Mint akit összevertek...

Igen, így keltem reggel... Vagyis pár napja minden reggel így kelek. Ugyanis drága egyetlenünk legújabb szokása, hogy amikor felébred éjjel, kijön és onnantól mellettünk, közöttünk, rajtunk hajlandó csak aludni. Ezzel nem is volt gond, amíg mondjuk reggel 6 és 7 között jelent meg. Addigra nagyjából kipihentem magam. De az hogy újabban éjfél és 2 között hallom totyogni kifele, nem tölt el nagy örömmel. Hozzátartozik a dologhoz hogy szörnyű ágyunk van, ami tulajdonképpen nem is ágy, hanem kanapé, ait ki lehet nyitni. Ami annak a célnak hogy néha aludjanak rajta, tökéletesen megfelel, de mi lassan 4 éve ezen alszunk... A matrac a közepe felé lejt, így Apa általában rám gurul éjjel, mert az ő oldala lejtősebb. Ja és mindössze 140 cm széles, ami két embernek persze elég lenne, de ahogy megjelenik Dodóci, aki imád összevissza forgolódni, rugdalni, keresztbefeküdni, máris szűkös lesz a hely... legalábbis nekem. Mert én nem teszem arrébb, inkább felkenem magam a falra, vagy középen a lukban töltöm az éjszakát, ahogyan ma is... Komolyan alig tudtam megmozdulni, szóval mindenkitől várom a bíztatást hogy lányunk hamarosan újra az ágyában szeretne majd aludni, estétől egészen reggelig!