Aminek oka, hogy az elmúlt 1 hónapban minden energiámat arra összpontosítottam, hogy Dorkát végre teljesen egészséges állapotára állítsam vissza. Megvolt már minden… Orrszívás, öblítés, fújás, cseppentés, méz, tea, mindenféle cseppek, és szirupok, sőt, nagy ellenállásom ellenére már antibiotikumon is túl vagyunk… (hozzáteszem, nem segített az sem)
A vége a Heim Pál lett, ahol találtunk egy nagyon lelkiismeretes orvost, aki az orrmandula eltávolítást javasolta. Minél hamarabb. Mert hogy az okozza a problémát, a gyulladásával, és azzal, hogy beduzzad, és ezzel elzárja az utat, azelőtt, aminek ki kéne jönnie. Emiatt ami bent marad folyamatos gyulladásban tartja az arc- és orrüreget. :( Nem hangzik túl jól, de ha logikusan végiggondolom amiket elmondott, igaza van, csak hát mégis… December 16 az időpont, addigra kell a lehető leggyógyultabb szintre hozni. Most lekopogom, mintha segítene az a sok sok minden amit már bevetek, a lámpázástól elkezdve, a hagymateáig, az 5 percenkénti orrfújatással együtt. :) Az orra már minimálisan folyik, csak a köhögés makacskodik még, bár éjjel már én állok nyerésre, és ez is hatalmas előrelépés, hogy tud rendesen aludni éjjel. :)
Na, de akkor valami vidámabb…
Ovis fotózás…:) Már most komoly határozottsággal rendelkező lányom közölte a fényképezés reggelén, hogy Ő bizony nem fog mosolyogni. Kérdésemre, hogy mégis miért nem? A válasza csak annyi volt, hogy “Mert nincs kedvem Anya!” És szerintem ez tükröződik a képeken is de nem érdekel, imádom a fejét, hogy “na, jóvan, ideálltam csináljad…!” :):)
Ebben a mosolyban a csoport és az óvónénik komolya melója van, ezt is imádom, az égnek-álló hajával, együtt! :)
Ovit változatlanul szereti, mindig örömmel megy, és jól érzi magát. A csoport többi gyereke egyszerűen csak “a barátaim” megnevezéssel van emlegetve. :) Minden gyereknek ismeri az anyukáját, tudja, ki kiért jön, kinek mi a jele. És rengeteg verset dalt, mondókát tud már.
Nagy kedvenc mostanában a rajzolás, és a színezés, meg persze a megunhatatlan kirakós. Szobájában nem férünk már a játékoktól, úgyhogy megbeszéltük, hogy hétvégén kiválogatjuk, és a babás meg nem használt játékait összepakoljuk, és elvisszük azoknak a gyerekeknek akiknek az anyukája nem tud ajándékot venni. Meglepett, mert nem irígy, és nem közölte egyből, hogy nem, hanem már hozta is a nagy zacsit, hogy abba pakoljuk. Pedig amúgy a játékaihoz nem nyúlhat akárki.
Amúgy is azt vettem észre, minél több van, annál kevésbé tud dönteni mit válasszon, és annál kevesebbet játszik velük. És igyekszem karácsonykor nem elszállni, tavaly már sikerült visszafogni a mérhetetlen játékvásárlást. :) A Mikulás is bábszínházba hoz jegyeket, remélem tetszeni fog majd neki. :)
Lesz a moziban is Miki ünnepség, névre szólóan kapja a kis csomagját, most még nagyon bátor, azt mondja hogy énekel majd a Mikulásnak… Aztán majd kiderül, mennyire lesz vagány ott a sok ember előtt.:)
Egyébként jól vagyunk, egyre jobban, ma egy olyan kivételes napom volt, amikor az egész nap csak az enyém volt, jutott idő nyugisan vásárolni, főzni, és hülyén hangzik, de egyedül takarítani. :) Sőt… Mikor már rend volt, tisztaság, a kaja megfőzve, a kutya kifuttatva, még a kádba is be tudtam ülni, aztán pedig lazulni egy kis Cafe Del Mar-ra. 6 körül ért haza Dorka, végre volt idő csak egymással foglalkoznunk, vacsi előtt még színeztünk, Ő “titiritti Dorát” :) Nekem pedig Micimackót kellett. :) Aztán bevacsiztunk, fürcsi, lámpázás, mesélés, kis összebújás, és már alszik is a csaj. :)
Hihetetlen különben, hogy egyre komolyabb beszélgetéseket lehet vele folytatni, gyönyörűen, és választékosan beszél, ránkszól, ha csúnyát mernénk mondani. :)
Mutatok még pár képet a végére, és legközelebb jövök a videóval, amin szóról szóra meséli a Bogyó és Babócát:):)
Rosszcsontok
Gyógyszerbevétel képekben… Anya betolja…
Aztán jön a pogozás, hogy demonstrálja, milyen kemény dolog ez :)
