Na, akkor jöjjön szépen sorban…
Kezdjük mondjuk az Anyák napjával!
Pénteken amikor mentem érte a bölcsibe, jött Zsuzsa nénivel, hozta a kis virágját
amire ő kötött szalagot, és elszavalta hozzá ezt…
Csak azért nem volt sírás, mert már 3 napja túl voltam rajta, azóta mondogatta már otthon… De így is könnyeznivaló volt, hogy ekkora már…
Majális… Nem épp így képzeltem, és tudom sokadjára de most megint csak megfogadom, hogy csak úgy megyek bárhova is, ha az alvásidőt bele tudom kalkulálni. Ha ugyanis nem alszik, vagy nem annyit, mint kellene, kibírhatatlan, mindenért hisztizik, és semmi nem jó. De azért voltak jó pillanatai is…
Az első körhintázás :)
Anyával a Duna- parton
Hajófigyelés 4 szemű Scobydoo- val :)
És persze, hogy ne teljen a hétvége, persze a kórházat is megjártuk.
Volt egy pici seb a kisujján, ami csúnyán begyulladt. Szerencsére nem vágták fel végül, bekenték, bekötötték, ma megint, szerdán kell visszamenni, reméljük akkor már utoljára. Úgyhogy addig bölcsi sincs. :( Hazafelé ma az autóban elaludt, egy fél órára, amikor felébresztettem a ház előtt, még mondta hogy milyen álmos, feljöttünk, letettem aludni, fél12 körül, fél3-ig szórakoztatta Bubut, egy hunyást sem aludt… :) Mesélt, szavalt, énekelt neki, és feküst közben az ágyban. :) Az első órában bementem kb 10- szer, aztán feladtam, ha nem alszik, nem alszik. De legalább pihen. :)
Tegnap így…
Szépségesem… :)
Huncutkodás a konyhapult alatt… :)
Szegény Dodókám... :( Remélem rohamosan javul a helyzet.
VálaszTörlésNagyon szépek a képek!!!