Krisztinek!

Akitől szintén érkezett egy csomag, amit neki is nagyon köszönünk, minden darabját imádja Dodó! :)
A kép és a videó tanulsága szerint Apuka is! :):):)

Szilviéknek!!

Úgy alakult, hogy idén is Szilviéktől hozott a postás csomagot, amit nagyon nagyon köszönünk, rengeteg örömet okoztatok vele, a mellékelt videó is mutatja! :)
(Tudom, sötét, de nem ilyen sötétben ülünk ám valójában a fényképező nem képes világosabb képet csinálni...:()

Ja, és előre is elnézést, hogy Apa "leKrisztiánozta" a fiad, de nincs képben, ráadásul aznap volt Krisztián barátja szülinapja, meg hát csak Krisként van ugye emlegetve... De azért bocsi, már megtanítottam neki! :)

Vidi!

Nincs időm, karácsonyi lázban égek, pörgök, Apa megbolondul tőlem, én meg örömködök, vásárolok, sütök- főzök, csomagolok... :) Szóval nem tudok írni, helyette itt egy videó, érdemes az arcjátékot figyelni!! :):)

Az első sírás a bölcsiben...

Na nem Dorkának hanem nekem...
Tegnap volt a bölcsis karácsony. Mondanom sem kell az utolsó pillanatban érkeztünk, mert a hó érdekesebb volt, mint sietni ahogy anya kéri... :)
Szóval bementünk, Dorka gyorsan beleugrott az ünneplőbe és szaladt is be játszani, én meg gondoltam, ha már úgysem jövünk idén, akkor kipakolom a szekrényét. És ezt találtam a szekrényében... Az első bölcsis "alkotását" rajta az ő jelével... :) :) Többi anyuka meg gondolom mosolygott magában, ahogy törölgettem a könnyeim, de még mindig nem tértem magamhoz hogy így megnőtt...

Ha beteg a nő... :)

Dorka szerencsére az a típus, aki nagyon jól viseli ha beteg. Emlékszem, én ha beteg voltam gyerekkoromban, egész nap csak feküdtem, szenvedtem, meg sem szólaltam, csak aludtam vagy tvztem. Sajnos a magas láz dolgot tőlem örökölte, mert Apa a legnagyobb kínjában is csak egy gyenge hőemelkedést produkál, nekem viszont egy laza megfázással is megy a 39...
De most Dorkáról... Szombat éjel a 39-et verte a láza, de vigyorogva dumált nekem az ágyban, hogy majd ha jó lesz jön a Jézuska, és hoz szánkót, és esni fog a hó és milyen szupi lesz... Mindezt az éjszaka közepén... Másnapra a köhögés- orrfolyás is megérkezett, a láz viszont eltűnt. A köhögés azóta is tart, de a nő hősiesen viseli, igaz csak akkor hajlandó orrot fújni ha vázolom a megtagadással járó következményeket... (orrszívás) Ilyenkor jön és mondja, hogy "Anya sírok, mert az orrszipi nagyon szörnyű!" De ugyanolyan lelkesen szekálja a kutyát, és minket is. :) Ugyanolyan kedvvel menne a bölcsibe, ahová viszont így nem tudunk sajnos.
Persze, igazi rafinált nő létére, ha megkérem, hogy a jókedvében széthajgált játékokat pakolja a helyükre, rögtön nagyon fájdalmas arcot vág, és jön, hogy "Anya, de nekem nagyon fájdalmas a torkom, le kell feküdnöm picit!"

A kép is azt tanusítja, milyen ügyesen játsza hogy épp elgondolkozik a rosszaságain... :)

Még mindig karácsony...

Igen, még mindig ugyanott tartok... Hogy ajándék alig, na jó fejben azért nagyjából megvagyunk, de a napok vészesen fogynak, ráadásul, a bölcsiből is most sikerült valami nyavalyát hazahozni, így nagyon mászkálni sem tudok.
Arról nem is beszélve, hogy a keret is lényegesen szűkebb, mint tavaly, vagy előtte, de vígasztal, hogy ez nem csak nálunk van így. Nálunk mondjuk sosem az ajándék volt a lényeg, hanem, hogy ilyenkor tuti hogy együtt vagyunk mindannyian, eszünk- iszunk finomakat, és örülünk, hogy ennyien itt vagyunk egymásnak. De tudom hogy nem mindenkinél van ez így... Sajnos. Ismerek olyanokat, ahol az számít, mi van a fa alatt, vagy ki tud nagyobbat... Én úgy döntöttem, kiszállok a versenyből, és ahelyett hogy azon görcsölnék, eleget költöttem e, csak az örömszerzésre koncentrálok! (Amit egész apró dolgokkal is el lehet érni!)

Újra itt!

Amióta bölcsi van, nem sok felesleges időm van, blogolvasásra, írásra pláne... Sajnos...
Most is csak pár szó, meg néhány édes kép, este pedig töltök egy cuki videót.

Várjuk a karácsonyt, készülünk, de ez a bölcsi dolog tölti ki most a gondolataink napjaink nagy részét. Haladunk vele, igaz lassan, és nem mindig fájdalommentesen, de haladunk. Részletesebben majd ha kicsit pozitívabban látom a dolgot.

Bölcsi...

