Elszaladt…

két hónap… Mióta utoljára írtam. Azt hiszem holnap estig ülnék itt, ha le akarnék írni minden vicces, aranyos, szemtelen, hisztis, akaratos- imádatos történést. Úgyhogy csak a fontosabb epizódokat említeném.:)

A csaj minden nap egy új előadás, amit tátott szájjal figyelünk az apjával, eszméletlen ütemben okosodik, és jön rá, kivel hogyan kell bánni, kit mivel tud kenyérre kenni. :) A legtöbb ember egyébként bedől neki, de most őszintén lehet egy ilyen mosolynak ellenállni?

Méretileg is változásban vagyunk (jó tudom, ez nem új…) Magassága átlépte a 100 cm-t, amire Apa büszkébb volt, mint a “méteres” nőci, aki értetlenül nézte miért örül Apa annyira, hogy ő már ‘ MÉTER! :) Súlyát tekintve… NEHÉZ!  Főleg, hogy az új szokása, hogy oviba indulás előtt általában az ajtóban rettenetesen elfárad és cipelteti magát az autóig. (Mondjuk én általában passzolom a dolgot azzal, hogy “kérd meg Apát, mert én már nem bírlak el!” :))

Elfoglaltságait tekintve még mindig első helyen áll a mesélés, mindig mindenhol jöhet. Én személy szerint legjobban az esti mesélést szeretem, mert olyankor csak mi hárman vagyunk, kicsit megszűnik a kinti világ és a gondok. Ehhez mindenki ragaszkodik, csak nagyon ritkán, és nyomós okkal maradhat távol bárki.:)

Már a legtöbb kedvenc meséjét kívülről tudja, és meséli is, miután elköszöntünk tőle, hogy Bubu is jól tudjon aludni.:)

Mindent megjegyez, a legtöbbet nézett mesékből (Némó, Oroszlánkirály, Szépség és a szörnyeteg, 101 kiskutya) egész nap mesél.
Nagyon kutyás. Minden szembejövőt imád, mérettől, színtől, fajtától függetlenül. Már okosan megtanulta, hogy akármilyen édibédi, akkor sem ugrik rá, és szeretgeti meg, hanem megkérdezi a gazdiját, hogy szabad e simogatni. Brünoval persze még mindig legjobb barátok, én is imádom, de néha olyan, mintha két gyerekem lenne. :)

 

3 és fél éves elmúlt, viszont… :):) Még mindig képes elaludni aaaaaa….

BABAKOCSIBAN! :):)

Tudom, vicces, de vannak helyzetek, amikor kényelmesebb, egyszerűbb, mint órákig cipelni, ha elfárad. Ő az a ritka gyerek, akinek még most is szüksége van a délutáni alvásra (mondjuk személy szerint nekem is, szóval ebben semmi kivetnivalót nem találok! :))

És nem, Kriszti ezt nem azért mutattam meg, hogy idegeljelek, hanem, mert ez is fontos :)

Jaaa, a legfontosabbat majdnem elfelejtettem…

A legnagyobb mérföldkő az volt az elmúlt két hónapban, hogy megtanult két kerékkel bringázni, szóval leszedtük azokat a babás aprócska támasztókat, és azóta vagányan száguld a környéken. :)

Persze sérülés nélkül nem úsztuk meg ezt sem… Épphogy begyógyult ez a bibi… (amit az asztalbafejelés okozott)

Jött a “De én le tudok gurulni a dombról a bringával Anyaaaaaaaaaaa!” Az eredmény itt látható…

Úgyhogy gyorsan be is szereztünk egy ilyet…

 

De lassan ott tartok, hogy szkafanderben kéne járatni itthon is, tegnap előtt ugyanis sikerült leforráznia magát a gőzölős kamillával.

