Remekművek :)

Dorka a nagyszülőknél mindig alkot valami szépet. Tegnap épp ezeket. :)

 

 

 

Csattogós lepke

Gondolom senkinek nem kell bemutatni… De hátha mégis, azoknak itt a kép, erről van szó, az utóbbi idők legidegesítőbb játékáról: Első szülinapjára hozta a hugom, mondván mindenkinek KELL hogy legyen csattogós lepkéje, enélkül gyerek nem nőhet fel.

Két év után az én véleményem az, hogy DE! Nekem ha lesz, minden további gyerekem nélkülözni fogja, mert égnek áll a hajam tőle. Természetesen fából van, ami remekül kopog a parkettán, és természetesen csak ott jó buli tologatni, földhöz csapkodni.

Aztán remekül lehet még vele poharakat borogatni az asztalról, homlokon verni vele Anyát, vagy Apát, vagy tulajdonképp bárkit, de őket a leggyakrabban…

Szóval akkor felteszem a kérdést…

KI KÉR EGY CSATTOGÓS LEPKÉT????????

Új év…

Nem, nem fogadkozom ilyenkor (sem). Csak remélek. Hogy idén a tavalyitól jobb lesz. Igazából attól nem lesz nehéz. És már rajta vagyunk az úton, úgyhogy idén mindennek jobbnak KELL lennie! :)

Nincs semmi különösebb oka annak, hogy ennyi ideig nem írtam. Azt nem mondom, hogy nem történt semmi, inkább csak a kevéske szabad időmet pihenésre, játékra, karácsonyra készülésre fordítottam :)

Szerencsére Dorka teljesen meggyógyult a tüdőgyulladásból karácsonyra, így nagyon szép ünnepünk volt idén is. Sok nagylányos játékot kapott, de természetesen mindenki ajándékát ő akarta kibontani. :)

Képekkel egyelőre nem nagyon tudok szolgálni, tekintve, hogy természetesen a fényképezőt itthon hagytam, Dóri képeit meg még nem kaptam meg, de pótolom majd később. Néhány dolgot azért mutatnék. A karácsonyi ajándékok közül az egyik telitalálat:

  Csak pislogunk, miket épít belőle…

Sok szép és szuper dolgot kapott még, Bogyó és Babócás társast, többféle kirakóst, mesekönyveket.

Idén is készült karácsonyi képeslap, igaz, saját készítésű lett végül, mert ahonnan eddig rendeltük nem újítottak, és nem akartam a tavalyit megint. Így ezek lettek:

(Évus, remélem nem haragszol, hogy kölcsönvettem a hátteret…:))

Mivel decemberben ki kellett hagynunk az ovit, itthon kellett minél izgalmasabbra alakítanom a programot. Bár így is elhangzottak olyanok, hogy “Anya, a barátaim biztos sírnak, hogy nem megyek az oviba!” és egyebek, de azért többnyire jól éreztük magunkat itthon, meg néha a “dolgozóba”. Ott is mindenki odavan érte, 1 perc alatt levette a fiúkat a lábukról. :)

Jutott idő egy kis szánkózásra, meg hóangyalkázásra is. :)

Sütögetést sem hagytuk ki…:)

  

És persze én is kaptam az eddigi évekhez hasonlóan olyan ajándékot amitől nagyon boldog voltam. Egy szuper estét szervezett kettőnknek a Cotton Club-ba…

 Illetve meglepett egy szép ékszerrel is. Idén én is igyekeztem nem sablonos ajándékot kitalálni, úgyhogy január 18-20 között Esztergomban fogjuk kipihenni ezt a nehézkes hónapot.

Na, öregszünk? :)

Icipici távolmaradás…

Aminek oka, hogy az elmúlt 1 hónapban minden energiámat arra összpontosítottam, hogy Dorkát végre teljesen egészséges állapotára állítsam vissza. Megvolt már minden… Orrszívás, öblítés, fújás, cseppentés, méz, tea, mindenféle cseppek, és szirupok, sőt, nagy ellenállásom ellenére már antibiotikumon is túl vagyunk… (hozzáteszem, nem segített az sem)

