rajta vagyunk az úton, úgyhogy idén mindennek jobbnak KELL lennie! :)

Nincs semmi különösebb oka annak, hogy ennyi ideig nem írtam. Azt nem mondom, hogy nem történt semmi, inkább csak a kevéske szabad időmet pihenésre, játékra, karácsonyra készülésre fordítottam :)

Szerencsére Dorka teljesen meggyógyult a tüdőgyulladásból karácsonyra, így nagyon szép ünnepünk volt idén is. Sok nagylányos játékot kapott, de természetesen mindenki ajándékát ő akarta kibontani. :)

Képekkel egyelőre nem nagyon tudok szolgálni, tekintve, hogy természetesen a fényképezőt itthon hagytam, Dóri képeit meg még nem kaptam meg, de pótolom majd később. Néhány dolgot azért mutatnék. A karácsonyi ajándékok közül az egyik telitalálat:

  Csak pislogunk, miket épít belőle…

Sok szép és szuper dolgot kapott még, Bogyó és Babócás társast, többféle kirakóst, mesekönyveket.

Idén is készült karácsonyi képeslap, igaz, saját készítésű lett végül, mert ahonnan eddig rendeltük nem újítottak, és nem akartam a tavalyit megint. Így ezek lettek:

(Évus, remélem nem haragszol, hogy kölcsönvettem a hátteret…:))

Mivel decemberben ki kellett hagynunk az ovit, itthon kellett minél izgalmasabbra alakítanom a programot. Bár így is elhangzottak olyanok, hogy “Anya, a barátaim biztos sírnak, hogy nem megyek az oviba!” és egyebek, de azért többnyire jól éreztük magunkat itthon, meg néha a “dolgozóba”. Ott is mindenki odavan érte, 1 perc alatt levette a fiúkat a lábukról. :)

Jutott idő egy kis szánkózásra, meg hóangyalkázásra is. :)

Sütögetést sem hagytuk ki…:)

  

És persze én is kaptam az eddigi évekhez hasonlóan olyan ajándékot amitől nagyon boldog voltam. Egy szuper estét szervezett kettőnknek a Cotton Club-ba…

 Illetve meglepett egy szép ékszerrel is. Idén én is igyekeztem nem sablonos ajándékot kitalálni, úgyhogy január 18-20 között Esztergomban fogjuk kipihenni ezt a nehézkes hónapot.

Na, öregszünk? :)