Tanul…

Döbbenet, hogy milyen okos… Persze, az én gyerekem, milyen is lehetne… :) De most komolyan… elmondok neki valamit egyszer, és megjegyzi…

A bizonyíték… Imádja a könyvet (Örök hálánk Sziszka!) minden nap végignézzük, de kb harmadik lapozásra fújta…

A táskám…

Először is azzal kezdem, hogy van egy állandó táskám a “csizmás- kabátomhoz” és van egy az “Nike cipős kabátomhoz”. Ebben a kettőben cserélgetem az alap dolgokat, (és gyűjtöm a szemetet)

Kipakolni csak abban az esetben szoktam, ha 1. valami kiborul bele (ha víz az akkor nem biztos…) 2. Nagyon tele van, és semmit nem találok benne… Hogy a mostani előtt mikor pakoltam ki utoljára arról még csak elképzelésem sincs… Tudom ciki, de ez nem olyan dolog, amivel az ember napi szinten foglalkozik. Nem mentegetem magam tovább… :):)

• pénztárca
• telefon + headset
• 1 db aktuális parfüm és egy kb 4 hónapja kiürült…
• 2 db szemüveg (minek 2??)
• 2 pár zokni, 1 bugyi (Dodóé)
• fertőtlenítő zselé, törlőkendő
• hajgumi, hajcsat
• smecta, homeos bogyó
• kinder csoki, gyümölcspüré
• kutyakaki zacskó, kutya jutalom falat. :)
• zsepi
• Dorka bölcsis üzenőfüzete
• 2 db mézeskalács a bölcsis karácsonyról (hát itt vannak!)
• szemét… jó, ez nem szerepel a valóságnak megfelelően a képen, mert kb 6 túrórudi papír volt meg csomó blokk a zsepik meg ruha cimkék mellett, de ez jó alkalom volt tulajdonképpen arra hogy kiürítsem… :)

Smink nincs benne, mert vagy kisminkelem magam itthon és akkor az úgy is marad estig, vagy nem, és akkor napközben sem gondolom meg magam. :) A kulcsom sincs benne.(de akkor hol van már megint???)

7 dolog rólam…

Edina kérésére elárulok 7 lehetőleg olyan dolgot, amit eddig nem tudtak rólam a kedves olvasók! :) Nehéz, mert nincsenek különös, titkos képességeim, vagy titkaim…:)

Azért megpróbálom:

1. Család- függő vagyok…

4 testvérem van, szuper szüleim, akik minden pillanatban példák előttem, a házasságuk, a kitartásuk, a probléma- megoldásuk. Igazából az utóbbi 5- 6 évben lettem függő, azóta élvezem igazán, hogy ilyen sokan vagyunk. Imádom a karácsonyokat, a születésnapokat, mert ilyenkor mind együtt vagyunk, és igaz, közhely, de én tényleg úgy érzem, amíg ilyen családom van, nagy gondom nem lehet… :) (A nővérem hiányzik a képről)

7-en mint a gonoszok! :)

 

 

2.Finnyás vagyok…

Nem szeretek különösebben beülni vacsorázni, vagy kávézni, mert kevés olyan hely van, ahol olyan tanult felszolgálók vannak, és nincs rosszabb, mint amikor megkérdezek valamit és a pincér azt mondja, “várj egy kicsit, mindjárt megkérdezem!”  Szeretem a minőségi kávét, a minőségi bort, és ha erre épp nincs keretem, akkor inkább nem iszom. Van aki szerint ez sznobság, szerintem csak igényes vagyok. :)

3. Mindenem ropog…

A nyakamtól az utolsó lábujjamig, szinte minden testrészemet ropogtatom. (Nyakam, vállam, gerincem, könyököm, csuklóm, csípőm, térdem, bokám, ujjaim…) Rossz szokás, amivel Apát az őrületbe kergetem, épp ahogy ő engem a cigivel, csak ez nem kerül pénzbe, és még az egészségemre sem annyira káros, legalábbis én ezzel nyugtatom magam. :)

4. Rosszul tájékozódom…

Legalábbis Apa szerint. Szerintem nem annyira. De ő hajlamos rátenni erre  a dologra egy lapáttal, mégpedig úgy, hogy ha olyan helyre megyünk, ahol már jártam, direkt más útvonalat választ, hogy véletlenül se tudjam, merre vagyunk, és lássa, milyen bután nézek… Ténylegesen eddig egyszer tévedtem el a városban, hozzáteszem az ő ajándékáért mentem, így kénytelen voltam egyedül megoldani a helyzetet mert Őt nem tudtam felhívni… és hazataláltam, szóval annyira mégsem vagyok béna…:)

