Dodó és a haverok :)

Hogy megnőttünk mi? :)

Dumagép

Dorka egy ideje beszél… Vagyis néha az az érzésem azóta, hogy megszületett, csak mondja, mondja, és mondja… :) Na, de viccet félretéve, viszonylag hamar kezdte, és viszonylag hamar érthetővé is vált, amit mondani akart. De azért vannak szavak, dolgok, amiket nem úgy mond, ahogy kellene. Mindig kijavítom, de szerinte én tudom rosszul… Pl..

A müzli nem müzli, hanem Büüüüüzli :)

Vagy… A portás, nála Tortás, sőt, jól ki is hangsúlyozza, hogy “P-vel, tortás!”

Nem megdicsér, hanem, megbicsér :)

Nem megígér, hanem megidér :)

Amúgy érthetően, és tisztán beszél, ezeket csak meggyőződésből mondja így, szerinte így kell… :) Mert pl azt, hogy fonendoszkóp, minden gond nélkül ki tudja mondani.

ja, és van nálunk is valami, amire nem tudunk rájönni… Hogy mi a fene az a konkázás. Régebben mondogatta a kutyára, hogy “nézd, anya, a Brüno konkázik!” Aztán kérdezgettem, meg kérdezgetjük hogy mi az a konkázás, meg hogy kell, de csak röhög rajtunk, és mondja, hogy “hát úgy kell, hogy konka- konka!”

Na, tipp? :)

Hiszti…

Csak azért kellett a mai napot megvárnom a hiszti megörökítésével, mert tegnap le volt merülve a gép aksija… :) Különben este is ment volna, ugyanis szokás szerint ahogy megjelentünk Szilviéknél egyetlen gyermekünket ismét megszállta a “hiszti- manó”, persze előző este, és napközben, amíg hugom vigyázott rá, egy kisangyal volt… ha ezt valaki elmagyarázná, miért van, annak nagyon nagyon nagyon hálás lennék!!

Szóval ez ma reggel történt…

De azért tud nagyon cukor és édes is lenni, sőt az esetek többségében ilyen, mondjuk amíg az történik amit és amikor ő akarja…:)

Gyöngyszemek

Dorkának van humora… legalábbis újabban rötyög minden vicces hülyeségen, és minket is szórakoztat a dumájával… pl így, teljes “produkciófelszerelésben” :

Babás pizsi, hajpánt, és mikrofon (babagyógyszer felszívócső)

És, hát a dumája, na abból is pár szösszenet:

Bohóckodik, ugrabugrál, szólok neki, nem érdekli, mikor harmadszorra kell szólnom hogy ne ugráljon a kanapéról, mert elkalapálom nagyon, a következő a válasz:

“Szerintem ez jó ötlet Anya!”

Aztán ugyanaznap este kérem, hogy induljon el fürdeni, aztán meg megyünk aludni.

“Nem, Anya, szerintem ez nem jó ötlet!”

Kicsi a rakás a játék, épp Apát lapítja, megyek, hogy én legyek a legtetején, mondom, hogy na, most kilapítalak!

“Jaj, Anya, neee, nem vagyok én gyurma!”

 

És, csak egy példa, hogy lássátok,m mindig azt hiszi, róla van szó, hozzá beszélünk, és úgy általában körülötte forog a világ :)

Konyhában ülnek, mikor hazaérek a kutyázásból, összedobott csúcs finom vacsin dolgoznak épp Apával, megörülök, és közlöm, hogy “jaj, ez az Apa milyen cukor!” Erre szinte kikéri magának:

“Nem, én nem cukor vagyok, hanem…. hanem… SAJT!”

És a végére néhány kép! :)

Kis gyönyörűségem!

Ilyen szépen mossa a fogait! :)

És a legújabb… Parancsra megy… MORCOS FEJ!! :)

Ovi…

Azt hiszem erről még nem írtam…

Kezdeném pár elég vicces képpel… (később kiderül miért…)

Igen, a képeken én vagyok az oviban… Imádtam az ovit, szuper óvónénim volt, és ha minden igaz, akkor hamarosan Dorkáról is ugyanitt készülnek majd hasonló ovis képek! :) Nagyon nagyon jó és persze fura érzés volt visszamenni az oviba, viszont baromi megnyugtató, hogy nem kell azon izgulnom, hogy vajon jó kezekben lesz e… Az én “Ani nénim” ugyanis pontosan ugyanazzal a kedvességgel, és odaadással fogadott minket, és a többi leendő ovist is, és pontosan tudom, hogy nála ez nem csak a szülőknek és a nyílt napnak szólt.

Dorkának nagyon tetszett az ovi, főleg az udvar…

Meg a függönyös wc :)

Természetesen alig lehetett hazakönyörögni, mondta, hogy “Anya, menjél nyugodtan dolgozni, majd én itt maradok Ani nénivel, és gyere értem délután!” :)  Szóval nyugodt vagyok, és Dorka is nagyon várja. :) hazafelé persze kidőlt a buszon… :)

Miért van az…

hogy a kutya, ha azt kérjük, tőle, marha kitartóan, már hónapok óta jól érthetően, artikulálva, hogy  “MENJ A HELYEDRE!” akkor azt hiszi csak meg kell látogatnia a helyét, majd amikor dícséretet kap (illetve akkor is ha nem) ugyanazzal a lendülettel ugyanúgy jön vissza oda ahonnan el akartuk távolítani…?

Majális, Anyák napja, Madarász…

Na, akkor jöjjön szépen sorban…

Kezdjük mondjuk az Anyák napjával!

Pénteken amikor mentem érte a bölcsibe, jött Zsuzsa nénivel, hozta a kis virágját

 

amire ő kötött szalagot, és elszavalta hozzá ezt…

Csak azért nem volt sírás, mert már 3 napja túl voltam rajta, azóta mondogatta már otthon… De így is könnyeznivaló volt, hogy ekkora már…

Majális… Nem épp így képzeltem, és tudom sokadjára de most megint csak megfogadom, hogy csak úgy megyek bárhova is, ha az alvásidőt bele tudom kalkulálni. Ha ugyanis nem alszik, vagy nem annyit, mint kellene, kibírhatatlan, mindenért hisztizik, és semmi nem jó. De azért voltak jó pillanatai is…

Az első körhintázás :)

 Anyával a Duna- parton

Hajófigyelés 4 szemű Scobydoo- val :) 

És persze, hogy ne teljen a hétvége, persze a kórházat is megjártuk.

Volt egy pici seb a kisujján, ami csúnyán begyulladt. Szerencsére nem vágták fel végül, bekenték, bekötötték, ma megint, szerdán kell visszamenni, reméljük akkor már utoljára. Úgyhogy addig bölcsi sincs. :( Hazafelé ma az autóban elaludt, egy fél órára, amikor felébresztettem a ház előtt, még mondta hogy milyen álmos, feljöttünk, letettem aludni, fél12 körül, fél3-ig szórakoztatta Bubut, egy hunyást sem aludt… :) Mesélt, szavalt, énekelt neki, és feküst közben az ágyban. :) Az első órában bementem kb 10- szer, aztán feladtam, ha nem alszik, nem alszik. De legalább pihen. :)

Tegnap így…

Szépségesem… :)

Huncutkodás a konyhapult alatt… :)