Az egyik szemem sír, a másik nevet... A következő történt ma: Rég nem látott Noémi barátnőm jött el hozzánk Alíz lányával, Dorkám nagy örömére. Már reggel úgy ébredt hogy "jön ma Alíz játszani hozzám!" Szóval jött. Az én pár hónapja még "antiszocként" elkönyvelt lányom egyből kézen fogta és vitte volna a szobájába, ha Alíz ment volna. :) Aztán egy kis Pombair mackózás segített neki oldódni, lányom meg annyira jól érezte magát hogy úgy gondolta, mikor indulni akartak a lányok, hogy ő is menni akar. Vette a csizmáját, kérte a kabátot, az sem rettentette meg hogy azt mondtam jó, de anya nem megy veled! Szóval kabátot vett, jött, hogy "Anya, adjál puszit!" Megpuszilt, integetett a folyosón, és eltűnt... A barátnőjével elment... És jól érezte magát, bár ez nem lepett meg, ha ezt nem tudtam volna előre el sem engedem... :)
Én meg itt maradtam a hirtelen jött szabadságommal, és nem is tudtam mit csináljak... Egyideig pont olyan csendben settenkedve csináltam a dolgom, mint amikor alszik, aztán pedig elindultam sétálni... Idejét sem tudom mikor sétáltam utoljára egyedül... Se kutya, se gyerek... Csak én, Andrea Bocelli a fülemben, és a belváros... Szóval szuper délutánom volt(és Dorkának is!) , köszönöm Noémi!!
A sztorit megbeszéltük már máshol, amiért kommentelek, az az első és az utolsó kép. (A középsőn édes Dodó, de ezt már megszoktuk tőle.)
VálaszTörlésAnnyira irigy vagyok a két csaj alvókájára, hogy csuda! Az utolsó képen Aliz szenzációs, de Dorka is édes a felnyomott popsival. :-)
épp erre jöttem írni!
VálaszTörlésAlíz mindenhol elalszom-képessége úgy látszik ragadós!
Én nem alszom el, és eszembe se jut, ha nem kapok egeret, cumit, tejcsit, és nem fekszik mellém Anya...és sosem aludtam szőnyegen a lakás közepén, mint Alíz..(és asszem ilyen képet láttunk anno Annatörpről is)