A héten elkezdtük... Egyelőre nincs gond, mert ott vagyok vele, így szívesen játszik, minden reggel szívesen megy.
A gondozónénink nagyon kedves, Dorka nagyon szereti, már második nap ment hozzá, és beszélgetett vele. Ma már ott is ebédelt, sóska volt, ami annyira bejött neki, hogy hazafelé vennünk kellett, mert vacsira is azt kért. :)
Körte lett a jele, ami ismét segített valamin... azóta itthon is megeszi a körtét! :)
Ma kicsit nehezebb napja volt, már reggel láttam, hogy nincs valami jó passzban, és 11 felé, már elég fáradt volt, kellett a cumi is, hogy megnyugodjon, pedig két napja nem vettük elő.
Szerintem ha hagyom, le is feküdt volna a többiekkel, mert baromi álmos volt, de ma még hazajöttünk.
Ma azért én is jól mulattam, mert mikor beértünk, pont vette elő Kati néni a PÖTYIT!!!!! Imádtam mikor gyerek voltam, és Dorkának is nagyon tetszett, ült a többiekkel az asztalnál, és rakta :) Vagyis raktuk együtt... Aztán gyurmázás is volt ma, abba is beszállt, jól érezte magát.
Tegnap már nevelt is... Kint a teraszon ment a motorozás, mikor is hallom, hogy kiabál egy kislánnyal, hogy " Nem hallod, hogy mondom, hogy oda nem szabad bevinni a motort??" :)
Szóval bízom benne, hogy nem lesz gond később sem, de erről majd később... :)

Főszervező asszony...

Dorka újabban abban a tévhitben él, hogy mindenkinek azt és akkor kell csinálnia, amit és amikor ő mondja... Mindenbe bele tud kötni, és kivétel nélkül mindenkit kioszt... Csak néhány példa...

Vasárnap reggel, fekszünk az ágyban hármasban, Apa megölel, ő persze rögtön:
D: "Apa ne öleljed Anyát!"
Apa:De szeretem Anyát azért ölelem meg!
D: "Apa ne szeresd Anyát!"

Ülünk az autóban, beszélgetnénk, mire kiabálni kezd.
D: "Anya ne beszélgessél!"
Én: Szót fogadok és csendben maradok :)
D: "Anya, ne ne ne ne ne ne..."
Én: "Nem is csinálok semmit csak ülök!"
D: "Anya ne üljél!"

És még ezer féle témában hasonlóképp!

.......

Kb fél órát gondolkoztam hogy milyen címet adjak ennek a bejegyzésnek, de az "Egyik szemem sír a másik nevet" címet már lelőttem egyszer...
Pedig így érzem most is magam...
Próbálom a jó oldalról megközelíteni. Dorka jövő hét kedden kezdi a bölcsit. Drága apukám már jónéhány hete kérdezősködött amerre ő tudott, de persze azt mondták amit máshol, hogy majd jelentkeznek, ezért nem reménykedtem túlzottan. Aztán jött a telefon, hogy mehetünk. Tegnap bementünk a papírokért, és azt mondták kedden kezdődik a beszoktatás...
Örülök, mert a pénz nagyon kell most, hogy újra egyenesben legyünk, és az hogy újra dolgozni tudok, nagyon jó.
Viszont azt is tudom, hogy soha nem lesz jobb munkám, mint amit az elmúlt két évben csináltam. Talán jobb hogy ilyen hirtelen történik a dolog, nincs időm annyit agyalni rajta, de azért könnyet csal a szemembe ha arra gondolok, hogy mással fogja tölteni az egész napot, nem nekem fog szólni ha éhes, ha álmos, nem én fogom megölelni, ha elesik és megüti magát. Két évig minden napot együtt töltöttünk, szóval nem lesz könnyű... legalábbis nekem. Mert miatta nem aggódom, az utóbbi hónapokban nagyon megváltozott, mindenkivel boldgan eljátszik, nem félős, nem olyan kis szégyenlős, mint volt.
Szóval bölcsis lesz az én nagylányom... Aztán ovis, és kettőt pislogok, már el is költözik... :)

A tél, a város és mi!

Nyári gyerek lévén nem különösebben szeretem a telet. Utálok fázni, és hiába is mondja bárki, az én lábamra nem tudnak annyi zoknit húzni hogy az ne fázzon!! DE, szeretem az életben a szebbik feléről szemlélni a dolgokat, így most is próbálom a szerethető dolgokat megtalálni...
Imádom, mikor ki vannak világítva mindenhol a házak, a fák, ilyenkor lehet bármilyen hideg, én csak sétálok...
Imádok hazamenni a jó meleg lakásba, a lefagyott lábaimra meleg zoknit húzni (amit indulás lőtt általában a radiátoron hagyok, hogy jó meleg legyen:))
Imádok forralt bort inni, kürtős kaláccsal, vagy almás pitével!
Imádom forró fürdőben áztatni magam!
És persze imádom a karácsonyi készülődést! :)

Szóval részemről most nem bánom annyira hogy kicsit nincs nyár, nem kell izzadni, nem kell azon agyalni hogy vajon gutaütést kapunk e ha elmegyünk egyet csúszdázni, nincs vizes törcsi alváshoz, ÉS Apa sem pattint le, hogy "Ide ne bújj, így is ragadok!" :) :)

Apa és a háború!

A blog ugyan Dorkáé, de amikor nem épp ő produkál valamit, akkor az apja... :)
Néha rátör a "számítógépes- játék láz" Általában (szerencsére) nem tart tovább egy hétnél, mert megunja. Legutóbb autóversenyzett, most egy háborús játékot sikerült szereznie. Nagy háború volt, beletelt vagy 4 napba, mire megnyerték! :) Mikor diadalittasan közölte, hogy "Igen, megnyertük!" fellélegeztem, hogy szuper, újra enyémek az estéi.
Tegnap meglehetősen elgyötörten ért haza a munkából, nem evett egész nap ez egy olyan "Joey-típusnak" mint ő, elég nagy törés, így a vacsora után csak vergődött a kanapén, mint egy meglőtt orrszarvú, én levittem a kutyát, majd amikor hazajöttem és gép elé ültem, odavonszolta magát, bekapcsolta a sajátját, és elkezdte letölteni a játék második részét! Mert az is van! Közben persze azért szenvedett is, ahogy kell...