Azt most nem részletezem, hogy minden alkalommal ha ránézek kb kinyírni lenne kedvem magam, amiért ilyen idióta voltam, a lényeg, hogy naponta kell kötözésre járnunk most, még nem tudni kell e komolyabban hozzányúlni, pénteken reggel kiderül. Amit most tudunk, másodfokú nem felületes égés, remélhetőleg nem marad nyoma. Két hétig ovi tuti nincs, amit már most hiányol. :(

És a végére egy kis óvónénik általi jellemzés, miszerint a lányomat jól lehet fegyelmezni, de azért erre van is szükség, mert elég öntörvényű. Ha valahol konfliktus alakul, onnan lelép, ergo nem kíván belefolyni a balhéba, de ha őt találja meg valaki, akkor nem hagyja magát, ezért is került szétütetésre Balázs nevű cimborájával. Aki egyik nap a legjobb barátja, másik nap pedig a leggonoszabb gyerek az egész oviban, mert szörnyeset játszott és ijesztgette a lányokat.:) Minden dalt és verset pillanatok alatt megtanul, az óvónéni szerint már egyedül prezentálni tudna egy anyák napi műsort, ha lenne kedve hozzá, mert szerepelni azt nem kifejezetten szeret (végre valami amiben rám hasonlít:))

Apa szülinapjára lázasan készült, verset tanult…

Bartos Erika: Apához

Mikor leszek én is felnőtt?
Mondd el nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
de nem is vagyok baba!

Mondd el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e mondd korán reggel
dolgozóba menni?

Jó érzés-e hazaérni,
megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
ma is nagyobb lettem?

Jó érzés-e betakarni,
puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
kérlek, ne menj messze!

Rajzoltam egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
kézen foglak Téged!

Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
Én vagyok az apukámmal,
ketten, kéz a kézben!

Tortát gyártott velem…

 

És vagánykodott a családi öltözetben…:)

Jól vagyunk :)

Megvagyunk, jól vagyunk, csak épp sok a tennivaló, munka, ovi, társasági élet…:)

Ovit változatlanul imádja, óvónéniket is, minden nap szívesen megy, ma pl Apa felvetette, maradjon itthon (picit elaludt, és marhára ment volna a dolgára…) De közölte vele, hogy “Apa, dehát várnak a barátaim!” :) Szóval barátkozik, azt mondják nagyon okos, igaz néha szükség van a fegyelmezésére, de lehet vele bírni. :)

Jövő héten farsang van, ma pedig Mackó nap :) Az egész ovi a Medve témakör köré van építve, a csoportok nevei is (brumi, Kismackó, Micimackó, stb…) És persze ők a kismackók az oviban :) Úgyhogy ma a nagyobb csoportok mackó-előadást tartanak, arcfestés, kézműves játékok, játszóház, ugráló, mindenféle szuper dolog lesz.

Farsangot is várjuk nagyon, na jó, én annyira nem, mert valahogy nem akarózik nekikezdeni a jelmeznek. Jó, így ez sem igaz, mert nekikezdtem már, félig kész van. :) De hétvégén úgyis dolgozom, majd ott lesz rá időm :):)

Csajszi napról napra okosabb, rafináltabb, eszesebb. Olyanokat talál ki, hogy lesünk Apával. Mint pl ugye az ominózus ovi-munkahely- fizetés kérdése…:) Khm… ezt azóta is emlegeti néha, szóval jó lenne, a az oviban végre honorálnák azt a rengeteg melót, amit minden nap elvégez ott :)

Ha a fényképező életre kel, akkor fotózok délután, és mutatom a sok kis mackót:)

És mutatok Bogyó és Babóca mesélést is :)

Timiékkel bábszínházban voltunk, így kifáradt :)

Sütögetünk még mindig imád segíteni, keverni, gyúrni. :)

Moziban, Judittal rajzolnak :)

Gellért- hegyen jártunk csúszkálni  

Remekművek :)

Dorka a nagyszülőknél mindig alkot valami szépet. Tegnap épp ezeket. :)

 

 

 

Csattogós lepke

Gondolom senkinek nem kell bemutatni… De hátha mégis, azoknak itt a kép, erről van szó, az utóbbi idők legidegesítőbb játékáról: Első szülinapjára hozta a hugom, mondván mindenkinek KELL hogy legyen csattogós lepkéje, enélkül gyerek nem nőhet fel.

Két év után az én véleményem az, hogy DE! Nekem ha lesz, minden további gyerekem nélkülözni fogja, mert égnek áll a hajam tőle. Természetesen fából van, ami remekül kopog a parkettán, és természetesen csak ott jó buli tologatni, földhöz csapkodni.

Aztán remekül lehet még vele poharakat borogatni az asztalról, homlokon verni vele Anyát, vagy Apát, vagy tulajdonképp bárkit, de őket a leggyakrabban…

Szóval akkor felteszem a kérdést…

KI KÉR EGY CSATTOGÓS LEPKÉT????????

