Rosszul indult a reggelünk, vagyis csak az enyém, Dodóval szerencsére nincs baj, csak ébredés után rögtön ahogy hónapok óta tettem belenéztem nagyon beteg ismeretlen ismerősöm Judica blogjába, várva a jó híreket, de sajnos hajnalban feladta a kicsi lány a küzdelmet... :(:(:(:(
Ilyenkor azért az ember átértékeli a saját életét és azokat a dolgokat amiket a saját életében problémának érez... Hogy a gyerekem hisztizik egész nap... vagy nem akar rendesen enni... vagy nem akar egyedül elaludni... Egész nap szomorkásan ölelgettem és puszilgattam az én egyetlen és csodálatos és egészséges lányomat és azt hiszem minden nap hálásnak kell lennem (akárki is van odafent) hogy nekem csak ilyen "ál-problémáim" vannak!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
egyetértek, én naponta teszem ezt,mikor hazaérek a kórházból...mérges vagyok,mert Lizu rosszalkodik, hisztizik, ha nemet mondok valamire, és mérhetetlenül rosszcsont...aztán bemegyek dolgozni, borzalmakat látok...szülők egy szatyornyi emlékkel mennek haza,mert a kisbabájuk meghalt...és hazajövök, megpuszilgatom az én ROSSZASÁGOMAT és boldogan nézem, ahogy kipakolja a bugyisfiókot...hadd csinálja..majd visszapakolom.
VálaszTörlésNyugodj békében Judi!
Gigi