Én: "Szivem egy igazi hős vagy hogy hányingered közepette is a következő háborút tervezed!"
Ő: "A csapatomnak szüksége van rám! Nem hagyhatom őket cserben!"

(Hála az égnek, még éjszaka letöltődött a játék, tehát ma este azthiszem elküldi a hadüzenetet!

Anyának mindig örülni kell!

Az egész akkor kezdődött amikor Dorka babaágyának egyik rácsos oldala lekerült... És ő ki tudott jönni egyedül alvás után. Nekem ez annyira fura volt, hogy mindig nagyon örültem, és boldog voltam, amikor megjelent alvás után. :)
Aztán az utóbbi időben azért, mert rászokott a délutáni 3 órás alvásra, aminek a végére már- már kezdtem unatkozni, és örültem hogy felkelt, mert már kezdett hiányozni. :)
Igenám, de a napokban az történt, hogy nagyon fájt a fejem, ebéd után alig vártam hogy elaludjon és egy kis csend legyen végre. Még pakolásztam miután elaludt, kiteregettem, elmosogattam, és mire oda jutottam, hogy le tudtam feküdni hogy pihenjek kicsit, hallom hogy nyílik az ajtó...
Őszinte leszek, nem voltam olyan boldog mint korábban, amire Dorka a következővel reagált:
"Anya, légyszives örüljél, mondjad, hogy de hiányoztál, örülök hogy felkeltél!"

Én úgy tettem mint aki baromira örül, cserébe ő hajlandó volt még fél órát kisvakondot nézni csendben, így pihenni is tudtam!

Mesél- énekel... :)

Csak hogy mindenki értse, a könyvben, nem tudom, látszik e, de dalok vannak, ebből tanulunk énekelni, Dodó imádja! :)
Ja, és nem kell minden mondatában értelmet keresni! :)

Apa én én!

Apával elég sok dologban hasonlítunk, viszont vannak olyan dolgok amikben homlokegyenest másképp gondolkozunk... Azt hiszem a karácsonyfa díszítés remek példa erre, de erről már volt szó.
Egy másik.. Én a szavak embere vagyok, Apa inkább a számoké. Én még elő sem vettem a telefonom, ha valamit ki akarok számolni, ő már fejben megtette... Én irtózom mindentől, ami a matekra emlékeztet, táblázatok, függvények stb... Ezzel szemben Apa... Komolyan röhögnöm kell, ha eszembe jut, de nem azért, mert kiröhögöm, hanem mert annyira édes... Képes mindenről táblázatot csinálni... Az egy dolog, hogy a havi kiadásokról, számlafizetésekről, hitelekről táblázatot csinál, ezt talán mások is megteszik. De hogy autóvásárlás előtt valaki Excel táblázatba foglalja a lehetséges autókat, fogyasztás, csomagtér, motor, és még egy csomó mindenféle adat szerint aztán megadjon valami szorzószámot (fogalmam sincs mi alapján, és szerintem felesleges lenne annyi időt rááldozni mire megérteném!) hogy kijöjjön melyik autó számunkra a legideálisabb...
A legviccesebb, hogy mikor ezzel foglalatoskodott egyik este, nem akartam zavarni azt hittem dolgozik, annyira el volt mélyülve, és csak akkor kérdeztem meg mit csinál, amikor azt mondta magának... "Hű, nem hittem volna hogy ilyen szoros lesz a verseny!"


Szeretlek Drágám!!

Dorka mesél...

Tegnap délelőtt az alábbi dologra lettem figyelmes... Én teszek- veszek, és Dodó nem sertepertél körülöttem, viszont a hangját hallom... Megyek, és a következő mondatra érek oda a szobájának ajtajához... "És a Királylány azt mondta........... Hogy Király menjél dolgozni!"

Azt hiszem nem igényel a dolog további magyarázatot... :)

Készülünk a karácsonyra!

