2010. január 27., szerda

2010. január 25., hétfő

Dorkáról…

Egy kis beszámoló, nem írtam róla mostanában annyit, pedig minden nap alakít valamit szinte. Hihetetlen okos, és rafinált… és akaratos… és sokszor szemtelen is! Igen, a két éves lányom szemtelen. Mikor például azt találom mondani és a zsarnoki anyja, hogy tegyen rendet a szobájába, a nyomatékosítás kedvéért hozzáteszem, hogy most! Na erre általában azt mondja két perc kérlelés után, hogy “Anya, nem beszélgessél velem!”  És ezekkel tudja kiegészíteni…:

“Anya ne nézzél/ ne simogassál/ ne csikizzél/ ne gyere ide/ ne lökjél fel (ez csak finom irányítás általában a cél felé)/ ne nézz Apára/ ne ölelgessed Apát/ ne beszélgessél Apával…

Viszont!! Ha elég rafinált vagyok én is, akkor könnyen rá lehet venni egy kis játékkal bármire, szívesen segít mindenben, ügyesen elpakol, mert megbeszéltük, hogy minden játékkal játszunk, de egyszerre csak eggyel, hogy ne legyen kupi, és ha mást szeretnénk játszani előbb elpakolunk.

Napról napra okosabb… Kapott karácsonyra egy mesekockát. Mind a 6 oldalán más képhez tartozó kép elem van. Akkor azt hittük, kicsi még hozzá, mert első próbálkozásra, én is alig tudtam kivenni, nem olyan egyszerű képek ám! :) De azóta szinte minden nap vagy 10szer kirakjuk, imádja, és tegnap egy képet, teljesen egyedül rakott ki!! (Ez mondjuk nem az én érdemem… Apa agya…)

Magánügyei lettek… vasárnap délután, halljuk, hogy nyílik a gyerekszoba ajtaja, de nem trappol, ahogy szokott. Gondoltam lehajtott fejjel áll az előszobában ahogy néha szokta, mert várja, hogy észrevegyük, de nem… 10 perc után bekukkoltunk Apával és látjuk, hogy síri csendben tesz- vesz a szobájában. :) Elindulunk, hogy megölelgessük, meg ilyesmi, erre kiabálni kezd, és közli, hogy “Ne gyertek ide!!”  Mi persze megsértődtünk és visszafeküdtünk pihenni, ő meg még 20 percet játszott bent nélkülünk…

És akkor a végére mutatok néhány friss képet! :)

Szereti, ha bábozunk:)IMG_1188 IMG_1185

 

 

 

 

 

 

 

Együtt sütöttük! :)

IMG_1201

Megkérdeztem hogy szokott nevetni!

IMG_1205 

Aztán, hogy hogy szokott sírni…

IMG_1207

Tanul…

Döbbenet, hogy milyen okos… Persze, az én gyerekem, milyen is lehetne… :) De most komolyan… elmondok neki valamit egyszer, és megjegyzi…

A bizonyíték… Imádja a könyvet (Örök hálánk Sziszka!) minden nap végignézzük, de kb harmadik lapozásra fújta…

2010. január 22., péntek

A táskám…

Először is azzal kezdem, hogy van egy állandó táskám a “csizmás- kabátomhoz” és van egy az “Nike cipős kabátomhoz”. Ebben a kettőben cserélgetem az alap dolgokat, (és gyűjtöm a szemetet)

Kipakolni csak abban az esetben szoktam, ha 1. valami kiborul bele (ha víz az akkor nem biztos…) 2. Nagyon tele van, és semmit nem találok benne… Hogy a mostani előtt mikor pakoltam ki utoljára arról még csak elképzelésem sincs… Tudom ciki, de ez nem olyan dolog, amivel az ember napi szinten foglalkozik. Nem mentegetem magam tovább… :):)