Új év…

Nem, nem fogadkozom ilyenkor (sem). Csak remélek. Hogy idén a tavalyitól jobb lesz. Igazából attól nem lesz nehéz. És már rajta vagyunk az úton, úgyhogy idén mindennek jobbnak KELL lennie! :)

Nincs semmi különösebb oka annak, hogy ennyi ideig nem írtam. Azt nem mondom, hogy nem történt semmi, inkább csak a kevéske szabad időmet pihenésre, játékra, karácsonyra készülésre fordítottam :)

Szerencsére Dorka teljesen meggyógyult a tüdőgyulladásból karácsonyra, így nagyon szép ünnepünk volt idén is. Sok nagylányos játékot kapott, de természetesen mindenki ajándékát ő akarta kibontani. :)

Képekkel egyelőre nem nagyon tudok szolgálni, tekintve, hogy természetesen a fényképezőt itthon hagytam, Dóri képeit meg még nem kaptam meg, de pótolom majd később. Néhány dolgot azért mutatnék. A karácsonyi ajándékok közül az egyik telitalálat:

  Csak pislogunk, miket épít belőle…

Sok szép és szuper dolgot kapott még, Bogyó és Babócás társast, többféle kirakóst, mesekönyveket.

Idén is készült karácsonyi képeslap, igaz, saját készítésű lett végül, mert ahonnan eddig rendeltük nem újítottak, és nem akartam a tavalyit megint. Így ezek lettek:

(Évus, remélem nem haragszol, hogy kölcsönvettem a hátteret…:))

Mivel decemberben ki kellett hagynunk az ovit, itthon kellett minél izgalmasabbra alakítanom a programot. Bár így is elhangzottak olyanok, hogy “Anya, a barátaim biztos sírnak, hogy nem megyek az oviba!” és egyebek, de azért többnyire jól éreztük magunkat itthon, meg néha a “dolgozóba”. Ott is mindenki odavan érte, 1 perc alatt levette a fiúkat a lábukról. :)

Jutott idő egy kis szánkózásra, meg hóangyalkázásra is. :)

Sütögetést sem hagytuk ki…:)

  

És persze én is kaptam az eddigi évekhez hasonlóan olyan ajándékot amitől nagyon boldog voltam. Egy szuper estét szervezett kettőnknek a Cotton Club-ba…

 Illetve meglepett egy szép ékszerrel is. Idén én is igyekeztem nem sablonos ajándékot kitalálni, úgyhogy január 18-20 között Esztergomban fogjuk kipihenni ezt a nehézkes hónapot.

Na, öregszünk? :)

Icipici távolmaradás…

Aminek oka, hogy az elmúlt 1 hónapban minden energiámat arra összpontosítottam, hogy Dorkát végre teljesen egészséges állapotára állítsam vissza. Megvolt már minden… Orrszívás, öblítés, fújás, cseppentés, méz, tea, mindenféle cseppek, és szirupok, sőt, nagy ellenállásom ellenére már antibiotikumon is túl vagyunk… (hozzáteszem, nem segített az sem)

A vége a Heim Pál lett, ahol találtunk egy nagyon lelkiismeretes orvost, aki az orrmandula eltávolítást javasolta. Minél hamarabb. Mert hogy az okozza a problémát, a gyulladásával, és azzal, hogy beduzzad, és ezzel elzárja az utat, azelőtt, aminek ki kéne jönnie. Emiatt ami bent marad folyamatos gyulladásban tartja az arc- és orrüreget. :( Nem hangzik túl jól, de ha logikusan végiggondolom amiket elmondott, igaza van, csak hát mégis… December 16 az időpont, addigra kell a lehető leggyógyultabb szintre hozni. Most lekopogom, mintha segítene az a sok sok minden amit már bevetek, a lámpázástól elkezdve, a hagymateáig, az 5 percenkénti orrfújatással együtt. :) Az orra már minimálisan folyik, csak a köhögés makacskodik még, bár éjjel már én állok nyerésre, és ez is hatalmas előrelépés, hogy tud rendesen aludni éjjel. :)