Meg a Mikulásra is, bár Dorkánál még nincs egészen különválva a kettő, ugyanis neki tökmindegy hogy Jézuska vagy Mikulás, de valaki hozzon neki ajándékot. Persze a zsarolás hogy majd nem kap ha nem lesz jógyerek, nem valami nagy hatásfokkal működik. (sokkal jobban hat a "Nem nézhetsz Mickey egeret, vagy Micimackót, ha nem pakolsz össze!")
Szóval, már karácsonyi énekeket tanulunk, meg mikiseket, szívem szerint már a karácsonyi dísz- égőket is feltenném, de tuti hülyének néznének a szomszédok. :)
Ajándék- ügyben jól állunk... fejben... A családban többen költöztek most, meg amúgy se túl nehéz szerencsére nekik ajit venni, nagyjából megvan kinek mit, vagy legalább az irányt tudom. Aztán persze december elején elkezdődik a telefonálgatás... Aki nem tudná, 5-en vagyunk testvérek...(Igen, EGY APÁTÓL!:)) Decemberben nem telik el nap úgy, hogy ne hívna fel legalább egy a 4- ből, hogy "Te anyunak mit veszel? És apu mit vesz neki? És a Dóri a Szilvinek?" :) Szóval bonyolult, és rengetegen vagyunk, de én ezt imádom!! Igaz hogy minden évben úgy indulok, hogy na, msot nem fogjuk az utolsó napokra hagyni a dolgot, de aztán apa sosem ér rá, vagy Dorkát nem tudjuk hova tenni, vagy csak nincs méret, vagy szín, vagy elviszk az utolsó darabot előlünk, szóval tökmindegy hogy indulok neki tudom hogy 21-22-23-án a várost keresztül- kasul fogjuk róni!
A szenteste pedig... Az egyik kedvenc napom az évben. És nem az ajándékok miatt! :) Hanem mert ilyenkor biztosan együtt vagyunk mindannyian, igaz volt, hogy a legidősebb bátyám dolgozott (külföldön) rossz is volt nagyon,de idén ő is itthon lesz!!
Már délelőtt hazamegy mindenki, együtt főzőcskézünk, ami annyira van együtt, hogy apu nem engedi hogy bármibe is belenyúljunk, max krumplipucolás, amit persze senki nem akar :) Viszont mindenkinek vannak jobb ötletei mit hogyan kéne. Dóri(nővérem) még javában a saját maga által készített ajándékokon dolgozik, tehát az ő szobájába nem lehet bemenni. :)
Szilvivel (hugi)pont mint gyerekkorunkban ugyanúgy várjuk h mikor lehet már fát díszíteni, de Apu általában húzza, ameddig csak lehet, lévén hogy neki kell beleverni a talpba... :) Aztán persze anyu tukmálja a szaloncukor kötözést, amit megint csak senki nem akar csinálni. :)
Aztán a fa feldíszítődik, mindenki kipakol, de szigorúan egyesével, és a többiek addig kint várnak :) Aztán énekelünk, ajándékokat bontogatunk, és elkezdünk enni :) A bontogatás minden évebn úgy indul, hogy egyszerre csak egy bont, mert szeretjük látni hogy ki mit szól azokhoz amiket kap, de persze vannak olyanok, akik csalnak és gyűjtik a végére, hogy minél tovább izgulhassanak... (Andris:) ) Szóval nekem idén is ez lesz az egyik legjobb napom azt hiszem...

És örülök hogy azért vannak dolgok amik soha nem változnak!

Hangos...

Hát igen... Ő is hangos.. :)

Anya enged (aztán persze jól megszívja!)

Nem írtam hétvégén, mert úgy érzem még mindig azt pihenjük apával...
Szóval az egész úgy kezdődött, hogy nekem pénteken osztálytalálkozóm volt, ami nagyon jól sikerült, jól szórakoztam, és ezután reggel 8-kor nem esett valami jól kipihent kétévesem energiája. Majd el kellett menni Budafokra, Camponába, ahol Dorka persze hisztirohamot kapott, ettől persze apa is, gyereket autóba bedob, és indulás anyuékhoz. Az autóban úgy intéztük, hogy már ne aludjon el, mert akkor 10 perc alvás és kész, bár ha akkor tudom mi vár ránk, talán inkább autózom vele...
Ebéd után ugyanis úgy döntött Dodó hogy nem szeretne aludni. Mivel cseppnyi álmosság nem volt a fején, jó, mondom kivételesen lesz ahogy lesz menjen játszani. Na, ezt nem kellett volna... Sosem hagytuk még ki a délutáni alvást, neki még nagyon kell. Persze ennek az lett az eredménye, hogy 5-től már szenvedett, de akkor már nem fektetjük le, majd este. Horror... ez a legjobb szó arra a pár óránkra... Mindent bevetettünk, de még a mindenre gyógyír hintázás sem vált be.
7 körül hazaindultunk, itthon gyors pizsibe öltözés, majd hirtelen csajszi feléledt és mint aki halálosan kipihente magát még este 10- ig!!!! csinálta a műsort tesóméknak. Végül hajsimizés közben az ölemben így dőlt ki... :)
Tanulság: MINDEN PROGRAMUNKAT AZ ALVÁSÁHOZ FOGOM IGAZÍTANI!!

Sütés...

Újabban szeretek főzni/ sütni. És az hogy mostanában egyre nagyobb százalékban sikerülnek amit kipróbálok, nagy önbizalommal lát el ezen a téren. Mikor terhes lettem, mindig arról álmodoztam, milyen jó lesz majd, mikor úgy fogok a lányommal együtt főzőcskézni, mint Stahl Judit a műsorában. Csak arra nem gondoltam, hogy ott nem veszik fel valószínű amikor a kölkök hisztirohamot kapnak, mert nem ehetnek nyers húst, vagy mikor 10-ből 4 tojást összetörnek.(vagy ők nem is csináltak ilyeneket?) Szóval nálunk valahogy így néz ki egy ilyen próbálkozás... Bevonulunk Dorkával a konyhába. Brüno vagy alszik, vagy kiengedem a folyosóra hogy a hobbijának hódoljon, azaz nézegesse, vadássza a korlátra szunyókálás céljából letelepedett galambokat. :)
Szóval, egy átlag másfél órás főzés/sütés nálunk legalább 4 órát tart. Amit én előkészítek, Dorka eltünteti, kiborítja, megeszi... Nagyon lelkes, mindent ő akar beleönteni, összekeverni, összegyúrni, és ez működik is addig, amíg hátat nem fordítok. Mert onnantól úgy önállósítja magát, hogy azt és oda önt ahová Ő gondolja! Így kötött ki mondjuk az épp a gázról leemelt bablevesbe pufi, vagy a tegnapi már kelesztésre félretett kalácstésztára fél liter tej.
És közben humorizál is... Este Apával melegszendvicset csinálnak. Megszerzi magának a tubusos pizzakrémet. Letekeri és nyalogatja. Apja észleli, és elvenné, mire rafináltan eldugja a háta mögé, és közli, hogy "Eltűnt a kupak, szerintem elvitték a manók!"