IMG_1164

  • pénztárca
  • telefon + headset
  • 1 db aktuális parfüm és egy kb 4 hónapja kiürült…
  • 2 db szemüveg (minek 2??)
  • 2 pár zokni, 1 bugyi (Dodóé)
  • fertőtlenítő zselé, törlőkendő
  • hajgumi, hajcsat
  • smecta, homeos bogyó
  • kinder csoki, gyümölcspüré
  • kutyakaki zacskó, kutya jutalom falat. :)
  • zsepi
  • Dorka bölcsis üzenőfüzete
  • 2 db mézeskalács a bölcsis karácsonyról (hát itt vannak!)
  • szemét… jó, ez nem szerepel a valóságnak megfelelően a képen, mert kb 6 túrórudi papír volt meg csomó blokk a zsepik meg ruha cimkék mellett, de ez jó alkalom volt tulajdonképpen arra hogy kiürítsem… :)

Smink nincs benne, mert vagy kisminkelem magam itthon és akkor az úgy is marad estig, vagy nem, és akkor napközben sem gondolom meg magam. :) A kulcsom sincs benne.(de akkor hol van már megint???)

2010. január 21., csütörtök

7 dolog rólam…

Edina kérésére elárulok 7 lehetőleg olyan dolgot, amit eddig nem tudtak rólam a kedves olvasók! :) Nehéz, mert nincsenek különös, titkos képességeim, vagy titkaim…:)

Azért megpróbálom:

1. Család- függő vagyok…

4 testvérem van, szuper szüleim, akik minden pillanatban példák előttem, a házasságuk, a kitartásuk, a probléma- megoldásuk. Igazából az utóbbi 5- 6 évben lettem függő, azóta élvezem igazán, hogy ilyen sokan vagyunk. Imádom a karácsonyokat, a születésnapokat, mert ilyenkor mind együtt vagyunk, és igaz, közhely, de én tényleg úgy érzem, amíg ilyen családom van, nagy gondom nem lehet… :) (A nővérem hiányzik a képről)

IMG_30661

7-en mint a gonoszok! :)

IMG_3186 

 

2.Finnyás vagyok…

Nem szeretek különösebben beülni vacsorázni, vagy kávézni, mert kevés olyan hely van, ahol olyan tanult felszolgálók vannak, és nincs rosszabb, mint amikor megkérdezek valamit és a pincér azt mondja, “várj egy kicsit, mindjárt megkérdezem!”  Szeretem a minőségi kávét, a minőségi bort, és ha erre épp nincs keretem, akkor inkább nem iszom. Van aki szerint ez sznobság, szerintem csak igényes vagyok. :)

3. Mindenem ropog…

A nyakamtól az utolsó lábujjamig, szinte minden testrészemet ropogtatom. (Nyakam, vállam, gerincem, könyököm, csuklóm, csípőm, térdem, bokám, ujjaim…) Rossz szokás, amivel Apát az őrületbe kergetem, épp ahogy ő engem a cigivel, csak ez nem kerül pénzbe, és még az egészségemre sem annyira káros, legalábbis én ezzel nyugtatom magam. :)

4. Rosszul tájékozódom…

Legalábbis Apa szerint. Szerintem nem annyira. De ő hajlamos rátenni erre  a dologra egy lapáttal, mégpedig úgy, hogy ha olyan helyre megyünk, ahol már jártam, direkt más útvonalat választ, hogy véletlenül se tudjam, merre vagyunk, és lássa, milyen bután nézek… Ténylegesen eddig egyszer tévedtem el a városban, hozzáteszem az ő ajándékáért mentem, így kénytelen voltam egyedül megoldani a helyzetet mert Őt nem tudtam felhívni… és hazataláltam, szóval annyira mégsem vagyok béna…:)

5.  Mindent elhagyok…

Már gyerekként is ilyen voltam, bár szerintem ebben nagy szerepet játszott, hogy anyutól folyton azt hallgattam “Még jó, hogy a fejed a nyakadra nőtt!” Szóval, szerintem ráolvasta a fejemre ezt a dolgot… :) Minden indulásnál kb 10 percet kulcskereséssel töltök, pontosabban először a kulcskeresőt keresem meg, majd azzal a kulcsom!:) Anyuéktól az elindulás már csak úgy megy, hogy “Mindened megvan? Telefon? Kulcs? pénztárca?” Hagytam már el telefont, kétszer, pénztárcát szintén kétszer, kabátot, fürdőruhát, karácsonyi ajándékos zacskót… De azt hiszem van abban valami hogy azok a tárgyak, amik tényleg a mieink, visszatalálnak hozzánk. Telefonjaim meglettek, irataim is szinte mindig! :)

