.......

Kb fél órát gondolkoztam hogy milyen címet adjak ennek a bejegyzésnek, de az "Egyik szemem sír a másik nevet" címet már lelőttem egyszer...
Pedig így érzem most is magam...
Próbálom a jó oldalról megközelíteni. Dorka jövő hét kedden kezdi a bölcsit. Drága apukám már jónéhány hete kérdezősködött amerre ő tudott, de persze azt mondták amit máshol, hogy majd jelentkeznek, ezért nem reménykedtem túlzottan. Aztán jött a telefon, hogy mehetünk. Tegnap bementünk a papírokért, és azt mondták kedden kezdődik a beszoktatás...
Örülök, mert a pénz nagyon kell most, hogy újra egyenesben legyünk, és az hogy újra dolgozni tudok, nagyon jó.
Viszont azt is tudom, hogy soha nem lesz jobb munkám, mint amit az elmúlt két évben csináltam. Talán jobb hogy ilyen hirtelen történik a dolog, nincs időm annyit agyalni rajta, de azért könnyet csal a szemembe ha arra gondolok, hogy mással fogja tölteni az egész napot, nem nekem fog szólni ha éhes, ha álmos, nem én fogom megölelni, ha elesik és megüti magát. Két évig minden napot együtt töltöttünk, szóval nem lesz könnyű... legalábbis nekem. Mert miatta nem aggódom, az utóbbi hónapokban nagyon megváltozott, mindenkivel boldgan eljátszik, nem félős, nem olyan kis szégyenlős, mint volt.
Szóval bölcsis lesz az én nagylányom... Aztán ovis, és kettőt pislogok, már el is költözik... :)