Amikre biztosan számítani lehet ténykedése végére:
1. A végére a hajától a talpáig lisztes, holott kb 20-szor fenyegetem meg, hogy kizavarom, ha belemászik a tálba.
2. Minimum egy tojás összetörik.
3. Biztos hogy megeszik valami olyat ami nem tetszik neki (élesztő pl) és ettől üvölt.
4. A kutya jóllakik a neki Dorka által ledobott dolgokkal.
5. A vérnyomásom olyan 200 körül mozog.
6. Megfogadom hogy többet nem engedem be.

És másnap mégis lelkesen indulunk együtt újra főzni/ sütni.

Giginek!

Most hogy közeleg a karácsony, mert igenis közel van már! Kezembe akadtak tavaly karácsonyi képek... Ezek többek között!
Csak remélni tudom, hogy attól mert már nem apud mellett lakunk, még találkozhatnak a csajszik idén is! :)

2 éve és most...

Azért ha ébren van, nagyon cukor! :)

Ha ki van simítva egyenesre, olyan hosszú mint anyáé. :)


Bizony! borzasztó milyen nagylány már, és bár minket sem kerül el a rettegett dackorszak, de igyekszünk mindent megbeszélni vele, a puszta tiltások helyett. Jószívű, szívesen kölcsönad mindent bárkinek, szomszéd kislánynak, idegen kislánynak a játszón, anyukámnak még a cumiját is odaadja. :) Minden nap többször is felsorolja kiket szeret, és hogy ki jöjjön hozzá, ha valakit már nagyon hiányol, a nyomatékosítás kedvéért hozza a telefonom, hogy hívjuk fel. Szerintem ha lehetőség lenne rá, azt imádná a legjobban, ha Zsófiék, Sziszka, Dóri, és akik még nagyon szeretik egész nap itt lennének vele. :) Általában behülyítik, hogy na, jössz velünk Dodó? Ő meg menne... Ahogy Noémivel és Alíz barátnőjével is elment. :) Szóval ezúton kérem csak akkor lengessetek legközelebb ilyen kérdéseket, ha tényleg elviszitek. :)
Mindenben szeret segíteni, bár van hogy ettől csak lassabban haladunk, de azt hiszem nem dől össze a világ, ha egy óra helyett kettőt takarítunk, de boldog, és nem hisztizi végig :) Ha vasalok hozza a vasalóját, és lelkesen vasal ő is. :) Így legalább eszébe sem jut az enyémhez nyúlkálni.

Mint akit összevertek...

Igen, így keltem reggel... Vagyis pár napja minden reggel így kelek. Ugyanis drága egyetlenünk legújabb szokása, hogy amikor felébred éjjel, kijön és onnantól mellettünk, közöttünk, rajtunk hajlandó csak aludni. Ezzel nem is volt gond, amíg mondjuk reggel 6 és 7 között jelent meg. Addigra nagyjából kipihentem magam. De az hogy újabban éjfél és 2 között hallom totyogni kifele, nem tölt el nagy örömmel. Hozzátartozik a dologhoz hogy szörnyű ágyunk van, ami tulajdonképpen nem is ágy, hanem kanapé, ait ki lehet nyitni. Ami annak a célnak hogy néha aludjanak rajta, tökéletesen megfelel, de mi lassan 4 éve ezen alszunk... A matrac a közepe felé lejt, így Apa általában rám gurul éjjel, mert az ő oldala lejtősebb. Ja és mindössze 140 cm széles, ami két embernek persze elég lenne, de ahogy megjelenik Dodóci, aki imád összevissza forgolódni, rugdalni, keresztbefeküdni, máris szűkös lesz a hely... legalábbis nekem. Mert én nem teszem arrébb, inkább felkenem magam a falra, vagy középen a lukban töltöm az éjszakát, ahogyan ma is... Komolyan alig tudtam megmozdulni, szóval mindenkitől várom a bíztatást hogy lányunk hamarosan újra az ágyában szeretne majd aludni, estétől egészen reggelig!

Én is sütök!

Drága barátnőm sikerein felbuzdulva kipróbáltam magam én is a péksüti sütés terén, és ahhoz képest hogy most kezdtem azt hiszem büszke lehetek magamra...:)

Apa logikára nevel... :)

Kedvesemmel sok mindenben hasonlítunk, de vannak dolgok amiket homlokegyenest másképp látunk... Csak egy pár példa:
Karácsony, pontosabban első karácsonyunk hármasban... Nekiállnék a fa díszítésnek, mikor is életem párja megkérdezi az első néhány dísz elhelyezése után hogy mi a koncepció? "Koncepció? Hogy felteszem a díszeket szépen egymás után." És ahogy ezt kimondtam már szedte is le a díszeket, mondván ezt nem lehet csak úgy, ennek szimmetrikusnak kell lennie, meg minden. És majd szegény gyerek ránéz, és minden térérzékre való hajlamát kiölöm belőle! Itt tenném hozzá Dorka 3 hónapos volt!! :)
A gyereknevelés terén valahogy ugyanígy állunk. Én igyekszem a lehető legegyszerűbben megmagyarázni kétévesünknek, ha valamit nem szabad hogy mégis miért nem, ő egyetemi órát tart róla! :)
Pl.:
Én: Dorka gyere hátrébb a tévétől, mert megfájdul a szemed!
Ő: Dorka ne nézd közelről a tévét, mert majd elromlik a szemed, szemüveges leszel, és majd mindig elfelejted felvenni mint Anya, és nem fogsz látni semmit!

Én: Dodó meg kell mosakodni hogy tiszta legyél!
Ő: Dodó a fürdés lényege nem a játék, hanem mindenképpen meg kell mosakodni. lehet játszani is, de mosakodás nélkül nem szállhatunk ki a kádból!

De talán ez épp így jó, tanulja csak meg hogy Apa az atomfizikus, anya meg akit bármivel le tud venni a lábáról :) Egy biztos... Matekleckével nem hozzám fog fordulni... :):)

Bölcsi kérdés...