A vége a Heim Pál lett, ahol találtunk egy nagyon lelkiismeretes orvost, aki az orrmandula eltávolítást javasolta. Minél hamarabb. Mert hogy az okozza a problémát, a gyulladásával, és azzal, hogy beduzzad, és ezzel elzárja az utat, azelőtt, aminek ki kéne jönnie. Emiatt ami bent marad folyamatos gyulladásban tartja az arc- és orrüreget. :( Nem hangzik túl jól, de ha logikusan végiggondolom amiket elmondott, igaza van, csak hát mégis… December 16 az időpont, addigra kell a lehető leggyógyultabb szintre hozni. Most lekopogom, mintha segítene az a sok sok minden amit már bevetek, a lámpázástól elkezdve, a hagymateáig, az 5 percenkénti orrfújatással együtt. :) Az orra már minimálisan folyik, csak a köhögés makacskodik még, bár éjjel már én állok nyerésre, és ez is hatalmas előrelépés, hogy tud rendesen aludni éjjel. :)

Na, de akkor valami vidámabb…

Ovis fotózás…:) Már most komoly határozottsággal rendelkező lányom közölte a fényképezés reggelén, hogy Ő bizony nem fog mosolyogni. Kérdésemre, hogy mégis miért nem? A válasza csak annyi volt, hogy “Mert nincs kedvem Anya!” És szerintem ez tükröződik a képeken is de nem érdekel, imádom a fejét, hogy “na, jóvan, ideálltam csináljad…!” :):)

Ebben a mosolyban a csoport és az óvónénik komolya melója van, ezt is imádom, az égnek-álló hajával, együtt! :)

Ovit változatlanul szereti, mindig örömmel megy, és jól érzi magát. A csoport többi gyereke egyszerűen csak “a barátaim” megnevezéssel van emlegetve. :) Minden gyereknek ismeri az anyukáját, tudja, ki kiért jön, kinek mi a jele. És rengeteg verset dalt, mondókát tud már.

Nagy kedvenc mostanában a rajzolás, és a színezés, meg persze a megunhatatlan kirakós. Szobájában nem férünk már a játékoktól, úgyhogy megbeszéltük, hogy hétvégén kiválogatjuk, és a babás meg nem használt játékait összepakoljuk, és elvisszük azoknak a gyerekeknek akiknek az anyukája nem tud ajándékot venni. Meglepett, mert nem irígy, és nem közölte egyből, hogy nem, hanem már hozta is a nagy zacsit, hogy abba pakoljuk. Pedig amúgy a játékaihoz nem nyúlhat akárki.

Amúgy is azt vettem észre, minél több van, annál kevésbé tud dönteni mit válasszon, és annál kevesebbet játszik velük. És igyekszem karácsonykor nem elszállni, tavaly már sikerült visszafogni a mérhetetlen játékvásárlást. :) A Mikulás is bábszínházba hoz jegyeket, remélem tetszeni fog majd neki. :)

Lesz a moziban is Miki ünnepség, névre szólóan kapja a kis csomagját, most még nagyon bátor, azt mondja hogy énekel majd a Mikulásnak… Aztán majd kiderül, mennyire lesz vagány ott a sok ember előtt.:)

Egyébként jól vagyunk, egyre jobban, ma egy olyan kivételes napom volt, amikor az egész nap csak az enyém volt, jutott idő nyugisan vásárolni, főzni, és hülyén hangzik, de egyedül takarítani. :) Sőt… Mikor már rend volt, tisztaság, a kaja megfőzve, a kutya kifuttatva, még a kádba is be tudtam ülni, aztán pedig lazulni egy kis Cafe Del Mar-ra. 6 körül ért haza Dorka, végre volt idő csak egymással foglalkoznunk, vacsi előtt még színeztünk, Ő “titiritti Dorát” :) Nekem pedig Micimackót kellett. :) Aztán bevacsiztunk, fürcsi, lámpázás, mesélés, kis összebújás, és már alszik is a csaj. :)

Hihetetlen különben, hogy egyre komolyabb beszélgetéseket lehet vele folytatni, gyönyörűen, és választékosan beszél, ránkszól, ha csúnyát mernénk mondani. :)

Mutatok még pár képet a végére, és legközelebb jövök a videóval, amin szóról szóra meséli a Bogyó és Babócát:):)

Rosszcsontok

Gyógyszerbevétel képekben… Anya betolja…

Aztán jön a pogozás, hogy demonstrálja, milyen kemény dolog ez :)

 

Szombat este…

Általában otthon telik, hármasban, mostanában X-faktor nézéssel. Vagyis mi néznénk, Dorka meg próbálja túlénekelni akit mi hallgatnánk, általában beül a tv elé, hogy Őt nézzük. :) És pizsiben általában valami kiegésztővel - hajpánt, nyaklánc, kistáska- riszálja magát, és előad.:)

Most szombaton talált valami hasznos elfoglaltságot, és nekiállt vasalni. :) Minden pólót egyesével kihordott a szekrényből, szépen kiterítette, kivasalta, összehajtotta… :)

(Azért ekkor még korán volt, nem maradt el a fellépése…:))

De mivel épp a kezem ügyében volt a gép, gondoltam megmutatom.