6. Nagyon tudok rajongani…

A legkülönfélébb dolgokért… Ha valaki szenvedélyesen csinál valamit és abban jó is, az rajongani való… pl, ahogy Jamie Oliver főz…

jamie-oliver-446-d00003326848e5e9d2557 

Vagy ahogyan táncosok bánnak a testükkel…

RUMBA2  Romeo und Julia

Vagy ha egy író úgy fogalmaz meg egy- egy mondatot, hogy az örökre ott marad a fejemben…

“Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd”  (Coelho)

7.  …

Ide mondjatok valamit Ti, akik kicsit ismertek… Mert én ennyit tudtam összeszedni. :)

2010. január 13., szerda

Egy utolsó vidi mára…

Talán sok lesz belőlem mára, de megígérem, eldugulok, de ezt meg akarom mutatni még… Érdemes figyelni az arcjátékot!

Köszönjük bkv!

Elindulok a bölcsibe Dorkáért… Egy átlagos napon villamossal megyek 4-et aztán metrózom. Onnan séta. Na, ma 3 villamos ment el úgy, hogy nem fértem fel rá, így kerülőt választottam, és végül a két metróvonalat összekombinálva jutottam el célomhoz. Gondoltam visszafelé nem így jövünk, mert hazafelé amúgy is fáradt lesz Dorka, nem “sétáltatom” annyit, és amúgy is, hát csak nem lesznek olyan bunkók az emberek, ha látják a gyereket… Hahaha… Nagy tévedés. Az egy dolog, hogy 20 percet vártam a villamosra, kezemben a 15 kilóssal, mert persze, “Anya, nagyon fáradt vagyoooooooooooooook!” Aztán megérkezett a villamos, első gondolatomként az jelent meg, hogy ismét el fog menni jópár mert erre tuti nem fogunk felférni, aztán gyorsan utána következőként, hogy “Márpedig nekünk haza KELL jutni ezzel!!!” Szóval megpróbáltuk, feljutottunk, egyik kezemben Dorka, mind a 15 kilójával, másikban a holnapra vásárolt kajákkal teli zacskó, benne persze kilós liszt, üdítő, mandarin, banán… (nem is értem, mit gondoltam…) 40-es kosztümös “hölgyek” persze kényelmesen ücsörögnek, gondosan ügyelve, hogy tekintetük rám ne essen, igazuk van mert gyilkolni tudtam volna vele… Tőlem kb 10 méterre egy bácsi kiabálni kezd, hogy menjek ő leszáll máris… De mire kimondta, már rájött, esélyem nincs hogy odaverekedjem magam. A kb 20 perces villamosozás alatt kb 47-en tapostak meg, tehát ahogy jelenleg érzem két lábujjam minimum elrepedt, 4-szer könyököltek a bordámba, a jobb karomon a könyököm piros és meg van dagadva, vállam jelenleg nem érzem, holnap már biztos fogom, de ahogy most kinéz, az sem lesz sokkal jobb…

Szóval ha Apa nem jön értünk holnap, akkor bizony itthon marad!

Azért mesélek valami vicceset is… Nem biztos hogy mindenki nevetni fog rajta, mi Apával röhögtünk..:)

 IMG_1145

Szóval tegnap behívott Dorka a wc-be, hogy “nézd Anya így pisil az Apu!” És ott állt a wc előtt, és illusztrálta, amit Aputól látott. (Activity-ben nagy játékos lesz!) Ari volt meg minden, de elmondtam neki hogy a lányok nem így pisilnek csücsüljön le. Úgy tűnt megértette. Ehhez képest ma a bölcsiben azzal fogadtak, hogy a lányomon azért van más ruha, mert megmutatta a többieknek hogy pisil az Apu. Égett a fejem, de nem bírtam ki röhögés nélkül…:) Megígértem, hogy ezentúl Apa egyedül pisil, a gondozó nénik meg hogy felügyelik ezentúl a csoportos pisilést…:)  

