Készülünk a karácsonyra!

Meg a Mikulásra is, bár Dorkánál még nincs egészen különválva a kettő, ugyanis neki tökmindegy hogy Jézuska vagy Mikulás, de valaki hozzon neki ajándékot. Persze a zsarolás hogy majd nem kap ha nem lesz jógyerek, nem valami nagy hatásfokkal működik. (sokkal jobban hat a "Nem nézhetsz Mickey egeret, vagy Micimackót, ha nem pakolsz össze!")
Szóval, már karácsonyi énekeket tanulunk, meg mikiseket, szívem szerint már a karácsonyi dísz- égőket is feltenném, de tuti hülyének néznének a szomszédok. :)
Ajándék- ügyben jól állunk... fejben... A családban többen költöztek most, meg amúgy se túl nehéz szerencsére nekik ajit venni, nagyjából megvan kinek mit, vagy legalább az irányt tudom. Aztán persze december elején elkezdődik a telefonálgatás... Aki nem tudná, 5-en vagyunk testvérek...(Igen, EGY APÁTÓL!:)) Decemberben nem telik el nap úgy, hogy ne hívna fel legalább egy a 4- ből, hogy "Te anyunak mit veszel? És apu mit vesz neki? És a Dóri a Szilvinek?" :) Szóval bonyolult, és rengetegen vagyunk, de én ezt imádom!! Igaz hogy minden évben úgy indulok, hogy na, msot nem fogjuk az utolsó napokra hagyni a dolgot, de aztán apa sosem ér rá, vagy Dorkát nem tudjuk hova tenni, vagy csak nincs méret, vagy szín, vagy elviszk az utolsó darabot előlünk, szóval tökmindegy hogy indulok neki tudom hogy 21-22-23-án a várost keresztül- kasul fogjuk róni!
A szenteste pedig... Az egyik kedvenc napom az évben. És nem az ajándékok miatt! :) Hanem mert ilyenkor biztosan együtt vagyunk mindannyian, igaz volt, hogy a legidősebb bátyám dolgozott (külföldön) rossz is volt nagyon,de idén ő is itthon lesz!!
Már délelőtt hazamegy mindenki, együtt főzőcskézünk, ami annyira van együtt, hogy apu nem engedi hogy bármibe is belenyúljunk, max krumplipucolás, amit persze senki nem akar :) Viszont mindenkinek vannak jobb ötletei mit hogyan kéne. Dóri(nővérem) még javában a saját maga által készített ajándékokon dolgozik, tehát az ő szobájába nem lehet bemenni. :)
Szilvivel (hugi)pont mint gyerekkorunkban ugyanúgy várjuk h mikor lehet már fát díszíteni, de Apu általában húzza, ameddig csak lehet, lévén hogy neki kell beleverni a talpba... :) Aztán persze anyu tukmálja a szaloncukor kötözést, amit megint csak senki nem akar csinálni. :)
Aztán a fa feldíszítődik, mindenki kipakol, de szigorúan egyesével, és a többiek addig kint várnak :) Aztán énekelünk, ajándékokat bontogatunk, és elkezdünk enni :) A bontogatás minden évebn úgy indul, hogy egyszerre csak egy bont, mert szeretjük látni hogy ki mit szól azokhoz amiket kap, de persze vannak olyanok, akik csalnak és gyűjtik a végére, hogy minél tovább izgulhassanak... (Andris:) ) Szóval nekem idén is ez lesz az egyik legjobb napom azt hiszem...

És örülök hogy azért vannak dolgok amik soha nem változnak!