5.  Mindent elhagyok…

Már gyerekként is ilyen voltam, bár szerintem ebben nagy szerepet játszott, hogy anyutól folyton azt hallgattam “Még jó, hogy a fejed a nyakadra nőtt!” Szóval, szerintem ráolvasta a fejemre ezt a dolgot… :) Minden indulásnál kb 10 percet kulcskereséssel töltök, pontosabban először a kulcskeresőt keresem meg, majd azzal a kulcsom!:) Anyuéktól az elindulás már csak úgy megy, hogy “Mindened megvan? Telefon? Kulcs? pénztárca?” Hagytam már el telefont, kétszer, pénztárcát szintén kétszer, kabátot, fürdőruhát, karácsonyi ajándékos zacskót… De azt hiszem van abban valami hogy azok a tárgyak, amik tényleg a mieink, visszatalálnak hozzánk. Telefonjaim meglettek, irataim is szinte mindig! :)

6. Nagyon tudok rajongani…

A legkülönfélébb dolgokért… Ha valaki szenvedélyesen csinál valamit és abban jó is, az rajongani való… pl, ahogy Jamie Oliver főz…

 

Vagy ahogyan táncosok bánnak a testükkel…

 

Vagy ha egy író úgy fogalmaz meg egy- egy mondatot, hogy az örökre ott marad a fejemben…

“Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd”  (Coelho)

7.  …

Ide mondjatok valamit Ti, akik kicsit ismertek… Mert én ennyit tudtam összeszedni. :)

Egy utolsó vidi mára…

Talán sok lesz belőlem mára, de megígérem, eldugulok, de ezt meg akarom mutatni még… Érdemes figyelni az arcjátékot!

Köszönjük bkv!

Elindulok a bölcsibe Dorkáért… Egy átlagos napon villamossal megyek 4-et aztán metrózom. Onnan séta. Na, ma 3 villamos ment el úgy, hogy nem fértem fel rá, így kerülőt választottam, és végül a két metróvonalat összekombinálva jutottam el célomhoz. Gondoltam visszafelé nem így jövünk, mert hazafelé amúgy is fáradt lesz Dorka, nem “sétáltatom” annyit, és amúgy is, hát csak nem lesznek olyan bunkók az emberek, ha látják a gyereket… Hahaha… Nagy tévedés. Az egy dolog, hogy 20 percet vártam a villamosra, kezemben a 15 kilóssal, mert persze, “Anya, nagyon fáradt vagyoooooooooooooook!” Aztán megérkezett a villamos, első gondolatomként az jelent meg, hogy ismét el fog menni jópár mert erre tuti nem fogunk felférni, aztán gyorsan utána következőként, hogy “Márpedig nekünk haza KELL jutni ezzel!!!” Szóval megpróbáltuk, feljutottunk, egyik kezemben Dorka, mind a 15 kilójával, másikban a holnapra vásárolt kajákkal teli zacskó, benne persze kilós liszt, üdítő, mandarin, banán… (nem is értem, mit gondoltam…) 40-es kosztümös “hölgyek” persze kényelmesen ücsörögnek, gondosan ügyelve, hogy tekintetük rám ne essen, igazuk van mert gyilkolni tudtam volna vele… Tőlem kb 10 méterre egy bácsi kiabálni kezd, hogy menjek ő leszáll máris… De mire kimondta, már rájött, esélyem nincs hogy odaverekedjem magam. A kb 20 perces villamosozás alatt kb 47-en tapostak meg, tehát ahogy jelenleg érzem két lábujjam minimum elrepedt, 4-szer könyököltek a bordámba, a jobb karomon a könyököm piros és meg van dagadva, vállam jelenleg nem érzem, holnap már biztos fogom, de ahogy most kinéz, az sem lesz sokkal jobb…

Szóval ha Apa nem jön értünk holnap, akkor bizony itthon marad!

Azért mesélek valami vicceset is… Nem biztos hogy mindenki nevetni fog rajta, mi Apával röhögtünk..:)

 

Szóval tegnap behívott Dorka a wc-be, hogy “nézd Anya így pisil az Apu!” És ott állt a wc előtt, és illusztrálta, amit Aputól látott. (Activity-ben nagy játékos lesz!) Ari volt meg minden, de elmondtam neki hogy a lányok nem így pisilnek csücsüljön le. Úgy tűnt megértette. Ehhez képest ma a bölcsiben azzal fogadtak, hogy a lányomon azért van más ruha, mert megmutatta a többieknek hogy pisil az Apu. Égett a fejem, de nem bírtam ki röhögés nélkül…:) Megígértem, hogy ezentúl Apa egyedül pisil, a gondozó nénik meg hogy felügyelik ezentúl a csoportos pisilést…:)  