Az én kedvenceim…

Kedves Barátnőm kérésére- hívására leírom én is milyen könyvek azok amik nálam a polcon is sorakoznak. Sajnos (vagy nem?) ebben is válogatós vagyok. Szeretem, ha egy könyv az első lapjától magához láncol, úgy, hogy mikor befejezem sem tudom letenni. De valljuk be, mostanában kevés ilyen könyv íródik… Sajnos. Szeretem, ha együtt tudok élni a főhőssel, szeretem, ha megváltoztat valamit bennem a könyv miután elolvasom…

Volt egy nagyon kedves kollégám aki az első könyvet ajánlotta nekem, amit mutatni szeretnék:

717047_4  Závada Pál: Jadviga párnája

Nem egyszerű olvasmány, mert nem könnyű mai nyelven íródott, inkább régies, de gyönyörű magyar nyelvet használ.

Minden férfinak ajánlom, mert sokat lehet tanulni belőle, odaadásról, önzetlen szerelemről, bár ez így túl nyálas, így egy pasi sem fogja kézbe venni..:) lehet nekem azért tetszett annyira, mert voltam a főhős helyzetében, amikor azt érzed, mindennél jobban szeretsz valakit, aki ezt cseppekben viszonozza csupán… Azt sem feltétlen őszintén…

És innentől csak egy írómat emelném ki akiért rajongok, minden könyvét olvastam. Nem mind tetszett, de persze az a kevesebb.

Ő Paolo Coelho.

614783_4

Tizenegy perc:

Nem szépítem egy prostiról szól, aki szerencsét próbál Genf- ben, ahol pillanatok alatt az utcán találja magát. Mélységek, magasságok, szerelem, kis spiritualitás, már ami a szex részét illeti… Az első könyv volt, amit a “zsenitől” olvastam, eddig kb 5ször, és még mindig nem unom…

 

199892F

Veronika meg akar halni:

Ez a kedvencem mind közül, ez változtatott alapjaiban az életem szemléletén, ezután változtam olyanná, amiből itt már olvashattatok kis ízelítőt…:) Mindenkinek ajánlom, aki… Nem, tényleg mindenkinek!!

Egy kis kedvcsinálónak elmondom, hogy Veronika élete nem olyan, mint a miénk, nincsenek megoldhatatlan gondjai, mégis úgy dönt véget vet az életének. Nem sikerül, és amikor felébred egy elmegyógyintézetben találja magát, ahol közlik vele, hogy ugyan megmentették, de haldoklik, és csak napjai vannak hátra… Szintén van benne a spirituális vonalból mint a többi könyvében is, de nem olyan idegesítően elvont módon, hanem finoman, éreztetve, hogy ez a mi életünkben is megtalálható dolog. Imádtam!!

614895_4

 A Piedra folyó partján ültem és sírtam:

Ez a könyv csak egyszerűen “szép”. Tudom, könyvre ilyet nem mondunk, de ez az… Központ a szerelem, két szerelmes, akik 10 év után újra találkoznak, a lány közben független az érzéseit profin elrejtő nő lett, a férfi pedig vallási vezető… Egy közös utazás, ahol az élet nagy kérdéseire keresik a választ…

 

683282_4

 Az alkimista:

Az egyetlen könyv, amire azt mondom, hogy nem különösebben tetszett… Nem rossz, mert izgalmas de ez az amiben a spirituális rész már egy kicsit sok nekem. És volt, ahol elvesztettem a fonalat. Persze lehet, hogy nem terhesen kellett volna olvasni… :)

 

AZ ÖRDÖG ÉS PRYM

Az ördög és Prym kisasszony:

Az összes közül a legizgalmasabb, mondom ezt úgy, hogy nálam főleg a szerelmes, érzelmekről szóló könyvek viszik a prímet, ebben nem ez a központ, és mégis… Nem tudtam letenni, és eddig 3-szor olvastam el, mindháromszor adott újat.

