Azért ha ébren van, nagyon cukor! :)

Ha ki van simítva egyenesre, olyan hosszú mint anyáé. :)


Bizony! borzasztó milyen nagylány már, és bár minket sem kerül el a rettegett dackorszak, de igyekszünk mindent megbeszélni vele, a puszta tiltások helyett. Jószívű, szívesen kölcsönad mindent bárkinek, szomszéd kislánynak, idegen kislánynak a játszón, anyukámnak még a cumiját is odaadja. :) Minden nap többször is felsorolja kiket szeret, és hogy ki jöjjön hozzá, ha valakit már nagyon hiányol, a nyomatékosítás kedvéért hozza a telefonom, hogy hívjuk fel. Szerintem ha lehetőség lenne rá, azt imádná a legjobban, ha Zsófiék, Sziszka, Dóri, és akik még nagyon szeretik egész nap itt lennének vele. :) Általában behülyítik, hogy na, jössz velünk Dodó? Ő meg menne... Ahogy Noémivel és Alíz barátnőjével is elment. :) Szóval ezúton kérem csak akkor lengessetek legközelebb ilyen kérdéseket, ha tényleg elviszitek. :)
Mindenben szeret segíteni, bár van hogy ettől csak lassabban haladunk, de azt hiszem nem dől össze a világ, ha egy óra helyett kettőt takarítunk, de boldog, és nem hisztizi végig :) Ha vasalok hozza a vasalóját, és lelkesen vasal ő is. :) Így legalább eszébe sem jut az enyémhez nyúlkálni.

Mint akit összevertek...

Igen, így keltem reggel... Vagyis pár napja minden reggel így kelek. Ugyanis drága egyetlenünk legújabb szokása, hogy amikor felébred éjjel, kijön és onnantól mellettünk, közöttünk, rajtunk hajlandó csak aludni. Ezzel nem is volt gond, amíg mondjuk reggel 6 és 7 között jelent meg. Addigra nagyjából kipihentem magam. De az hogy újabban éjfél és 2 között hallom totyogni kifele, nem tölt el nagy örömmel. Hozzátartozik a dologhoz hogy szörnyű ágyunk van, ami tulajdonképpen nem is ágy, hanem kanapé, ait ki lehet nyitni. Ami annak a célnak hogy néha aludjanak rajta, tökéletesen megfelel, de mi lassan 4 éve ezen alszunk... A matrac a közepe felé lejt, így Apa általában rám gurul éjjel, mert az ő oldala lejtősebb. Ja és mindössze 140 cm széles, ami két embernek persze elég lenne, de ahogy megjelenik Dodóci, aki imád összevissza forgolódni, rugdalni, keresztbefeküdni, máris szűkös lesz a hely... legalábbis nekem. Mert én nem teszem arrébb, inkább felkenem magam a falra, vagy középen a lukban töltöm az éjszakát, ahogyan ma is... Komolyan alig tudtam megmozdulni, szóval mindenkitől várom a bíztatást hogy lányunk hamarosan újra az ágyában szeretne majd aludni, estétől egészen reggelig!

Én is sütök!

Drága barátnőm sikerein felbuzdulva kipróbáltam magam én is a péksüti sütés terén, és ahhoz képest hogy most kezdtem azt hiszem büszke lehetek magamra...:)

Apa logikára nevel... :)

Kedvesemmel sok mindenben hasonlítunk, de vannak dolgok amiket homlokegyenest másképp látunk... Csak egy pár példa:
Karácsony, pontosabban első karácsonyunk hármasban... Nekiállnék a fa díszítésnek, mikor is életem párja megkérdezi az első néhány dísz elhelyezése után hogy mi a koncepció? "Koncepció? Hogy felteszem a díszeket szépen egymás után." És ahogy ezt kimondtam már szedte is le a díszeket, mondván ezt nem lehet csak úgy, ennek szimmetrikusnak kell lennie, meg minden. És majd szegény gyerek ránéz, és minden térérzékre való hajlamát kiölöm belőle! Itt tenném hozzá Dorka 3 hónapos volt!! :)
A gyereknevelés terén valahogy ugyanígy állunk. Én igyekszem a lehető legegyszerűbben megmagyarázni kétévesünknek, ha valamit nem szabad hogy mégis miért nem, ő egyetemi órát tart róla! :)
Pl.:
Én: Dorka gyere hátrébb a tévétől, mert megfájdul a szemed!
Ő: Dorka ne nézd közelről a tévét, mert majd elromlik a szemed, szemüveges leszel, és majd mindig elfelejted felvenni mint Anya, és nem fogsz látni semmit!