Előre szólok itt most nem a bölcsi lesz a lényeg inkább a saját lelkivilágom... Írhatnám hogy milyen szemét egy helyzet hogy vissza kéne mennem nagyon dolgozni, de hiába jártam végig az összes szóba jöhető kerületi bölcsit, mindenhonnan elküldtek, szinte kiröhögve persze... De ezt akinek aktuális a bölcsi mert szüksége lenne rá! úgyis ismeri. Eleinte úgy indult ugye hogy amíg ovis nem lesz Dorka itthon maradok vele. De sajnos az élet másképp hozta, most nagyon kéne még egy fizetés. De nem tudom hova tenni a gyereket, tehát már csak azt tudom elképzelni hogy éjszaka dolgozzak. :( Tehetetlennek, és haszontalannak érzem magam, holott tudom hogy amit itthon csinálok is tesz a dologhoz, de pénzbeli hozzátételre most nagyobb szükség lenne.
Közben meg persze megszakad a szívem ha arra gondolok hogy Dorka, ha valami csoda történik és be tudom adni valahova bölcsibe, az egész napot nélkülem fogja tölteni. Nem nekem fog szólni ha megüti magát, hogy "Anya, ölelj meg, töröld meg a könnyes szemem..." Nem fog naponta százszor megölelni hogy "Nagyon szeretlek Anya!"
Negyon jó vele itthon. Nem mondom hogy könnyű, hiszen nem a lábamat lógatom egész nap, mert a kutya- gyerek páros egy lakásban bőven ad tennivalót de élvezem. Semmilyen munkát nem élveztem még ennyire, és szomorú vagyok azt hiszem hogy ennek lassan vége. Hogy nem lesz többet babám, akit babusgathatok, hanem lesz egy nagylányom akinek egyre kevésbé lesz szüksége ránk, és hipp- hopp már a barátok lesznek az elsők...

Amikor mókáznak! :)

Előre is bocsi hogy sötét meg minden, de egyszerűen képtelen a gépem érzékelni a fényt a lakásban, gyújthatok akárhány lámpát!
Szóval egy videó, Apa épp bolondozik, ahogy azt Dodótól is hallhatjuk! :)

Anya, Joey hív...

Apa kivan tőle hogy leadhatják a Jóbarátokat akárhányszor egymás után, én minden alkalommal ha tehetem megnézem minden részét... Persze vannak kedvenc részek is, de ez az a sorozat, amit bármikor szívesen nézek. Mostanság is adják esténként, és hát Dodó is látja hallja... A telefonomban a családi kategóriához a főcímzene van beállítva. :)
Egyik este ülünk az asztalnál hármasban, vacsizunk, mikor is megszólal a telefonomon az ismert zene... lányom pedig közli:
"Anya, Joey hív!"

Nagylány lett a babámból...

Az egyik szemem sír, a másik nevet... A következő történt ma: Rég nem látott Noémi barátnőm jött el hozzánk Alíz lányával, Dorkám nagy örömére. Már reggel úgy ébredt hogy "jön ma Alíz játszani hozzám!" Szóval jött. Az én pár hónapja még "antiszocként" elkönyvelt lányom egyből kézen fogta és vitte volna a szobájába, ha Alíz ment volna. :) Aztán egy kis Pombair mackózás segített neki oldódni, lányom meg annyira jól érezte magát hogy úgy gondolta, mikor indulni akartak a lányok, hogy ő is menni akar. Vette a csizmáját, kérte a kabátot, az sem rettentette meg hogy azt mondtam jó, de anya nem megy veled! Szóval kabátot vett, jött, hogy "Anya, adjál puszit!" Megpuszilt, integetett a folyosón, és eltűnt... A barátnőjével elment... És jól érezte magát, bár ez nem lepett meg, ha ezt nem tudtam volna előre el sem engedem... :)
Én meg itt maradtam a hirtelen jött szabadságommal, és nem is tudtam mit csináljak... Egyideig pont olyan csendben settenkedve csináltam a dolgom, mint amikor alszik, aztán pedig elindultam sétálni... Idejét sem tudom mikor sétáltam utoljára egyedül... Se kutya, se gyerek... Csak én, Andrea Bocelli a fülemben, és a belváros... Szóval szuper délutánom volt(és Dorkának is!) , köszönöm Noémi!!

A barátok hatása :) Avagy szeretünk Lizzy!

Azzal kezdeném hogy Apa szerint netfüggő vagyok... De persze ez korántsem igaz, az hogy szeretem reggel a kávémat úgy meginni hogy közben megnézem az e-maileket, és hogy milyen idő lesz ma, még nem jelenti hogy függő vagyok! Na jó amitől talán függök, az a skype... De az is csak azért van, mert itt tudom tartani a kapcsolatot azokkal a csodálatos barátnőimmel, akik sajnos nincsenek mindig elérhető távolságban egy kis beszélgetésre. Szóval valóban, ha a skype meghal, komoly gondban leszek...
És hát Dodónak is volt szerencséje tapasztalni milyen vicces, amikor láthatja a barátnőit, Mincsit, vagí Lizzy-t, integethet neki, vagy dobhat egy puszit. Azóta minden nap ha gép elé lát ülni jön, mit jön, rohan, hogy "beszélünk Lizzy-vel/Mincsivel!"
Egyik ilyen beszélgetésük alkalmával Lizzyvel zsarnok anyja 100szor elmondatta, hogy "Szia Bubu!" (azért való igaz hogy tényleg cuki volt!) Dorkámra ez olyan hatással volt, hogy utána egész délután mondogatta hogy "szia Bubu!" és mivel az alvóskutyusa volt a legközelebb, neki mondta...
Hát így lett az alvós kutyusból BUBU KUTYUS!!
Köszi Lizzy hogy segítettél nevet találni! :)

Cukik...

