Nem hülyegyerek ám…:)

Anyuéknál történt, a hétvégén… Dorka anyuval bent a szobában telefonál, mi Apával a konyhában eszünk.

Anyum: “Dodó, hívd fel apát!”

Dorka: “Szerintem ott van kint a konyhában!” :)

Egy kis részlet a napunkból…

Ami egyébként nagyjából reggeltől estig ebből áll. :) Rohan, az ügyeit intézi, telefonál, magyaráz.:)

Megint mi…

Tudom, ez a blog Dorkáról szól, de közvetve hát egy kicsit talán a mi dolgainknak is van hatása a növekedésére… Apa szóvá tette, hogy mindig csak a rá nézve vicces(röhejes) dolgokat írom le, amikor rajtam lehetne mosolyogni azt már nem… Szóval akkor illusztrálnám, mitől kapott nem olyan rég szinte  röhögő-görcsöt…:) Építőset játszottunk Dorkával. (Jó, mi játszottunk, ő azon igyekezett, hogy lebombázza:))

Szerintem mindenki rájön anélkül, hogy mondanám, melyiket építettem én…:)

Aztán, amikor hozta a gépet, hogy életem végéig cikizhessen a megörökített “alkotásommal” a kezébe adtam a krétát, hogy na, akkor rajzoljunk!

Szerintem ezt sem kell nagyon kommentálni…:)

Hallottatok már ilyet??

Nem tagadom, a főzési tudományomon még jócskán van mit fejleszteni, illetve Apa azt mondta, tulajdonképp tudok én főzni, csak az ő ízlésvilágát nem sikerül mindig eltalálni… Ergo nem biztos hogy bennem van a hiba… ugyebár… Merthogy hallottatok ti már olyat, hogy egy vadas- mártás TÚL RÉPÁS??????? Na, ezt az ízlésvilágot találja el valaki…

Mosoly…

Mostanában mióta Dorka bölcsis naponta utazom a városban többször metróval, villamossal, és azt vettem észre, hogy az emberek borzalmasak!!!! Nem akarom elhinni hogy itt mindenki ennyire boldogtalan, mint amit az arcokon látok! csak néznek maguk elé, néha még pofákat is vágnak egymásra… Én ha egyedül utazom, mindig zenét hallgatok, ami első pillanattól jó kedvre derít, de ezt más fülhallgatós emberen nem igazán látom. Szóval ma eldöntöttem, nekem is az arcomra lesz írva, hogy érzem magam… :)

Ma “Őt” vittem magammal, és mindenkire hatalmasat mosolyogtam akivel kapcsolatba kerültem utam során. :)

Meglepődtem, de a kávém habjára mosolygós fejet kaptam csokiból, a villamoson ültem az egyik autós rámkacsintott…Sőt, még az ellenőr is mosolygott rám, és “nagyon kellems mosolygós napot” kívánt. :) Persze volt aki csak szimplán hülyének nézett, és biztos azt gondolta magában, “mit vigyorog itt ez a hülye…” De nem érdekel, pár embernek sikerült mosolyt csalnom az arcára, amitől megváltozott az én napom is. :)

Mickey egér tanít…

Az ünnepek alatt Dorka kicsit többet nézte Mickey egeret, mentségünkre legyen mondva, ez volt az egyetlen dolog, amivel l tudtuk szerelni, amikor valamelyik rögtönzött buli után kicsit pihentünk volna… :)

Nos, ennek eredményeképp Dorka az alábbi számomra néha érthetetlen mondatokkal örvendeztet… :)

“A jelszó: pöttyös ruha!”

Én: “Dorka, hol van a zoknid?”

Dodó: “Nem tudom Anya, de szerintem egy mikkenytű segíthet!!”

“Felrepülünk a magas hegyreeeeeeee”

“Úgy hallottam van egy ötletem…!”

Elkezdtük korlázotni a dvd-nézést! :)

Kicsi beszámoló!

Talán a lelkes Dorka- rajongók kevésbé, én viszont annál inkább örülök, hogy nem jutott időm blogot írni. Mégpedig, mert Apa végig velünk volt, így hármasban, de leginkább "nagycsaládosan" teltek a napok. Szinte minden nap mentünk valakihez, vagy hozzánk jöttek, Dorka annyira belejött, hogy reggel úgy ébred, hogy "Anya, ma is rendezünk bulit?" :)
Úgyhogy akkor most mesélek picit.

 
Karácsony: Szép volt, ahogyan minden évben, anyuékkal töltöttük a szentestét, Dorka nagyon pörgött, élvezte hogy sokan vagyunk, hogy mindig játszik vele valaki, az ajándékozásnál voltak gondok, ugyanis mindet ő akarta kibontani, így mindig kellett adni neki valami bontanivalót, hogy ne a másét bontsa ki. még szerencse hogy egy nagy halom ajit kapott ő is. Idén végre, kis kivételekkel, zömében tényleg hasznos, és olyan ajándékot kapott, amiktől okosodik, és élvezi is!
Apa nagyon örült az én meglepetésemnek, már felkerültek a falra a képek, amin az ő munkái, büszkeségei vannak. :) Itt a háttérben láthatók!:)

Én is sok sok kedves (Hogyan ne legyünk tökéletes anyák c. könyv) és hasznos (kulcskereső) ajándékot kaptam, és köztük volt a titkon vágyott kenyérsütő is. Imádom, és szinte minden nap kényszerem van hogy süssek! :) Apa meglepett egy csúcs mindent tudó robotgéppel, amit sajnos vissza kellett vinnünk, mert el volt törve az egyik alkatrész, és persze nem volt belőle több, úgyhogy a jövő hétig várnom kell a másikra, nagyon várom már! :)
Szilveszter: Nálunk volt a buli, ami csendes volt, de vicces, és pont "így jó"! :) 
(előző este mindenki Zsófi szülinapján "fárasztotta ki" magát! :) )

Az ünnepek közötti napok: Sokat játszottunk, sétáltunk, pihentünk, sütöttünk, főztünk, romantikáztunk. :) Sajnos nem mindenkivel tudtam találkozni akivel szerettem volna, de velük remélhetőleg januárban pótolhatom. :)

Szilviékkel szerencsére tudtunk, és nagyon jó éreztük magunkat.

Itt találjátok a képeket a látogatásról. :)

Holnap kezdődik a bölcsi ismét, amit Dorka egyelőre nagyon vár, és örül neki, sőt, ma azt is mondta, tök magától, hogy “Anya majd kicsit elmegy, én meg ottmaradok Kati nénivel, és nem sírok!”  Úgy szeretném ha tényleg ilyen simán menne….