Én: Dodó meg kell mosakodni hogy tiszta legyél!
Ő: Dodó a fürdés lényege nem a játék, hanem mindenképpen meg kell mosakodni. lehet játszani is, de mosakodás nélkül nem szállhatunk ki a kádból!

De talán ez épp így jó, tanulja csak meg hogy Apa az atomfizikus, anya meg akit bármivel le tud venni a lábáról :) Egy biztos... Matekleckével nem hozzám fog fordulni... :):)

Bölcsi kérdés...

Előre szólok itt most nem a bölcsi lesz a lényeg inkább a saját lelkivilágom... Írhatnám hogy milyen szemét egy helyzet hogy vissza kéne mennem nagyon dolgozni, de hiába jártam végig az összes szóba jöhető kerületi bölcsit, mindenhonnan elküldtek, szinte kiröhögve persze... De ezt akinek aktuális a bölcsi mert szüksége lenne rá! úgyis ismeri. Eleinte úgy indult ugye hogy amíg ovis nem lesz Dorka itthon maradok vele. De sajnos az élet másképp hozta, most nagyon kéne még egy fizetés. De nem tudom hova tenni a gyereket, tehát már csak azt tudom elképzelni hogy éjszaka dolgozzak. :( Tehetetlennek, és haszontalannak érzem magam, holott tudom hogy amit itthon csinálok is tesz a dologhoz, de pénzbeli hozzátételre most nagyobb szükség lenne.
Közben meg persze megszakad a szívem ha arra gondolok hogy Dorka, ha valami csoda történik és be tudom adni valahova bölcsibe, az egész napot nélkülem fogja tölteni. Nem nekem fog szólni ha megüti magát, hogy "Anya, ölelj meg, töröld meg a könnyes szemem..." Nem fog naponta százszor megölelni hogy "Nagyon szeretlek Anya!"
Negyon jó vele itthon. Nem mondom hogy könnyű, hiszen nem a lábamat lógatom egész nap, mert a kutya- gyerek páros egy lakásban bőven ad tennivalót de élvezem. Semmilyen munkát nem élveztem még ennyire, és szomorú vagyok azt hiszem hogy ennek lassan vége. Hogy nem lesz többet babám, akit babusgathatok, hanem lesz egy nagylányom akinek egyre kevésbé lesz szüksége ránk, és hipp- hopp már a barátok lesznek az elsők...

Amikor mókáznak! :)

Előre is bocsi hogy sötét meg minden, de egyszerűen képtelen a gépem érzékelni a fényt a lakásban, gyújthatok akárhány lámpát!
Szóval egy videó, Apa épp bolondozik, ahogy azt Dodótól is hallhatjuk! :)

Anya, Joey hív...

Apa kivan tőle hogy leadhatják a Jóbarátokat akárhányszor egymás után, én minden alkalommal ha tehetem megnézem minden részét... Persze vannak kedvenc részek is, de ez az a sorozat, amit bármikor szívesen nézek. Mostanság is adják esténként, és hát Dodó is látja hallja... A telefonomban a családi kategóriához a főcímzene van beállítva. :)
Egyik este ülünk az asztalnál hármasban, vacsizunk, mikor is megszólal a telefonomon az ismert zene... lányom pedig közli:
"Anya, Joey hív!"

Nagylány lett a babámból...