Az én kedvenceim…

Kedves Barátnőm kérésére- hívására leírom én is milyen könyvek azok amik nálam a polcon is sorakoznak. Sajnos (vagy nem?) ebben is válogatós vagyok. Szeretem, ha egy könyv az első lapjától magához láncol, úgy, hogy mikor befejezem sem tudom letenni. De valljuk be, mostanában kevés ilyen könyv íródik… Sajnos. Szeretem, ha együtt tudok élni a főhőssel, szeretem, ha megváltoztat valamit bennem a könyv miután elolvasom…

Volt egy nagyon kedves kollégám aki az első könyvet ajánlotta nekem, amit mutatni szeretnék:

  Závada Pál: Jadviga párnája

Nem egyszerű olvasmány, mert nem könnyű mai nyelven íródott, inkább régies, de gyönyörű magyar nyelvet használ.

Minden férfinak ajánlom, mert sokat lehet tanulni belőle, odaadásról, önzetlen szerelemről, bár ez így túl nyálas, így egy pasi sem fogja kézbe venni..:) lehet nekem azért tetszett annyira, mert voltam a főhős helyzetében, amikor azt érzed, mindennél jobban szeretsz valakit, aki ezt cseppekben viszonozza csupán… Azt sem feltétlen őszintén…

És innentől csak egy írómat emelném ki akiért rajongok, minden könyvét olvastam. Nem mind tetszett, de persze az a kevesebb.

Ő Paolo Coelho.

Tizenegy perc:

Nem szépítem egy prostiról szól, aki szerencsét próbál Genf- ben, ahol pillanatok alatt az utcán találja magát. Mélységek, magasságok, szerelem, kis spiritualitás, már ami a szex részét illeti… Az első könyv volt, amit a “zsenitől” olvastam, eddig kb 5ször, és még mindig nem unom…

 

Veronika meg akar halni:

Ez a kedvencem mind közül, ez változtatott alapjaiban az életem szemléletén, ezután változtam olyanná, amiből itt már olvashattatok kis ízelítőt…:) Mindenkinek ajánlom, aki… Nem, tényleg mindenkinek!!

Egy kis kedvcsinálónak elmondom, hogy Veronika élete nem olyan, mint a miénk, nincsenek megoldhatatlan gondjai, mégis úgy dönt véget vet az életének. Nem sikerül, és amikor felébred egy elmegyógyintézetben találja magát, ahol közlik vele, hogy ugyan megmentették, de haldoklik, és csak napjai vannak hátra… Szintén van benne a spirituális vonalból mint a többi könyvében is, de nem olyan idegesítően elvont módon, hanem finoman, éreztetve, hogy ez a mi életünkben is megtalálható dolog. Imádtam!!

 A Piedra folyó partján ültem és sírtam:

Ez a könyv csak egyszerűen “szép”. Tudom, könyvre ilyet nem mondunk, de ez az… Központ a szerelem, két szerelmes, akik 10 év után újra találkoznak, a lány közben független az érzéseit profin elrejtő nő lett, a férfi pedig vallási vezető… Egy közös utazás, ahol az élet nagy kérdéseire keresik a választ…

 

 Az alkimista:

Az egyetlen könyv, amire azt mondom, hogy nem különösebben tetszett… Nem rossz, mert izgalmas de ez az amiben a spirituális rész már egy kicsit sok nekem. És volt, ahol elvesztettem a fonalat. Persze lehet, hogy nem terhesen kellett volna olvasni… :)

 

Az ördög és Prym kisasszony:

Az összes közül a legizgalmasabb, mondom ezt úgy, hogy nálam főleg a szerelmes, érzelmekről szóló könyvek viszik a prímet, ebben nem ez a központ, és mégis… Nem tudtam letenni, és eddig 3-szor olvastam el, mindháromszor adott újat.

Ízelítő :) Kis falu, olyan haldokló falucska, öregek lakják, semmi izgalmas. Megérkezik az idegen a faluba, aki Prym kisasszonynak felajánl egy rakás pénzt, ha rábeszéli a falubelieket, hogy öljenek meg valakit maguk közül…

És amiknek még előtte vagyok:

A győztes egyedül van:

Ha jól láttam a legújabb könyve. Remélem a névnapomra megérkezik…:)

 

 

 

 

 Szerelem:

Idézetes könyv, mintha nekem szedték volna össze… :)

 

 

 

 

Most hirtelen ennyi, én ezeket olvastam, ezek a kedvencek, és nehezen veszem rá magam, hogy újhoz nyúljak, sok futtatott könyvben csalódtam már…

Szilvi, Timi nektek dobom a labdát! :)

Miliszló leves :)

Na, szóval van egy rész, amiben szegény Goofy nagyon csúnyán megfázik, és Minnie főz neki Minestrone levest. Azóta nálunk is minden nap ez készül. :)