Na, de akkor valami vidámabb…

Ovis fotózás…:) Már most komoly határozottsággal rendelkező lányom közölte a fényképezés reggelén, hogy Ő bizony nem fog mosolyogni. Kérdésemre, hogy mégis miért nem? A válasza csak annyi volt, hogy “Mert nincs kedvem Anya!” És szerintem ez tükröződik a képeken is de nem érdekel, imádom a fejét, hogy “na, jóvan, ideálltam csináljad…!” :):)

Ebben a mosolyban a csoport és az óvónénik komolya melója van, ezt is imádom, az égnek-álló hajával, együtt! :)

Ovit változatlanul szereti, mindig örömmel megy, és jól érzi magát. A csoport többi gyereke egyszerűen csak “a barátaim” megnevezéssel van emlegetve. :) Minden gyereknek ismeri az anyukáját, tudja, ki kiért jön, kinek mi a jele. És rengeteg verset dalt, mondókát tud már.

Nagy kedvenc mostanában a rajzolás, és a színezés, meg persze a megunhatatlan kirakós. Szobájában nem férünk már a játékoktól, úgyhogy megbeszéltük, hogy hétvégén kiválogatjuk, és a babás meg nem használt játékait összepakoljuk, és elvisszük azoknak a gyerekeknek akiknek az anyukája nem tud ajándékot venni. Meglepett, mert nem irígy, és nem közölte egyből, hogy nem, hanem már hozta is a nagy zacsit, hogy abba pakoljuk. Pedig amúgy a játékaihoz nem nyúlhat akárki.

Amúgy is azt vettem észre, minél több van, annál kevésbé tud dönteni mit válasszon, és annál kevesebbet játszik velük. És igyekszem karácsonykor nem elszállni, tavaly már sikerült visszafogni a mérhetetlen játékvásárlást. :) A Mikulás is bábszínházba hoz jegyeket, remélem tetszeni fog majd neki. :)

Lesz a moziban is Miki ünnepség, névre szólóan kapja a kis csomagját, most még nagyon bátor, azt mondja hogy énekel majd a Mikulásnak… Aztán majd kiderül, mennyire lesz vagány ott a sok ember előtt.:)

Egyébként jól vagyunk, egyre jobban, ma egy olyan kivételes napom volt, amikor az egész nap csak az enyém volt, jutott idő nyugisan vásárolni, főzni, és hülyén hangzik, de egyedül takarítani. :) Sőt… Mikor már rend volt, tisztaság, a kaja megfőzve, a kutya kifuttatva, még a kádba is be tudtam ülni, aztán pedig lazulni egy kis Cafe Del Mar-ra. 6 körül ért haza Dorka, végre volt idő csak egymással foglalkoznunk, vacsi előtt még színeztünk, Ő “titiritti Dorát” :) Nekem pedig Micimackót kellett. :) Aztán bevacsiztunk, fürcsi, lámpázás, mesélés, kis összebújás, és már alszik is a csaj. :)

Hihetetlen különben, hogy egyre komolyabb beszélgetéseket lehet vele folytatni, gyönyörűen, és választékosan beszél, ránkszól, ha csúnyát mernénk mondani. :)

Mutatok még pár képet a végére, és legközelebb jövök a videóval, amin szóról szóra meséli a Bogyó és Babócát:):)

Rosszcsontok

Gyógyszerbevétel képekben… Anya betolja…

Aztán jön a pogozás, hogy demonstrálja, milyen kemény dolog ez :)

 

Szombat este…

Általában otthon telik, hármasban, mostanában X-faktor nézéssel. Vagyis mi néznénk, Dorka meg próbálja túlénekelni akit mi hallgatnánk, általában beül a tv elé, hogy Őt nézzük. :) És pizsiben általában valami kiegésztővel - hajpánt, nyaklánc, kistáska- riszálja magát, és előad.:)

Most szombaton talált valami hasznos elfoglaltságot, és nekiállt vasalni. :) Minden pólót egyesével kihordott a szekrényből, szépen kiterítette, kivasalta, összehajtotta… :)

(Azért ekkor még korán volt, nem maradt el a fellépése…:))

De mivel épp a kezem ügyében volt a gép, gondoltam megmutatom.

Gyermekbántalmazásért kérem senki ne jelentse fel Apát, a Nő megvédte magát és bosszúból forrázott egyet a szemtelen lábon…:):)