Hideg van... :(

Elkezdtünk fázni... Utáljuk... Viszont találtam végre valamit amiben a lányom rám hasonlít! :) Kiléptünk az utcára tegnap, és azonnal közölte, hogy "Juj de hideg van!" Kb az első sarkon már a keze is fázott, úgyhogy nem volt hosszú a séta... Siettünk haza, főztünk egy jó meleg teát, és inkább Mickey egeret néztünk a jó meleg szobában. :)
Viszont... Végre lehet mécsesezni, párologtatni, újra jól esik vasalni, lehet várni a karácsonyt, a forralt borozást, a kürtős kalácsot, a karácsonyi vásározást... :)

Nagy művésznő lesz...

Művésznő kikapta a szalvétatartóból a nehezéket, ami szerinte első naptól fogva mikrofon... és énekelt... :)

Nevelés avagy hogyan (nem) mutatunk példát...

Azt gondolom a legtöbb nőnek világos elképzelései vannak a neveléssel kapcsolatban, mielőtt imádott csemetéje megszületik... És hát csak bízom benne hogy nem én vagyok az egyetlen akinek az élet szépen átírta a forgatókönyvet... :)
Szóval, próbáljuk terelgetni a nőt, nem szeretem a nevelés szót, igyekeznék inkább példát mutatni, amivel csak az a baj, hogy egyetlen percre sem lehet lazsálni mert a kis szemfüles azonnal kiszúrja és az hagyján hogy észreveszi szóvá is teszi!!
Néhány példa...

Rendrakás a nappaliban...
Én: Dorka vidd be a nadrágodat a szobádba.
Dodó: "Anya, hogy kell szépen mondani?"


Vásárlás vége, baromi nehéz zacsi, a kocsit meg nincs kedvem visszatolni hagyok egy kis melót az unatkozó pultot támasztó biztonsági őrnek is.

Dorka: "Anya, visszatolom a kocsit!"
Én: Nem kell szivem, majd innen elviszik a nénik, gyere, mert nehéz a szatyor.
Dorka: "Anya, de akkor a bácsi majd kidobja a kukába!" (ezzel a fenyegetéssel tudom csak rávenni hogy elpakolja a játékait maga után)


Imád zokni nélkül lenni, ami hát most hogy nincs már nyár, nem igazán jó, nagy harcok vannak, hogy ne vegye le.
Egyik ilyen alkalommal amikor észreveszem hogy nincs rajta zokni rászólok hogy kerítse elő a zoknit és vegye fel... Mire bemegyek, látom a zokni a kezében, majd mikor észrevesz eldugja a háta mögé...
Én: Dodó hol a zoknid?
Dorka: "Elvitték a manók!"

Szóval azt hiszem a fegyvereinket szépen ellenünk fordítja, és néha már nem is tudom ki kit nevel... :)

Az elmaradt képek...

Na, szóval... az új nagylányos ágya! Nagyon szereti nem mellékesen be tudja pakolni maga köré az összes plüsst, amit reggelente mind kipakol a mi ágyunkba! :) Időnként nincs kedve egyedül aludni, vagyis este lefekszik, elalszik, aztán vmikor éjjel vagy hajnalban megjelenik, és bebújik mellénk. De rendes mert nem kelt fel minket, csak lefekszik, úgyhogy általában csak reggel veszem észre hogy ott van. :)

Napjaink...

Mivel mostani képem ninc sitt egy tavaly ilyenkori!

Dodóval mostanság szinte egész na éneklésből, mesélésből állnak, imádja ha lefekszünk a nagy ágyra, és Apa vagy Anya mesél neki, a mesekönyv persze nem lényeges, inkább az előadás. :)
Gyönyörűen beszél, bár vannak szavak amiket muriból nem mondd rendesen, mint pl müzli helyett "büzli" vagy mandarin helyett "bandarin". És ha mondom neki hogy nem büzli hanem müzli, akkor szép határozottan megmondja hogy "büzli vicces!" Hát ennyi... :)
Szombaton megérkezett végre a nagylányos ágya is, amiről persze nem tudok képet mutatni mert a fényképező kábele eltűnt, de amint meglesz mutatom ígérem! :) Amúgy imádja, egyből ahogy kész lett, lefeküdt, betakarózott, és elaludt... Szóval vége... Nem baba már... Szétszedtük a rácsos ágyat, hamarosan érkezik az új nagylányos szobájába a többi bútor is, addig el kell tűntetni a babás játékokat is, elvégre egy nagylánynak nincs szüksége csörgőkre... :)

Rettenet határozott lett újabban, pontosan megmondja mit akar vagy épp nem akar csinálni, és azt is hogy kivel. Nem, bocsánat, szebben fogalmaz, mert azt mondja "Anya szeretnék cumizni, pisilni, tururit enni, vizikét inni... " Vagy épp "Szeretnék Dórihoz menni, nem szeretnék sétálni, autóval menjünk sétálni, villamosozzunk" és hasonlók! Persze ha nem az történik amit szeretne, nem túl türelmes, a majd, vagy kicsit később szót nem ismeri, és ellenállhatatlan kérlelésbe csap... "Apa légyszives szeretnék palintázni, de apa légyszives gyere..."
Vagy mikor épp cumit szeretne, és mutogat a polcra, de anya nem látja, simán közli, hogy "Anya dehát ott van, nézd meg!" Szóval megkapom ám a magamét! :)
Nagyon kis édes is tud lenni, minap apát figyelte reggel ahogy öltözött, és mikor kész lett, mondta neki hogy "nagyon csini vagy Apa!" (Jó azt is hozzátette, hogy "Apa meleg vagy..." de igazából azt akarta mondani hogy meleg van... legalábbis remélem...:))

Dodó- dumák...

