Cini cini muzsika…

Dorkáról…

Egy kis beszámoló, nem írtam róla mostanában annyit, pedig minden nap alakít valamit szinte. Hihetetlen okos, és rafinált… és akaratos… és sokszor szemtelen is! Igen, a két éves lányom szemtelen. Mikor például azt találom mondani és a zsarnoki anyja, hogy tegyen rendet a szobájába, a nyomatékosítás kedvéért hozzáteszem, hogy most! Na erre általában azt mondja két perc kérlelés után, hogy “Anya, nem beszélgessél velem!”  És ezekkel tudja kiegészíteni…:

“Anya ne nézzél/ ne simogassál/ ne csikizzél/ ne gyere ide/ ne lökjél fel (ez csak finom irányítás általában a cél felé)/ ne nézz Apára/ ne ölelgessed Apát/ ne beszélgessél Apával…

Viszont!! Ha elég rafinált vagyok én is, akkor könnyen rá lehet venni egy kis játékkal bármire, szívesen segít mindenben, ügyesen elpakol, mert megbeszéltük, hogy minden játékkal játszunk, de egyszerre csak eggyel, hogy ne legyen kupi, és ha mást szeretnénk játszani előbb elpakolunk.

Napról napra okosabb… Kapott karácsonyra egy mesekockát. Mind a 6 oldalán más képhez tartozó kép elem van. Akkor azt hittük, kicsi még hozzá, mert első próbálkozásra, én is alig tudtam kivenni, nem olyan egyszerű képek ám! :) De azóta szinte minden nap vagy 10szer kirakjuk, imádja, és tegnap egy képet, teljesen egyedül rakott ki!! (Ez mondjuk nem az én érdemem… Apa agya…)

Magánügyei lettek… vasárnap délután, halljuk, hogy nyílik a gyerekszoba ajtaja, de nem trappol, ahogy szokott. Gondoltam lehajtott fejjel áll az előszobában ahogy néha szokta, mert várja, hogy észrevegyük, de nem… 10 perc után bekukkoltunk Apával és látjuk, hogy síri csendben tesz- vesz a szobájában. :) Elindulunk, hogy megölelgessük, meg ilyesmi, erre kiabálni kezd, és közli, hogy “Ne gyertek ide!!”  Mi persze megsértődtünk és visszafeküdtünk pihenni, ő meg még 20 percet játszott bent nélkülünk…

És akkor a végére mutatok néhány friss képet! :)

Szereti, ha bábozunk:)

 

 

 

 

 

 

 

Együtt sütöttük! :)

Megkérdeztem hogy szokott nevetni!

 

Aztán, hogy hogy szokott sírni…

Tanul…

Döbbenet, hogy milyen okos… Persze, az én gyerekem, milyen is lehetne… :) De most komolyan… elmondok neki valamit egyszer, és megjegyzi…

A bizonyíték… Imádja a könyvet (Örök hálánk Sziszka!) minden nap végignézzük, de kb harmadik lapozásra fújta…

A táskám…

Először is azzal kezdem, hogy van egy állandó táskám a “csizmás- kabátomhoz” és van egy az “Nike cipős kabátomhoz”. Ebben a kettőben cserélgetem az alap dolgokat, (és gyűjtöm a szemetet)

Kipakolni csak abban az esetben szoktam, ha 1. valami kiborul bele (ha víz az akkor nem biztos…) 2. Nagyon tele van, és semmit nem találok benne… Hogy a mostani előtt mikor pakoltam ki utoljára arról még csak elképzelésem sincs… Tudom ciki, de ez nem olyan dolog, amivel az ember napi szinten foglalkozik. Nem mentegetem magam tovább… :):)