Ízelítő :) Kis falu, olyan haldokló falucska, öregek lakják, semmi izgalmas. Megérkezik az idegen a faluba, aki Prym kisasszonynak felajánl egy rakás pénzt, ha rábeszéli a falubelieket, hogy öljenek meg valakit maguk közül…

És amiknek még előtte vagyok:

108566F

A győztes egyedül van:

Ha jól láttam a legújabb könyve. Remélem a névnapomra megérkezik…:)

 

 

 

 

702020F

 Szerelem:

Idézetes könyv, mintha nekem szedték volna össze… :)

 

 

 

 

Most hirtelen ennyi, én ezeket olvastam, ezek a kedvencek, és nehezen veszem rá magam, hogy újhoz nyúljak, sok futtatott könyvben csalódtam már…

Szilvi, Timi nektek dobom a labdát! :)

2010. január 12., kedd

Miliszló leves :)

Na, szóval van egy rész, amiben szegény Goofy nagyon csúnyán megfázik, és Minnie főz neki Minestrone levest. Azóta nálunk is minden nap ez készül. :)

2010. január 11., hétfő

Nem hülyegyerek ám…:)

Anyuéknál történt, a hétvégén… Dorka anyuval bent a szobában telefonál, mi Apával a konyhában eszünk.

Anyum: “Dodó, hívd fel apát!”

Dorka: “Szerintem ott van kint a konyhában!” :)

Egy kis részlet a napunkból…

Ami egyébként nagyjából reggeltől estig ebből áll. :) Rohan, az ügyeit intézi, telefonál, magyaráz.:)

2010. január 8., péntek

Megint mi…

Tudom, ez a blog Dorkáról szól, de közvetve hát egy kicsit talán a mi dolgainknak is van hatása a növekedésére… Apa szóvá tette, hogy mindig csak a rá nézve vicces(röhejes) dolgokat írom le, amikor rajtam lehetne mosolyogni azt már nem… Szóval akkor illusztrálnám, mitől kapott nem olyan rég szinte  röhögő-görcsöt…:) Építőset játszottunk Dorkával. (Jó, mi játszottunk, ő azon igyekezett, hogy lebombázza:))

Szerintem mindenki rájön anélkül, hogy mondanám, melyiket építettem én…:)

IMG_0347 IMG_0348

Aztán, amikor hozta a gépet, hogy életem végéig cikizhessen a megörökített “alkotásommal” a kezébe adtam a krétát, hogy na, akkor rajzoljunk!

IMG_0352

Szerintem ezt sem kell nagyon kommentálni…:)

Hallottatok már ilyet??

Nem tagadom, a főzési tudományomon még jócskán van mit fejleszteni, illetve Apa azt mondta, tulajdonképp tudok én főzni, csak az ő ízlésvilágát nem sikerül mindig eltalálni… Ergo nem biztos hogy bennem van a hiba… ugyebár… Merthogy hallottatok ti már olyat, hogy egy vadas- mártás TÚL RÉPÁS??????? Na, ezt az ízlésvilágot találja el valaki…

2010. január 5., kedd

Mosoly…

Mostanában mióta Dorka bölcsis naponta utazom a városban többször metróval, villamossal, és azt vettem észre, hogy az emberek borzalmasak!!!! Nem akarom elhinni hogy itt mindenki ennyire boldogtalan, mint amit az arcokon látok! csak néznek maguk elé, néha még pofákat is vágnak egymásra… Én ha egyedül utazom, mindig zenét hallgatok, ami első pillanattól jó kedvre derít, de ezt más fülhallgatós emberen nem igazán látom. Szóval ma eldöntöttem, nekem is az arcomra lesz írva, hogy érzem magam… :)

Ma “Őt” vittem magammal, és mindenkire hatalmasat mosolyogtam akivel kapcsolatba kerültem utam során. :)