Tartottunk egy kis net- távolságot, kárpótlásul egy kis betekintés mikkel örvendeztet minket újabban egyetlen lányunk...

Apja irodája előtt...
Én: nézd, Dorka elrepült a repülő!
Dodó tátott szájjal bámulja az eget, majd közli: "Elgurult a lepedő!" :)


Vasárnap ebéd utáni pihenő a kanapén, Dorka egyszer csak felpattan...
"Tessék Apának cumika, Anya te meg keljél föl!"
(Utalva ezzel enyhén hogy anya húzzál ki süssél sütit mi addig alszunk!)

Tekerés!

Így száguld...





Majd elege lesz és lekever egyet...

Egy kis nosztalgia!

Régi, de ez az egyetlen dolog, ami most is mosolyt tud csalni az arcomra!

A videó pedig pont egy éves! Már egy éve volt...

Már ekkora!

Fülpuszi!

Így megnőtt az én kis gombócom! :) Eszméletlenül okos, de ezt csak megfelelő jutalom ellenében hajlandó megcsillogtatni, tehát ha nincs a kezemben valami kajához hasonlító, esze ágában nincs leülni nekem. :) Viszont korlátlan ideig képes labdázni, a futtatóban sok sok barátja van már, igaz jórészt kölyök kutyusok, mert a felnőtt kutyák nem mindig tudják elviselni az ő energiáját! :) De ha van megfelelő partner, akkor órákig képes kergetőzni, rohangálni! :)

Az elmaradt bulifotók! :)

Most ez az új kedvencem róluk!
Lepkelányok!:)

Tortafújás! :)

Nagyon jól sikerült a buli, Dodó boldog volt, izgatottan bontogatott, annyi mindent kapott, hogy úgy tűnt sosem fogynak el a bontani valók. :) A legnagyobb sikert természetesen az új bicaj, és az új babakocsi aratta, imádja őket, vinni kell ha lemegyünk vagy a bringát, vagy a babakocsit. :) De valamit mindig.
Majd mutatom a játszón hogy száguldozik! :)

A szülinapi program, élménybeszámoló!

Nézd Baba, ott a maci!
Maci nézés anyával...
Meg apával...

Reggel apával pontosan 8:13-kor ébredtünk meg, ami fura, mert minden reggel ott ugrál már rajtunk Dodó fél7 körül, most pedig semmi... pont ma... Gyorsan beszaladtunk hozzá, hogy születése pillanatában puszilgassuk agyon (8:14) az ünnepletet. :) Aki nagyon kómás volt még, de látszott az arcán, hogy örül hogy most kivételesen hozzá rontottak be valakik puszilkodni! :)
Az ajándékot lelkesen bontotta, a ruháit persze azonnal próbálta :) Aztán összekészültünk, és irány a Macipark. Sok sok tündéri édes mackó, és az én lányomat mi érdekli?? A csúszda... No comment! :)
De azért megnéztük a macikat is, sétáltunk, Dorka lelkesen mutatott mindent a babájának, és mondta neki mi micsoda...
Pl.: "Nézd baba, ott a mackó, azt mondja hogy blum blum! " Vagy: "Nézd ott a farkas, épp kakil, mert ügyes nagyfiú!" (Brüno-t szokta megdicsérni ha lent kakil a futtatóban!)

Most alszik a csaj, regenerálódik a délutáni bulira! :) Össze sem számolom mennyien leszünk, sokan, szerencsére nagy a család! :)
Szóval tortás képek majd később! :)

Két éves lett...

Az én legdrágább kincsemnek! !

Nem olyan régen, még csak egy kis pötty voltál egy monitoron, mi pedig meg voltunk rémülve apával hogy vajon hogyan fogunk tudni gondoskodni egy picike emberkéről, vajon meg tudunk e majd adni mindent neked... Nincs sok mindenünk, amit adhatunk, de egy szerető, gondoskodó családot igen, akik mindig itt lesznek neked, akikre mindig számíthatsz, és remélem hogy ha15-20-25 év múlva visszagondolsz majd, akkor te is úgy gondolod, ennél több nem is kell!

KÖSZÖNJÜK DODÓ HOGY MINKET VÁLASZTOTTÁL!!

Az első verse...

Tegnap ebéd után nő fekszik a szobájában, szól a zene, én meg a csukott ajtón keresztül hallom, ahogy szaval... Saját költeményt!
"Egy kettő....Karkötőőőőőőőőőőő!"

Névnapos!

Egyetlen kislányom ma ismét névnapos, úgyhogy a napot nosztalgiázással töltöttük, régi képek, videók nézése a tavalyi névnapról, hihetetlen hogy mennyire megnőtt azóta, mennyit okosodott... És milyen szép lett... :)
Köszönöm Dodó hogy minket választottál...

Énekel... :)

Nekünk is megy ám a mókuska... igaz szabad stílusban, de azért a lényeget ki lehet venni. :)

Krisztinknek!

Drága Kriszti néni!
Anyám szomorú volt ma reggel, nem vigyorgott rám mikor felébredtem már nem is volt itthon, Brüno-val sétált, aztán apával elvittük őt hozzád. Azt nem értem hogy miért, és hogy miért vagytok szomorúak, de azt igen, hogy barátosném Mincsi minden szeretetével elhalmoz majd, ahogy én is szoktam ha anya szomorú. Ja és anyu is, mert szeret téged ő is, és sajnálja hogy nem tehetett többet.
Sok sok puszi!
Dodóci