Az egyik szemem sír, a másik nevet... A következő történt ma: Rég nem látott Noémi barátnőm jött el hozzánk Alíz lányával, Dorkám nagy örömére. Már reggel úgy ébredt hogy "jön ma Alíz játszani hozzám!" Szóval jött. Az én pár hónapja még "antiszocként" elkönyvelt lányom egyből kézen fogta és vitte volna a szobájába, ha Alíz ment volna. :) Aztán egy kis Pombair mackózás segített neki oldódni, lányom meg annyira jól érezte magát hogy úgy gondolta, mikor indulni akartak a lányok, hogy ő is menni akar. Vette a csizmáját, kérte a kabátot, az sem rettentette meg hogy azt mondtam jó, de anya nem megy veled! Szóval kabátot vett, jött, hogy "Anya, adjál puszit!" Megpuszilt, integetett a folyosón, és eltűnt... A barátnőjével elment... És jól érezte magát, bár ez nem lepett meg, ha ezt nem tudtam volna előre el sem engedem... :)
Én meg itt maradtam a hirtelen jött szabadságommal, és nem is tudtam mit csináljak... Egyideig pont olyan csendben settenkedve csináltam a dolgom, mint amikor alszik, aztán pedig elindultam sétálni... Idejét sem tudom mikor sétáltam utoljára egyedül... Se kutya, se gyerek... Csak én, Andrea Bocelli a fülemben, és a belváros... Szóval szuper délutánom volt(és Dorkának is!) , köszönöm Noémi!!

A barátok hatása :) Avagy szeretünk Lizzy!

Azzal kezdeném hogy Apa szerint netfüggő vagyok... De persze ez korántsem igaz, az hogy szeretem reggel a kávémat úgy meginni hogy közben megnézem az e-maileket, és hogy milyen idő lesz ma, még nem jelenti hogy függő vagyok! Na jó amitől talán függök, az a skype... De az is csak azért van, mert itt tudom tartani a kapcsolatot azokkal a csodálatos barátnőimmel, akik sajnos nincsenek mindig elérhető távolságban egy kis beszélgetésre. Szóval valóban, ha a skype meghal, komoly gondban leszek...
És hát Dodónak is volt szerencséje tapasztalni milyen vicces, amikor láthatja a barátnőit, Mincsit, vagí Lizzy-t, integethet neki, vagy dobhat egy puszit. Azóta minden nap ha gép elé lát ülni jön, mit jön, rohan, hogy "beszélünk Lizzy-vel/Mincsivel!"
Egyik ilyen beszélgetésük alkalmával Lizzyvel zsarnok anyja 100szor elmondatta, hogy "Szia Bubu!" (azért való igaz hogy tényleg cuki volt!) Dorkámra ez olyan hatással volt, hogy utána egész délután mondogatta hogy "szia Bubu!" és mivel az alvóskutyusa volt a legközelebb, neki mondta...
Hát így lett az alvós kutyusból BUBU KUTYUS!!
Köszi Lizzy hogy segítettél nevet találni! :)

Cukik...

Hideg van... :(

Elkezdtünk fázni... Utáljuk... Viszont találtam végre valamit amiben a lányom rám hasonlít! :) Kiléptünk az utcára tegnap, és azonnal közölte, hogy "Juj de hideg van!" Kb az első sarkon már a keze is fázott, úgyhogy nem volt hosszú a séta... Siettünk haza, főztünk egy jó meleg teát, és inkább Mickey egeret néztünk a jó meleg szobában. :)
Viszont... Végre lehet mécsesezni, párologtatni, újra jól esik vasalni, lehet várni a karácsonyt, a forralt borozást, a kürtős kalácsot, a karácsonyi vásározást... :)

Nagy művésznő lesz...

Művésznő kikapta a szalvétatartóból a nehezéket, ami szerinte első naptól fogva mikrofon... és énekelt... :)

Nevelés avagy hogyan (nem) mutatunk példát...

Azt gondolom a legtöbb nőnek világos elképzelései vannak a neveléssel kapcsolatban, mielőtt imádott csemetéje megszületik... És hát csak bízom benne hogy nem én vagyok az egyetlen akinek az élet szépen átírta a forgatókönyvet... :)
Szóval, próbáljuk terelgetni a nőt, nem szeretem a nevelés szót, igyekeznék inkább példát mutatni, amivel csak az a baj, hogy egyetlen percre sem lehet lazsálni mert a kis szemfüles azonnal kiszúrja és az hagyján hogy észreveszi szóvá is teszi!!
Néhány példa...

