Mini-nyaralás

Az idén csak ilyenek vannak, a Szabolcsban töltött pár nap, és ez a mostani.

Ahogy tavaly is most is töltöttünk pár napot Tasson. Gyerekkoromban minden nyáron itt nyaraltunk, a legszebb emlékeim fűznek ide, és csak remélem, hogy Dorka is hasonló szép élményeket szerez majd itt! Itt igazi gyerekek lehettünk, nem volt tv, csak egész napos strandolás, kártya-partik, virág- lopások, aztán futás, ha valaki észrevett minket…:) Egyelőre Dorkának még nincs gyerektársaság, mint nekünk volt anno, de remélem már nem lesz ez így sokáig.:)

Azért így is jól érezte magát, sétáltunk nagyokat esténként a Duna parton… Beszéljenek helyettem a képek… :)

Kavicsot gyűjtöttünk

 

Medencében pancsoltunk

Brünoval játszottunk

Ettünk- ittunk :)

 

Nevetgéltünk :)

Agárd

Csak gondoltam mutatok még pár képet, ezek az előzőből kimaradtak.
Van amúgy vízbeugrálós- merülős videó is, akit érdekel, presszálja Apukát, mert egyelőre nem kaptam hozzájárulást a videó terjesztéséhez.

 

 

Medence :)

Jáccó bent :)

Jáccó kint :)

 

Motoros pálya a vagányoknak :) Szerintem egy teljes forma 1 méretű edzést is le tudott volna nyomni, ha hagyjuk :)

És egy pár régebbi itthoni :) Így kell mosolyogni Anya! :)

És ilyen a morcos nézésem :)

Strandhétvége :)

Máshogy sajnos nem bírtuk volna ezt az időt a múlt hétvégén… De azt kell mondjam az utóbbi idők legjobb családi programja volt. Eddig ugye, amikor strandolni mentünk Dorkával, még nem nagyon tudott mit kezdeni magával, mert a beleülős úszógumi iránt a legmélyebb utálattal viseltetett, ha csak emeltem fölé, már kapálózott, hogy ő abba márpedig bele nem ül. Szerintem nem érezte biztonságban magát, mivel nem érzett a lába alatt biztos talajt.

Szóval vagy kézen fogva sétálgattunk a térdig érő vízben, mert ő ugye sosem volt az a “leülök és egy helyben szépen eljátszom” típusú gyerek… Vagy, a kezemben fogtam a nagyobb vízben… Hát, mit ne mondjak, nem élveztem olyan felhőtlenül.

Most viszont… Kapott nagylányos úszógumit, amivel már nagyon begyakorolt mindent itthon a kádban :)

Megúsztattuk a nőt a Velencei- tóban, aztán Agárdon a fürdőben is, mert vasárnap eléggé kétesélyes volt az idő délelőtt, nem akartam elázni, ott pedig van kinti, meg benti medence is, ráadásul a családi medence teljesen külön van a nem gyerekes embereknek szánt medencétől, van egy csomó játék is, meg szuperjó csúszda is, amin ha lecsúszik a gyerek, nem lesz a feje rögtön a víz alatt :)

Dodó imádta… És őszintén megmondom mi is! Úszkált velünk, jött- ment egyedül a vízben, csúszdázott, labdázott velünk, lenyomott a víz alá… Ja, és hihetetlenül bátor is, simán megyünk már a víz alá is, tudja, hogy ha lebukunk, akkor becsukjuk a szánkat, meg a szemünket :) Kb kétszer ha volt olyan, hogy köhintett mert nyelt egy- két kortyot, de közben már ment is tovább :)

Úszógumival :)

és nélküle :) (“Orr befog!”)

Apával száguld :)

Volt egy is családi medencézés is az unokatesókkal is, Dodó ott is nagyon élt, főleg amikor Apa is beült, és rászabadult 6!!! gyerek egyszerre, és mindenki Őt fröcskölte :) Sikongatott, rötyögött, ennivaló volt. :)

Apa és az “ovi” :)

Kis pihi :)

 

 

Tánci

És így pörög egész nap, táncol, ugrabugrál, rohangál, képtelen lenyugodni, közben meg folyik róla a víz…

Nem érek rá!!

