Szabadban…

Igen, ott töltjük mostanság a szabad időnk jó részét, ami pedig nem szabad, azt munkával. Szóval ez a mentségem, más szánalmas magyarázkodás most nincs. :)

Helyette inkább egy kis beszámoló. És sok sok kép.

örülünk a jó időnek végre, hogy tudunk csavarogni, lehet játszóra menni ovi után is, meg fagyizni, sétálni, kutyázni. :)

Bábszínházba járunk, mozizni, strandolni, kirándulni, szóval nem hagyok unalomra időt, mert, akkor bizony jön a rosszalkodás.:)

Mamiék hajóján :)

Jártunk Mincsi barátosnénál is, ahol szuperül éreztük magunkat, Dorka azóta is emlegeti, remélem legközelebb kicsit kooperatívabb lesz, mint legutóbb. :)

A közös szuperhősködés mondjuk egész jól ment, mint a meszes, száguldoztak körbe- körbe, Kriszti a fejét fogta, mikor mennek neki valaminek, de megnyugtattam, hogy az első úgyis Dorka lesz, ne izguljon, akkor meg úgyis abbahagyják…:)

És 5 perccel a vonat hazaindulása után…

Jártunk a gyerekszigeten is, ezt is nagyon élveztük, természetesen Dorkának legjobban az állatok tetszettek, de ez mindenhol így van, kiütnek minden játékot, bár ennek én igazán csak örülni tudok.:)

Strandolás :)

 

Nagy nehezen fél4-kor kikönyörögtem a vízből, persze, 4-szer elmondta, hogy “nem akarok kijönni nem vagyok fáradt!”  Aztán “lenyomtam” és 3 perc múlva horkolt :)

    

Szóval megvagyunk, jól vagyunk, jövő héten vége az első ovis évnek… Durva, na… Ráadásul az egyik óvóvnéni nyugdíjba megy, ő nem is lesz már szeptembertől, igaz, még a bátyámnak is ő olvasott mesét az ebéd utáni alváshoz, szóval tényleg ledolgozta, amit kell, bőven :) A 4 hét alatt megyünk, ha minden jól alakul nyaralni, amit csak akkor fogok elhinni, ha visszajöttünk. :)

Elvileg úgy néz ki, hogy megyünk 3 napra Egerbe, aztán 4 napra Szabolcsba apai rokonságot látogatni, majd még 3 nap Velence, autós találkozó. :) Sok mindent tervezek, nagyon várom, és remélem hogy minden úgy alakul, ahogy szeretnénk, nyugalomban, pihenéssel tudjuk tölteni az évnek legalább ezt az egy hetét, tényleg semmivel nem foglalkozva, csak egymással. :)

És még pár kép össze- vissza, a telefonomból :)

Anyák napi ovis ajándéka, és természetesen verset is kaptam!

  Még mindig mindenhová Bubuval kell menni, senki még csak rá sem nézhet, szerintem az érettségire is ő fogja kísérni. :)

Azt meséltem, amikor Bubu-t másodjára is elhagytuk? ( Mert egyszer az orvosnál már sikerült) Egész este alig lehetett megvigasztalni, tényleg szívszaggató volt, hogy láttam, hogy tényleg szomorúságból sír, és nem hisztizik, és, hogy hiányzik neki a “barátja”. Másnap reggel Apa lélekszakadva rohant nyitásra az Ikeába, és vett egy másikat (plusz egy tartalékot!) Ami viszont jóval puhább és “újabb” volt, mint a régi nyálas-büdös-(szerintem gusztustalan) Bubu.

Persze kreatívApa készült erre is válasszal, mégpedig, hogy annyira koszos volt Bubu, hogy meg kellett fürdetnie, ezért ilyen puha a bundája.:) A nő bevette,és megint boldog az ő egyetlen Bubujával :)

Monitól kapott eredeti amerikai július 4. rucijában :)

 

Olyan kis bájosan eldobta magát… :)

 

Elszaladt…

két hónap… Mióta utoljára írtam. Azt hiszem holnap estig ülnék itt, ha le akarnék írni minden vicces, aranyos, szemtelen, hisztis, akaratos- imádatos történést. Úgyhogy csak a fontosabb epizódokat említeném.:)

A csaj minden nap egy új előadás, amit tátott szájjal figyelünk az apjával, eszméletlen ütemben okosodik, és jön rá, kivel hogyan kell bánni, kit mivel tud kenyérre kenni. :) A legtöbb ember egyébként bedől neki, de most őszintén lehet egy ilyen mosolynak ellenállni?