Meglepődtem, de a kávém habjára mosolygós fejet kaptam csokiból, a villamoson ültem az egyik autós rámkacsintott…Sőt, még az ellenőr is mosolygott rám, és “nagyon kellems mosolygós napot” kívánt. :) Persze volt aki csak szimplán hülyének nézett, és biztos azt gondolta magában, “mit vigyorog itt ez a hülye…” De nem érdekel, pár embernek sikerült mosolyt csalnom az arcára, amitől megváltozott az én napom is. :)

Mickey egér tanít…

Az ünnepek alatt Dorka kicsit többet nézte Mickey egeret, mentségünkre legyen mondva, ez volt az egyetlen dolog, amivel l tudtuk szerelni, amikor valamelyik rögtönzött buli után kicsit pihentünk volna… :)

Nos, ennek eredményeképp Dorka az alábbi számomra néha érthetetlen mondatokkal örvendeztet… :)

“A jelszó: pöttyös ruha!”

Én: “Dorka, hol van a zoknid?”

Dodó: “Nem tudom Anya, de szerintem egy mikkenytű segíthet!!”

“Felrepülünk a magas hegyreeeeeeee”

“Úgy hallottam van egy ötletem…!”

Elkezdtük korlázotni a dvd-nézést! :)

2010. január 3., vasárnap

Kicsi beszámoló!

Talán a lelkes Dorka- rajongók kevésbé, én viszont annál inkább örülök, hogy nem jutott időm blogot írni. Mégpedig, mert Apa végig velünk volt, így hármasban, de leginkább "nagycsaládosan" teltek a napok. Szinte minden nap mentünk valakihez, vagy hozzánk jöttek, Dorka annyira belejött, hogy reggel úgy ébred, hogy "Anya, ma is rendezünk bulit?" :)
Úgyhogy akkor most mesélek picit.

 
Karácsony: Szép volt, ahogyan minden évben, anyuékkal töltöttük a szentestét, Dorka nagyon pörgött, élvezte hogy sokan vagyunk, hogy mindig játszik vele valaki, az ajándékozásnál voltak gondok, ugyanis mindet ő akarta kibontani, így mindig kellett adni neki valami bontanivalót, hogy ne a másét bontsa ki. még szerencse hogy egy nagy halom ajit kapott ő is. Idén végre, kis kivételekkel, zömében tényleg hasznos, és olyan ajándékot kapott, amiktől okosodik, és élvezi is!
Apa nagyon örült az én meglepetésemnek, már felkerültek a falra a képek, amin az ő munkái, büszkeségei vannak. :) Itt a háttérben láthatók!:)

IMG_1097

Én is sok sok kedves (Hogyan ne legyünk tökéletes anyák c. könyv) és hasznos (kulcskereső) ajándékot kaptam, és köztük volt a titkon vágyott kenyérsütő is. Imádom, és szinte minden nap kényszerem van hogy süssek! :) Apa meglepett egy csúcs mindent tudó robotgéppel, amit sajnos vissza kellett vinnünk, mert el volt törve az egyik alkatrész, és persze nem volt belőle több, úgyhogy a jövő hétig várnom kell a másikra, nagyon várom már! :)
Szilveszter: Nálunk volt a buli, ami csendes volt, de vicces, és pont "így jó"! :)IMG_1076IMG_1086 
(előző este mindenki Zsófi szülinapján "fárasztotta ki" magát! :) )

IMG_1047Az ünnepek közötti napok: Sokat játszottunk, sétáltunk, pihentünk, sütöttünk, főztünk, romantikáztunk. :) Sajnos nem mindenkivel tudtam találkozni akivel szerettem volna, de velük remélhetőleg januárban pótolhatom. :)

Szilviékkel szerencsére tudtunk, és nagyon jó éreztük magunkat.

Itt találjátok a képeket a látogatásról. :)

Holnap kezdődik a bölcsi ismét, amit Dorka egyelőre nagyon vár, és örül neki, sőt, ma azt is mondta, tök magától, hogy “Anya majd kicsit elmegy, én meg ottmaradok Kati nénivel, és nem sírok!”  Úgy szeretném ha tényleg ilyen simán menne….