Rendrakás a nappaliban...
Én: Dorka vidd be a nadrágodat a szobádba.
Dodó: "Anya, hogy kell szépen mondani?"


Vásárlás vége, baromi nehéz zacsi, a kocsit meg nincs kedvem visszatolni hagyok egy kis melót az unatkozó pultot támasztó biztonsági őrnek is.

Dorka: "Anya, visszatolom a kocsit!"
Én: Nem kell szivem, majd innen elviszik a nénik, gyere, mert nehéz a szatyor.
Dorka: "Anya, de akkor a bácsi majd kidobja a kukába!" (ezzel a fenyegetéssel tudom csak rávenni hogy elpakolja a játékait maga után)


Imád zokni nélkül lenni, ami hát most hogy nincs már nyár, nem igazán jó, nagy harcok vannak, hogy ne vegye le.
Egyik ilyen alkalommal amikor észreveszem hogy nincs rajta zokni rászólok hogy kerítse elő a zoknit és vegye fel... Mire bemegyek, látom a zokni a kezében, majd mikor észrevesz eldugja a háta mögé...
Én: Dodó hol a zoknid?
Dorka: "Elvitték a manók!"

Szóval azt hiszem a fegyvereinket szépen ellenünk fordítja, és néha már nem is tudom ki kit nevel... :)

Az elmaradt képek...

Na, szóval... az új nagylányos ágya! Nagyon szereti nem mellékesen be tudja pakolni maga köré az összes plüsst, amit reggelente mind kipakol a mi ágyunkba! :) Időnként nincs kedve egyedül aludni, vagyis este lefekszik, elalszik, aztán vmikor éjjel vagy hajnalban megjelenik, és bebújik mellénk. De rendes mert nem kelt fel minket, csak lefekszik, úgyhogy általában csak reggel veszem észre hogy ott van. :)

Napjaink...

Mivel mostani képem ninc sitt egy tavaly ilyenkori!

Dodóval mostanság szinte egész na éneklésből, mesélésből állnak, imádja ha lefekszünk a nagy ágyra, és Apa vagy Anya mesél neki, a mesekönyv persze nem lényeges, inkább az előadás. :)
Gyönyörűen beszél, bár vannak szavak amiket muriból nem mondd rendesen, mint pl müzli helyett "büzli" vagy mandarin helyett "bandarin". És ha mondom neki hogy nem büzli hanem müzli, akkor szép határozottan megmondja hogy "büzli vicces!" Hát ennyi... :)
Szombaton megérkezett végre a nagylányos ágya is, amiről persze nem tudok képet mutatni mert a fényképező kábele eltűnt, de amint meglesz mutatom ígérem! :) Amúgy imádja, egyből ahogy kész lett, lefeküdt, betakarózott, és elaludt... Szóval vége... Nem baba már... Szétszedtük a rácsos ágyat, hamarosan érkezik az új nagylányos szobájába a többi bútor is, addig el kell tűntetni a babás játékokat is, elvégre egy nagylánynak nincs szüksége csörgőkre... :)

Rettenet határozott lett újabban, pontosan megmondja mit akar vagy épp nem akar csinálni, és azt is hogy kivel. Nem, bocsánat, szebben fogalmaz, mert azt mondja "Anya szeretnék cumizni, pisilni, tururit enni, vizikét inni... " Vagy épp "Szeretnék Dórihoz menni, nem szeretnék sétálni, autóval menjünk sétálni, villamosozzunk" és hasonlók! Persze ha nem az történik amit szeretne, nem túl türelmes, a majd, vagy kicsit később szót nem ismeri, és ellenállhatatlan kérlelésbe csap... "Apa légyszives szeretnék palintázni, de apa légyszives gyere..."
Vagy mikor épp cumit szeretne, és mutogat a polcra, de anya nem látja, simán közli, hogy "Anya dehát ott van, nézd meg!" Szóval megkapom ám a magamét! :)
Nagyon kis édes is tud lenni, minap apát figyelte reggel ahogy öltözött, és mikor kész lett, mondta neki hogy "nagyon csini vagy Apa!" (Jó azt is hozzátette, hogy "Apa meleg vagy..." de igazából azt akarta mondani hogy meleg van... legalábbis remélem...:))