Kicsi beszámoló!

Talán a lelkes Dorka- rajongók kevésbé, én viszont annál inkább örülök, hogy nem jutott időm blogot írni. Mégpedig, mert Apa végig velünk volt, így hármasban, de leginkább "nagycsaládosan" teltek a napok. Szinte minden nap mentünk valakihez, vagy hozzánk jöttek, Dorka annyira belejött, hogy reggel úgy ébred, hogy "Anya, ma is rendezünk bulit?" :)
Úgyhogy akkor most mesélek picit.

 
Karácsony: Szép volt, ahogyan minden évben, anyuékkal töltöttük a szentestét, Dorka nagyon pörgött, élvezte hogy sokan vagyunk, hogy mindig játszik vele valaki, az ajándékozásnál voltak gondok, ugyanis mindet ő akarta kibontani, így mindig kellett adni neki valami bontanivalót, hogy ne a másét bontsa ki. még szerencse hogy egy nagy halom ajit kapott ő is. Idén végre, kis kivételekkel, zömében tényleg hasznos, és olyan ajándékot kapott, amiktől okosodik, és élvezi is!
Apa nagyon örült az én meglepetésemnek, már felkerültek a falra a képek, amin az ő munkái, büszkeségei vannak. :) Itt a háttérben láthatók!:)

Én is sok sok kedves (Hogyan ne legyünk tökéletes anyák c. könyv) és hasznos (kulcskereső) ajándékot kaptam, és köztük volt a titkon vágyott kenyérsütő is. Imádom, és szinte minden nap kényszerem van hogy süssek! :) Apa meglepett egy csúcs mindent tudó robotgéppel, amit sajnos vissza kellett vinnünk, mert el volt törve az egyik alkatrész, és persze nem volt belőle több, úgyhogy a jövő hétig várnom kell a másikra, nagyon várom már! :)
Szilveszter: Nálunk volt a buli, ami csendes volt, de vicces, és pont "így jó"! :) 
(előző este mindenki Zsófi szülinapján "fárasztotta ki" magát! :) )

Az ünnepek közötti napok: Sokat játszottunk, sétáltunk, pihentünk, sütöttünk, főztünk, romantikáztunk. :) Sajnos nem mindenkivel tudtam találkozni akivel szerettem volna, de velük remélhetőleg januárban pótolhatom. :)

Szilviékkel szerencsére tudtunk, és nagyon jó éreztük magunkat.

Itt találjátok a képeket a látogatásról. :)

Holnap kezdődik a bölcsi ismét, amit Dorka egyelőre nagyon vár, és örül neki, sőt, ma azt is mondta, tök magától, hogy “Anya majd kicsit elmegy, én meg ottmaradok Kati nénivel, és nem sírok!”  Úgy szeretném ha tényleg ilyen simán menne….