• pénztárca
• telefon + headset
• 1 db aktuális parfüm és egy kb 4 hónapja kiürült…
• 2 db szemüveg (minek 2??)
• 2 pár zokni, 1 bugyi (Dodóé)
• fertőtlenítő zselé, törlőkendő
• hajgumi, hajcsat
• smecta, homeos bogyó
• kinder csoki, gyümölcspüré
• kutyakaki zacskó, kutya jutalom falat. :)
• zsepi
• Dorka bölcsis üzenőfüzete
• 2 db mézeskalács a bölcsis karácsonyról (hát itt vannak!)
• szemét… jó, ez nem szerepel a valóságnak megfelelően a képen, mert kb 6 túrórudi papír volt meg csomó blokk a zsepik meg ruha cimkék mellett, de ez jó alkalom volt tulajdonképpen arra hogy kiürítsem… :)

Smink nincs benne, mert vagy kisminkelem magam itthon és akkor az úgy is marad estig, vagy nem, és akkor napközben sem gondolom meg magam. :) A kulcsom sincs benne.(de akkor hol van már megint???)

7 dolog rólam…

Edina kérésére elárulok 7 lehetőleg olyan dolgot, amit eddig nem tudtak rólam a kedves olvasók! :) Nehéz, mert nincsenek különös, titkos képességeim, vagy titkaim…:)

Azért megpróbálom:

1. Család- függő vagyok…

4 testvérem van, szuper szüleim, akik minden pillanatban példák előttem, a házasságuk, a kitartásuk, a probléma- megoldásuk. Igazából az utóbbi 5- 6 évben lettem függő, azóta élvezem igazán, hogy ilyen sokan vagyunk. Imádom a karácsonyokat, a születésnapokat, mert ilyenkor mind együtt vagyunk, és igaz, közhely, de én tényleg úgy érzem, amíg ilyen családom van, nagy gondom nem lehet… :) (A nővérem hiányzik a képről)

7-en mint a gonoszok! :)

 

 

2.Finnyás vagyok…

Nem szeretek különösebben beülni vacsorázni, vagy kávézni, mert kevés olyan hely van, ahol olyan tanult felszolgálók vannak, és nincs rosszabb, mint amikor megkérdezek valamit és a pincér azt mondja, “várj egy kicsit, mindjárt megkérdezem!”  Szeretem a minőségi kávét, a minőségi bort, és ha erre épp nincs keretem, akkor inkább nem iszom. Van aki szerint ez sznobság, szerintem csak igényes vagyok. :)

3. Mindenem ropog…

A nyakamtól az utolsó lábujjamig, szinte minden testrészemet ropogtatom. (Nyakam, vállam, gerincem, könyököm, csuklóm, csípőm, térdem, bokám, ujjaim…) Rossz szokás, amivel Apát az őrületbe kergetem, épp ahogy ő engem a cigivel, csak ez nem kerül pénzbe, és még az egészségemre sem annyira káros, legalábbis én ezzel nyugtatom magam. :)

4. Rosszul tájékozódom…

Legalábbis Apa szerint. Szerintem nem annyira. De ő hajlamos rátenni erre  a dologra egy lapáttal, mégpedig úgy, hogy ha olyan helyre megyünk, ahol már jártam, direkt más útvonalat választ, hogy véletlenül se tudjam, merre vagyunk, és lássa, milyen bután nézek… Ténylegesen eddig egyszer tévedtem el a városban, hozzáteszem az ő ajándékáért mentem, így kénytelen voltam egyedül megoldani a helyzetet mert Őt nem tudtam felhívni… és hazataláltam, szóval annyira mégsem vagyok béna…:)

5.  Mindent elhagyok…

Már gyerekként is ilyen voltam, bár szerintem ebben nagy szerepet játszott, hogy anyutól folyton azt hallgattam “Még jó, hogy a fejed a nyakadra nőtt!” Szóval, szerintem ráolvasta a fejemre ezt a dolgot… :) Minden indulásnál kb 10 percet kulcskereséssel töltök, pontosabban először a kulcskeresőt keresem meg, majd azzal a kulcsom!:) Anyuéktól az elindulás már csak úgy megy, hogy “Mindened megvan? Telefon? Kulcs? pénztárca?” Hagytam már el telefont, kétszer, pénztárcát szintén kétszer, kabátot, fürdőruhát, karácsonyi ajándékos zacskót… De azt hiszem van abban valami hogy azok a tárgyak, amik tényleg a mieink, visszatalálnak hozzánk. Telefonjaim meglettek, irataim is szinte mindig! :)