Méretileg is változásban vagyunk (jó tudom, ez nem új…) Magassága átlépte a 100 cm-t, amire Apa büszkébb volt, mint a “méteres” nőci, aki értetlenül nézte miért örül Apa annyira, hogy ő már ‘ MÉTER! :) Súlyát tekintve… NEHÉZ!  Főleg, hogy az új szokása, hogy oviba indulás előtt általában az ajtóban rettenetesen elfárad és cipelteti magát az autóig. (Mondjuk én általában passzolom a dolgot azzal, hogy “kérd meg Apát, mert én már nem bírlak el!” :))

Elfoglaltságait tekintve még mindig első helyen áll a mesélés, mindig mindenhol jöhet. Én személy szerint legjobban az esti mesélést szeretem, mert olyankor csak mi hárman vagyunk, kicsit megszűnik a kinti világ és a gondok. Ehhez mindenki ragaszkodik, csak nagyon ritkán, és nyomós okkal maradhat távol bárki.:)

Már a legtöbb kedvenc meséjét kívülről tudja, és meséli is, miután elköszöntünk tőle, hogy Bubu is jól tudjon aludni.:)

Mindent megjegyez, a legtöbbet nézett mesékből (Némó, Oroszlánkirály, Szépség és a szörnyeteg, 101 kiskutya) egész nap mesél.
Nagyon kutyás. Minden szembejövőt imád, mérettől, színtől, fajtától függetlenül. Már okosan megtanulta, hogy akármilyen édibédi, akkor sem ugrik rá, és szeretgeti meg, hanem megkérdezi a gazdiját, hogy szabad e simogatni. Brünoval persze még mindig legjobb barátok, én is imádom, de néha olyan, mintha két gyerekem lenne. :)

 

3 és fél éves elmúlt, viszont… :):) Még mindig képes elaludni aaaaaa….

BABAKOCSIBAN! :):)

Tudom, vicces, de vannak helyzetek, amikor kényelmesebb, egyszerűbb, mint órákig cipelni, ha elfárad. Ő az a ritka gyerek, akinek még most is szüksége van a délutáni alvásra (mondjuk személy szerint nekem is, szóval ebben semmi kivetnivalót nem találok! :))

És nem, Kriszti ezt nem azért mutattam meg, hogy idegeljelek, hanem, mert ez is fontos :)

Jaaa, a legfontosabbat majdnem elfelejtettem…

A legnagyobb mérföldkő az volt az elmúlt két hónapban, hogy megtanult két kerékkel bringázni, szóval leszedtük azokat a babás aprócska támasztókat, és azóta vagányan száguld a környéken. :)

Persze sérülés nélkül nem úsztuk meg ezt sem… Épphogy begyógyult ez a bibi… (amit az asztalbafejelés okozott)

Jött a “De én le tudok gurulni a dombról a bringával Anyaaaaaaaaaaa!” Az eredmény itt látható…

Úgyhogy gyorsan be is szereztünk egy ilyet…

 

De lassan ott tartok, hogy szkafanderben kéne járatni itthon is, tegnap előtt ugyanis sikerült leforráznia magát a gőzölős kamillával.

Azt most nem részletezem, hogy minden alkalommal ha ránézek kb kinyírni lenne kedvem magam, amiért ilyen idióta voltam, a lényeg, hogy naponta kell kötözésre járnunk most, még nem tudni kell e komolyabban hozzányúlni, pénteken reggel kiderül. Amit most tudunk, másodfokú nem felületes égés, remélhetőleg nem marad nyoma. Két hétig ovi tuti nincs, amit már most hiányol. :(

És a végére egy kis óvónénik általi jellemzés, miszerint a lányomat jól lehet fegyelmezni, de azért erre van is szükség, mert elég öntörvényű. Ha valahol konfliktus alakul, onnan lelép, ergo nem kíván belefolyni a balhéba, de ha őt találja meg valaki, akkor nem hagyja magát, ezért is került szétütetésre Balázs nevű cimborájával. Aki egyik nap a legjobb barátja, másik nap pedig a leggonoszabb gyerek az egész oviban, mert szörnyeset játszott és ijesztgette a lányokat.:) Minden dalt és verset pillanatok alatt megtanul, az óvónéni szerint már egyedül prezentálni tudna egy anyák napi műsort, ha lenne kedve hozzá, mert szerepelni azt nem kifejezetten szeret (végre valami amiben rám hasonlít:))

Apa szülinapjára lázasan készült, verset tanult…

Bartos Erika: Apához

Mikor leszek én is felnőtt?
Mondd el nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
de nem is vagyok baba!

Mondd el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e mondd korán reggel
dolgozóba menni?

Jó érzés-e hazaérni,
megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
ma is nagyobb lettem?

Jó érzés-e betakarni,
puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
kérlek, ne menj messze!

Rajzoltam egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
kézen foglak Téged!

Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
Én vagyok az apukámmal,
ketten, kéz a kézben!

Tortát gyártott velem…

 

És vagánykodott a családi öltözetben…:)

Jól vagyunk :)

Megvagyunk, jól vagyunk, csak épp sok a tennivaló, munka, ovi, társasági élet…:)

Ovit változatlanul imádja, óvónéniket is, minden nap szívesen megy, ma pl Apa felvetette, maradjon itthon (picit elaludt, és marhára ment volna a dolgára…) De közölte vele, hogy “Apa, dehát várnak a barátaim!” :) Szóval barátkozik, azt mondják nagyon okos, igaz néha szükség van a fegyelmezésére, de lehet vele bírni. :)

Jövő héten farsang van, ma pedig Mackó nap :) Az egész ovi a Medve témakör köré van építve, a csoportok nevei is (brumi, Kismackó, Micimackó, stb…) És persze ők a kismackók az oviban :) Úgyhogy ma a nagyobb csoportok mackó-előadást tartanak, arcfestés, kézműves játékok, játszóház, ugráló, mindenféle szuper dolog lesz.

