Bölcsi kérdés...

Előre szólok itt most nem a bölcsi lesz a lényeg inkább a saját lelkivilágom... Írhatnám hogy milyen szemét egy helyzet hogy vissza kéne mennem nagyon dolgozni, de hiába jártam végig az összes szóba jöhető kerületi bölcsit, mindenhonnan elküldtek, szinte kiröhögve persze... De ezt akinek aktuális a bölcsi mert szüksége lenne rá! úgyis ismeri. Eleinte úgy indult ugye hogy amíg ovis nem lesz Dorka itthon maradok vele. De sajnos az élet másképp hozta, most nagyon kéne még egy fizetés. De nem tudom hova tenni a gyereket, tehát már csak azt tudom elképzelni hogy éjszaka dolgozzak. :( Tehetetlennek, és haszontalannak érzem magam, holott tudom hogy amit itthon csinálok is tesz a dologhoz, de pénzbeli hozzátételre most nagyobb szükség lenne.
Közben meg persze megszakad a szívem ha arra gondolok hogy Dorka, ha valami csoda történik és be tudom adni valahova bölcsibe, az egész napot nélkülem fogja tölteni. Nem nekem fog szólni ha megüti magát, hogy "Anya, ölelj meg, töröld meg a könnyes szemem..." Nem fog naponta százszor megölelni hogy "Nagyon szeretlek Anya!"
Negyon jó vele itthon. Nem mondom hogy könnyű, hiszen nem a lábamat lógatom egész nap, mert a kutya- gyerek páros egy lakásban bőven ad tennivalót de élvezem. Semmilyen munkát nem élveztem még ennyire, és szomorú vagyok azt hiszem hogy ennek lassan vége. Hogy nem lesz többet babám, akit babusgathatok, hanem lesz egy nagylányom akinek egyre kevésbé lesz szüksége ránk, és hipp- hopp már a barátok lesznek az elsők...