Nem, nem rólam van szó, hanem a hihetetlenül elfoglalt gyerekem az aki újabban ezzel ráz le…

Kérem tőle tegnap, hogy a 176 db plüssállatot amivel teleszórta a nappalit, legyen szíves a helyükre tenni, mire is közli, hogy “Anya, nem látod, hogy most nem érek rá?” És ment a dolgára…

Eltelik fél óra, ismét megkérem…A válasz…

“Jaj Anyuka, most nem lehet, mert nagyon fáj a lábam, le kell ülnöm, hogy ne fájjon…” (Egészen véletlenül épp akkor, amikor az esti mese kezdődött…)

És beült így mesét nézni…:)

Hírek

Csak úgy nagyvonalakban…:)

Utolsó hetében járunk a bölcsis szünetnek, nyugodtan mondhatom hogy mindketten várjuk a végét…:)

Meleg van, nem tudunk mit kezdeni itthon magunkkal, ki se nagyon viszem ebben a melegben, mert még itthon is izzad mesenézés közben…:(

Próbálom lekötni itthon, de hát nehéz, tekintve, hogy nem vagyok 8-10 kisgyerek, amit megszokott ugye…

Nagyon nagyon sokat változott egyébként, épp tegnap voltunk a védőnőnél mérlegelni :) Ő is észrevette, hogy nőtt, meg hogy milyen hihetetlen sokat, és szépen beszél. :) 4 hónap alatt nőtt 5 centit, és hízott egy kilót :)

Néhány hete elkezdett rettenet összetett mondatokban beszélni, mindent megmagyarázni, mindent megkérdezni, elérkezett a végtelen számú “miért?”- ek sora is…:) Minden érdekli, mindent meg akar nézni, még inkább megfogni, mert ahogy ő mondja, “Anya, de én a kezemmel nézek!” :)

Borzasztó Apás lett. Jó, eddig is odavoltak egymásért, de ez alatt az egy hónap alatt szinte bántóan megunta a fejem. Szinte transzba esik, ahogy Apa hazaér, és a fülén kapkodva a levegőt próbálja sorolni azt a rengeteg mindent amit napközben nem tud elmondani neki. Ha valami fáj, “Azonnal hívjuk fel Apát, hogy jöjjön haza és puszilja meg a bibimet!” :) Fürdeni, hajat mosni csak Vele, lefekvéshez is “Apa pisér be, Anya, neked meg adok itt puszit!”

Egyik délelőtt kétségbeesve jön (rohan) ki a szobájából, hogy “Jaj, Anya, ottfelejtettük Apát a dolgozóba, menjünk érte gyorsan, és hozzuk haza, mert biztos sír!” :) Aztán egész délután sóhajtozva kérdezgette, hogy “Mikor jön már az ÉDESAPUCIKÁM?” :)

Hatalmas színésznő, a Miki egérből komplett epizódokat tud lenyomni pontos szövegidézéssel :) Imád rajzolni, meg színezni, meg segíteni nekem bármiben, főzni, teregetni, takarítani. (Igen, próbálok egyre kevesebbet csinálni én, hogy a végére csak a kanapéról kelljen nézni ahogy ő csinálja:))

Imád villamosozni, buszozni (én már kevésbé), ha meg meglát egy vonatot… na attól kész van :) A múltkor felszálltunk a villamosra, ahol ült egy öreg néni. Tény, hogy nagyon ráncos volt, és nagyon öreg, és nagyon vastag szemüvege volt, de ilyen reakciót még senki nem váltott ki… Elkezdett keservesen sírni, és tényleg megijedt, nem csak műsor volt, hogy “Jaj, Anya, menjünk gyorsan, mert ott a gonosz boszorkány!” Persze mindezt megfelelő hangerővel, amikor a villamos a piros lámpánál állt, tehát a legjobbkor, én reménykedtem benne, hogy legalább a néni nagyot hall, de lehetőleg a teljes villamos, de a reakció is meglepő volt. A néni odahajolt, és közölte, hogy “Tőlem nem kell félni, mert én jóboszorkány vagyok, én védem meg a gyerekeket a rossz boszorkáktól, és csak azért jöttem villamossal, mert elromlott a seprűm!” :)

Szóval jól vagyunk, elvagyunk, nekem sikerült az XS-es méretből S-esbe hízni… (Már látom is az utálkozó kommenteket:)) De ez igenis nagy eredmény nekem, (Edina, te tuti megértesz) De nincs még vége az alakulásnak, tervben van még a szépüléshez pár dolog, majd jövök az “előtte- utána” képekkel :):)

És a végére pár fotó a csibészről:

Békabetakarás pancsi után :)

Saját lábi fotózás :)

 

Locsi Apával :)

 

 

Petit ünneplés…

  Csak képekkel…