Farsangot is várjuk nagyon, na jó, én annyira nem, mert valahogy nem akarózik nekikezdeni a jelmeznek. Jó, így ez sem igaz, mert nekikezdtem már, félig kész van. :) De hétvégén úgyis dolgozom, majd ott lesz rá időm :):)

Csajszi napról napra okosabb, rafináltabb, eszesebb. Olyanokat talál ki, hogy lesünk Apával. Mint pl ugye az ominózus ovi-munkahely- fizetés kérdése…:) Khm… ezt azóta is emlegeti néha, szóval jó lenne, a az oviban végre honorálnák azt a rengeteg melót, amit minden nap elvégez ott :)

Ha a fényképező életre kel, akkor fotózok délután, és mutatom a sok kis mackót:)

És mutatok Bogyó és Babóca mesélést is :)

Timiékkel bábszínházban voltunk, így kifáradt :)

Sütögetünk még mindig imád segíteni, keverni, gyúrni. :)

Moziban, Judittal rajzolnak :)

Gellért- hegyen jártunk csúszkálni  

Remekművek :)

Dorka a nagyszülőknél mindig alkot valami szépet. Tegnap épp ezeket. :)

 

 

 

Csattogós lepke

Gondolom senkinek nem kell bemutatni… De hátha mégis, azoknak itt a kép, erről van szó, az utóbbi idők legidegesítőbb játékáról: Első szülinapjára hozta a hugom, mondván mindenkinek KELL hogy legyen csattogós lepkéje, enélkül gyerek nem nőhet fel.

Két év után az én véleményem az, hogy DE! Nekem ha lesz, minden további gyerekem nélkülözni fogja, mert égnek áll a hajam tőle. Természetesen fából van, ami remekül kopog a parkettán, és természetesen csak ott jó buli tologatni, földhöz csapkodni.

Aztán remekül lehet még vele poharakat borogatni az asztalról, homlokon verni vele Anyát, vagy Apát, vagy tulajdonképp bárkit, de őket a leggyakrabban…

Szóval akkor felteszem a kérdést…

KI KÉR EGY CSATTOGÓS LEPKÉT????????

Új év…

Nem, nem fogadkozom ilyenkor (sem). Csak remélek. Hogy idén a tavalyitól jobb lesz. Igazából attól nem lesz nehéz. És már rajta vagyunk az úton, úgyhogy idén mindennek jobbnak KELL lennie! :)

Nincs semmi különösebb oka annak, hogy ennyi ideig nem írtam. Azt nem mondom, hogy nem történt semmi, inkább csak a kevéske szabad időmet pihenésre, játékra, karácsonyra készülésre fordítottam :)

Szerencsére Dorka teljesen meggyógyult a tüdőgyulladásból karácsonyra, így nagyon szép ünnepünk volt idén is. Sok nagylányos játékot kapott, de természetesen mindenki ajándékát ő akarta kibontani. :)

Képekkel egyelőre nem nagyon tudok szolgálni, tekintve, hogy természetesen a fényképezőt itthon hagytam, Dóri képeit meg még nem kaptam meg, de pótolom majd később. Néhány dolgot azért mutatnék. A karácsonyi ajándékok közül az egyik telitalálat:

  Csak pislogunk, miket épít belőle…

Sok szép és szuper dolgot kapott még, Bogyó és Babócás társast, többféle kirakóst, mesekönyveket.

Idén is készült karácsonyi képeslap, igaz, saját készítésű lett végül, mert ahonnan eddig rendeltük nem újítottak, és nem akartam a tavalyit megint. Így ezek lettek:

(Évus, remélem nem haragszol, hogy kölcsönvettem a hátteret…:))

Mivel decemberben ki kellett hagynunk az ovit, itthon kellett minél izgalmasabbra alakítanom a programot. Bár így is elhangzottak olyanok, hogy “Anya, a barátaim biztos sírnak, hogy nem megyek az oviba!” és egyebek, de azért többnyire jól éreztük magunkat itthon, meg néha a “dolgozóba”. Ott is mindenki odavan érte, 1 perc alatt levette a fiúkat a lábukról. :)

Jutott idő egy kis szánkózásra, meg hóangyalkázásra is. :)

Sütögetést sem hagytuk ki…:)

  

És persze én is kaptam az eddigi évekhez hasonlóan olyan ajándékot amitől nagyon boldog voltam. Egy szuper estét szervezett kettőnknek a Cotton Club-ba…

 Illetve meglepett egy szép ékszerrel is. Idén én is igyekeztem nem sablonos ajándékot kitalálni, úgyhogy január 18-20 között Esztergomban fogjuk kipihenni ezt a nehézkes hónapot.

Na, öregszünk? :)