6. Nagyon tudok rajongani…

A legkülönfélébb dolgokért… Ha valaki szenvedélyesen csinál valamit és abban jó is, az rajongani való… pl, ahogy Jamie Oliver főz…

 

Vagy ahogyan táncosok bánnak a testükkel…

 

Vagy ha egy író úgy fogalmaz meg egy- egy mondatot, hogy az örökre ott marad a fejemben…

“Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd”  (Coelho)

7.  …

Ide mondjatok valamit Ti, akik kicsit ismertek… Mert én ennyit tudtam összeszedni. :)

Egy utolsó vidi mára…

Talán sok lesz belőlem mára, de megígérem, eldugulok, de ezt meg akarom mutatni még… Érdemes figyelni az arcjátékot!

Köszönjük bkv!

Elindulok a bölcsibe Dorkáért… Egy átlagos napon villamossal megyek 4-et aztán metrózom. Onnan séta. Na, ma 3 villamos ment el úgy, hogy nem fértem fel rá, így kerülőt választottam, és végül a két metróvonalat összekombinálva jutottam el célomhoz. Gondoltam visszafelé nem így jövünk, mert hazafelé amúgy is fáradt lesz Dorka, nem “sétáltatom” annyit, és amúgy is, hát csak nem lesznek olyan bunkók az emberek, ha látják a gyereket… Hahaha… Nagy tévedés. Az egy dolog, hogy 20 percet vártam a villamosra, kezemben a 15 kilóssal, mert persze, “Anya, nagyon fáradt vagyoooooooooooooook!” Aztán megérkezett a villamos, első gondolatomként az jelent meg, hogy ismét el fog menni jópár mert erre tuti nem fogunk felférni, aztán gyorsan utána következőként, hogy “Márpedig nekünk haza KELL jutni ezzel!!!” Szóval megpróbáltuk, feljutottunk, egyik kezemben Dorka, mind a 15 kilójával, másikban a holnapra vásárolt kajákkal teli zacskó, benne persze kilós liszt, üdítő, mandarin, banán… (nem is értem, mit gondoltam…) 40-es kosztümös “hölgyek” persze kényelmesen ücsörögnek, gondosan ügyelve, hogy tekintetük rám ne essen, igazuk van mert gyilkolni tudtam volna vele… Tőlem kb 10 méterre egy bácsi kiabálni kezd, hogy menjek ő leszáll máris… De mire kimondta, már rájött, esélyem nincs hogy odaverekedjem magam. A kb 20 perces villamosozás alatt kb 47-en tapostak meg, tehát ahogy jelenleg érzem két lábujjam minimum elrepedt, 4-szer könyököltek a bordámba, a jobb karomon a könyököm piros és meg van dagadva, vállam jelenleg nem érzem, holnap már biztos fogom, de ahogy most kinéz, az sem lesz sokkal jobb…

Szóval ha Apa nem jön értünk holnap, akkor bizony itthon marad!

Azért mesélek valami vicceset is… Nem biztos hogy mindenki nevetni fog rajta, mi Apával röhögtünk..:)

 

Szóval tegnap behívott Dorka a wc-be, hogy “nézd Anya így pisil az Apu!” És ott állt a wc előtt, és illusztrálta, amit Aputól látott. (Activity-ben nagy játékos lesz!) Ari volt meg minden, de elmondtam neki hogy a lányok nem így pisilnek csücsüljön le. Úgy tűnt megértette. Ehhez képest ma a bölcsiben azzal fogadtak, hogy a lányomon azért van más ruha, mert megmutatta a többieknek hogy pisil az Apu. Égett a fejem, de nem bírtam ki röhögés nélkül…:) Megígértem, hogy ezentúl Apa egyedül pisil, a gondozó nénik meg hogy felügyelik ezentúl a csoportos pisilést…:)