Gyermekbántalmazásért kérem senki ne jelentse fel Apát, a Nő megvédte magát és bosszúból forrázott egyet a szemtelen lábon…:):)

 

Rohanás az élet…

Igen az… Reggel ovi, munka, megint ovi, haza, itthon mosás, főzés, káoszfeszámolás, közben kiskorú terelgetés, együtt rajzolgatás, kutyasétáltatás, fürdetés, vetítés, altatás… És vannak kimaradó momentumok…:)

Igaz ami igaz a héten még nem volt oviban Dodó, köhécsel, orrot fúj, remélhetőleg már nem sokáig. Viszont legalább Apával is volt ideje együtt tölteni egy kis időt. :)

Nincs nagyon időm regényt írni, inkább beszéljenek helyettem a képek…:)

Így készül a művésznő…:)

 

Ovi, mozi miegymás…:)

Na kezdjük az elején… Az ovi… pontosabban igazából semmi extráról nem tudok beszámolni, mint hogy örömmel megy, szereti, minden délután úgy jövünk ki, hogy “Anya, szuper volt ma az ovi!” Meg elmondja esténként, hogy “Apa megy az irodába, Anya a moziba, nekem meg az ovi a dolgozóm!” :) Szóval szépen megszokta hogy mindenkinek megvan a maga dolga.

Reggelente együtt kelünk, öltözünk szépítkezünk, bár még mindig minden reggel traumaként éri, ha nem épp a mese végén kapcsolom ki hogy indulunk. Akkor is, ha a mesének épp vége… :)

A kocsiban még trécselünk, megdumáljuk mi lesz az oviban, rajzol e nekünk, stb… Még munka előtt bevásárolok, és 4 körül boldogan röppen a nyakamba, hogy “Jaj de hiányoztam neked Anya!!” :) És igen, hiányzik nekem… De végre dolgozhatok és erre sokat vártam, és most azért ha igazán őszinte akarok lenni, élvezem…

Minden nap tanul valami új mondókát az oviban, amiket mindig csak stikában halok meg, amikor megfeledkezik magáról játék közben és elmondja a Bubunak, vagy csak magának. :) Bezzeg ha megkérdezem tanultak e valami újat, csak rávágja, hogy nem… :)

A legújabb, hogy kacsint…Na, hát attól kifekszem!! :):) Majd megpróbálom levideózni, érdemes…

Egyébként édes, gondoskodó, de inkább az álltaival, azon belül is a kutyusokkal játszik, babákkal ritkábban. Imád gyurmázni, festeni vagy bármilyen “kézműves” dolgot csinálni, bár sajnos erre mostanában kevesebb idő jut. Imád kirakózni és nagyon ügyes is benne. Nagy kedvenc lett a vetítő, bármelyik mesének örül. A szókincse brutál módon nő…:) Nagyon kell vigyáznunk, bár már simán rászól Apára, ha lehülyéz valakit vezetés közben, hogy “De Apaaaa, ez csúnya dolog ilyet nem mondunk!!” Megeszem ilyenkor… :)

Nem tudom, hogy ezzel a többi 3 éves is így van e vele, de örökké ugrabugrál, szalad tornázik, táncol, tehát nem áll le, egy pillanatra sem… De szó szerint.

Szóval tündéri kis emberke…

A végégre két kis apróság, amin feküdtünk Apával a röhögéstől :)

Reggel  fürdőben sminkelek. Bejön:

Ő: Anya, mit csinálsz?

Én: Sminkelek Szivem.

Feljön Apa a kutyával…

Apa:Dodó Anya mit csinál?

D: Minkel a fürdőben! :):) És még 20-szor elmondta, hogy Anya minkel, minkel…:):)

 

Este lefekvéshez készülődünk, neki persze esze ágában sincs. Okfejtése a következő volt:

“Anya, dehát nem látod, hogy még nincs vaksötét, hanem vaksütanap?” :):)

És még pár kép:

Művelődik Bubuval

A legnagyobb móka… Autózik szintén Bubuval:)

  oviban