Krisztinek!

Akitől szintén érkezett egy csomag, amit neki is nagyon köszönünk, minden darabját imádja Dodó! :)
A kép és a videó tanulsága szerint Apuka is! :):):)

Szilviéknek!!

Úgy alakult, hogy idén is Szilviéktől hozott a postás csomagot, amit nagyon nagyon köszönünk, rengeteg örömet okoztatok vele, a mellékelt videó is mutatja! :)
(Tudom, sötét, de nem ilyen sötétben ülünk ám valójában a fényképező nem képes világosabb képet csinálni...:()

Ja, és előre is elnézést, hogy Apa "leKrisztiánozta" a fiad, de nincs képben, ráadásul aznap volt Krisztián barátja szülinapja, meg hát csak Krisként van ugye emlegetve... De azért bocsi, már megtanítottam neki! :)

Vidi!

Nincs időm, karácsonyi lázban égek, pörgök, Apa megbolondul tőlem, én meg örömködök, vásárolok, sütök- főzök, csomagolok... :) Szóval nem tudok írni, helyette itt egy videó, érdemes az arcjátékot figyelni!! :):)

Az első sírás a bölcsiben...

Na nem Dorkának hanem nekem...
Tegnap volt a bölcsis karácsony. Mondanom sem kell az utolsó pillanatban érkeztünk, mert a hó érdekesebb volt, mint sietni ahogy anya kéri... :)
Szóval bementünk, Dorka gyorsan beleugrott az ünneplőbe és szaladt is be játszani, én meg gondoltam, ha már úgysem jövünk idén, akkor kipakolom a szekrényét. És ezt találtam a szekrényében... Az első bölcsis "alkotását" rajta az ő jelével... :) :) Többi anyuka meg gondolom mosolygott magában, ahogy törölgettem a könnyeim, de még mindig nem tértem magamhoz hogy így megnőtt...

Ha beteg a nő... :)

Dorka szerencsére az a típus, aki nagyon jól viseli ha beteg. Emlékszem, én ha beteg voltam gyerekkoromban, egész nap csak feküdtem, szenvedtem, meg sem szólaltam, csak aludtam vagy tvztem. Sajnos a magas láz dolgot tőlem örökölte, mert Apa a legnagyobb kínjában is csak egy gyenge hőemelkedést produkál, nekem viszont egy laza megfázással is megy a 39...
De most Dorkáról... Szombat éjel a 39-et verte a láza, de vigyorogva dumált nekem az ágyban, hogy majd ha jó lesz jön a Jézuska, és hoz szánkót, és esni fog a hó és milyen szupi lesz... Mindezt az éjszaka közepén... Másnapra a köhögés- orrfolyás is megérkezett, a láz viszont eltűnt. A köhögés azóta is tart, de a nő hősiesen viseli, igaz csak akkor hajlandó orrot fújni ha vázolom a megtagadással járó következményeket... (orrszívás) Ilyenkor jön és mondja, hogy "Anya sírok, mert az orrszipi nagyon szörnyű!" De ugyanolyan lelkesen szekálja a kutyát, és minket is. :) Ugyanolyan kedvvel menne a bölcsibe, ahová viszont így nem tudunk sajnos.
Persze, igazi rafinált nő létére, ha megkérem, hogy a jókedvében széthajgált játékokat pakolja a helyükre, rögtön nagyon fájdalmas arcot vág, és jön, hogy "Anya, de nekem nagyon fájdalmas a torkom, le kell feküdnöm picit!"

A kép is azt tanusítja, milyen ügyesen játsza hogy épp elgondolkozik a rosszaságain... :)

Még mindig karácsony...

Igen, még mindig ugyanott tartok... Hogy ajándék alig, na jó fejben azért nagyjából megvagyunk, de a napok vészesen fogynak, ráadásul, a bölcsiből is most sikerült valami nyavalyát hazahozni, így nagyon mászkálni sem tudok.
Arról nem is beszélve, hogy a keret is lényegesen szűkebb, mint tavaly, vagy előtte, de vígasztal, hogy ez nem csak nálunk van így. Nálunk mondjuk sosem az ajándék volt a lényeg, hanem, hogy ilyenkor tuti hogy együtt vagyunk mindannyian, eszünk- iszunk finomakat, és örülünk, hogy ennyien itt vagyunk egymásnak. De tudom hogy nem mindenkinél van ez így... Sajnos. Ismerek olyanokat, ahol az számít, mi van a fa alatt, vagy ki tud nagyobbat... Én úgy döntöttem, kiszállok a versenyből, és ahelyett hogy azon görcsölnék, eleget költöttem e, csak az örömszerzésre koncentrálok! (Amit egész apró dolgokkal is el lehet érni!)

Újra itt!

Amióta bölcsi van, nem sok felesleges időm van, blogolvasásra, írásra pláne... Sajnos...
Most is csak pár szó, meg néhány édes kép, este pedig töltök egy cuki videót.

Várjuk a karácsonyt, készülünk, de ez a bölcsi dolog tölti ki most a gondolataink napjaink nagy részét. Haladunk vele, igaz lassan, és nem mindig fájdalommentesen, de haladunk. Részletesebben majd ha kicsit pozitívabban látom a dolgot.

Bölcsi...

A héten elkezdtük... Egyelőre nincs gond, mert ott vagyok vele, így szívesen játszik, minden reggel szívesen megy.
A gondozónénink nagyon kedves, Dorka nagyon szereti, már második nap ment hozzá, és beszélgetett vele. Ma már ott is ebédelt, sóska volt, ami annyira bejött neki, hogy hazafelé vennünk kellett, mert vacsira is azt kért. :)
Körte lett a jele, ami ismét segített valamin... azóta itthon is megeszi a körtét! :)
Ma kicsit nehezebb napja volt, már reggel láttam, hogy nincs valami jó passzban, és 11 felé, már elég fáradt volt, kellett a cumi is, hogy megnyugodjon, pedig két napja nem vettük elő.
Szerintem ha hagyom, le is feküdt volna a többiekkel, mert baromi álmos volt, de ma még hazajöttünk.
Ma azért én is jól mulattam, mert mikor beértünk, pont vette elő Kati néni a PÖTYIT!!!!! Imádtam mikor gyerek voltam, és Dorkának is nagyon tetszett, ült a többiekkel az asztalnál, és rakta :) Vagyis raktuk együtt... Aztán gyurmázás is volt ma, abba is beszállt, jól érezte magát.
Tegnap már nevelt is... Kint a teraszon ment a motorozás, mikor is hallom, hogy kiabál egy kislánnyal, hogy " Nem hallod, hogy mondom, hogy oda nem szabad bevinni a motort??" :)
Szóval bízom benne, hogy nem lesz gond később sem, de erről majd később... :)

Főszervező asszony...

Dorka újabban abban a tévhitben él, hogy mindenkinek azt és akkor kell csinálnia, amit és amikor ő mondja... Mindenbe bele tud kötni, és kivétel nélkül mindenkit kioszt... Csak néhány példa...

Vasárnap reggel, fekszünk az ágyban hármasban, Apa megölel, ő persze rögtön:
D: "Apa ne öleljed Anyát!"
Apa:De szeretem Anyát azért ölelem meg!
D: "Apa ne szeresd Anyát!"

Ülünk az autóban, beszélgetnénk, mire kiabálni kezd.
D: "Anya ne beszélgessél!"
Én: Szót fogadok és csendben maradok :)
D: "Anya, ne ne ne ne ne ne..."
Én: "Nem is csinálok semmit csak ülök!"
D: "Anya ne üljél!"

És még ezer féle témában hasonlóképp!