Az egész akkor kezdődött amikor Dorka babaágyának egyik rácsos oldala lekerült... És ő ki tudott jönni egyedül alvás után. Nekem ez annyira fura volt, hogy mindig nagyon örültem, és boldog voltam, amikor megjelent alvás után. :)
Aztán az utóbbi időben azért, mert rászokott a délutáni 3 órás alvásra, aminek a végére már- már kezdtem unatkozni, és örültem hogy felkelt, mert már kezdett hiányozni. :)
Igenám, de a napokban az történt, hogy nagyon fájt a fejem, ebéd után alig vártam hogy elaludjon és egy kis csend legyen végre. Még pakolásztam miután elaludt, kiteregettem, elmosogattam, és mire oda jutottam, hogy le tudtam feküdni hogy pihenjek kicsit, hallom hogy nyílik az ajtó...
Őszinte leszek, nem voltam olyan boldog mint korábban, amire Dorka a következővel reagált:
"Anya, légyszives örüljél, mondjad, hogy de hiányoztál, örülök hogy felkeltél!"
Én úgy tettem mint aki baromira örül, cserébe ő hajlandó volt még fél órát kisvakondot nézni csendben, így pihenni is tudtam!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
:D Légy szíves figyelj oda máskor! Még ilyet! :)
VálaszTörlésCsúcs, hogy mennyi eszük van, ugye?