.......

Kb fél órát gondolkoztam hogy milyen címet adjak ennek a bejegyzésnek, de az "Egyik szemem sír a másik nevet" címet már lelőttem egyszer...
Pedig így érzem most is magam...
Próbálom a jó oldalról megközelíteni. Dorka jövő hét kedden kezdi a bölcsit. Drága apukám már jónéhány hete kérdezősködött amerre ő tudott, de persze azt mondták amit máshol, hogy majd jelentkeznek, ezért nem reménykedtem túlzottan. Aztán jött a telefon, hogy mehetünk. Tegnap bementünk a papírokért, és azt mondták kedden kezdődik a beszoktatás...
Örülök, mert a pénz nagyon kell most, hogy újra egyenesben legyünk, és az hogy újra dolgozni tudok, nagyon jó.
Viszont azt is tudom, hogy soha nem lesz jobb munkám, mint amit az elmúlt két évben csináltam. Talán jobb hogy ilyen hirtelen történik a dolog, nincs időm annyit agyalni rajta, de azért könnyet csal a szemembe ha arra gondolok, hogy mással fogja tölteni az egész napot, nem nekem fog szólni ha éhes, ha álmos, nem én fogom megölelni, ha elesik és megüti magát. Két évig minden napot együtt töltöttünk, szóval nem lesz könnyű... legalábbis nekem. Mert miatta nem aggódom, az utóbbi hónapokban nagyon megváltozott, mindenkivel boldgan eljátszik, nem félős, nem olyan kis szégyenlős, mint volt.
Szóval bölcsis lesz az én nagylányom... Aztán ovis, és kettőt pislogok, már el is költözik... :)

A tél, a város és mi!

Nyári gyerek lévén nem különösebben szeretem a telet. Utálok fázni, és hiába is mondja bárki, az én lábamra nem tudnak annyi zoknit húzni hogy az ne fázzon!! DE, szeretem az életben a szebbik feléről szemlélni a dolgokat, így most is próbálom a szerethető dolgokat megtalálni...
Imádom, mikor ki vannak világítva mindenhol a házak, a fák, ilyenkor lehet bármilyen hideg, én csak sétálok...
Imádok hazamenni a jó meleg lakásba, a lefagyott lábaimra meleg zoknit húzni (amit indulás lőtt általában a radiátoron hagyok, hogy jó meleg legyen:))
Imádok forralt bort inni, kürtős kaláccsal, vagy almás pitével!
Imádom forró fürdőben áztatni magam!
És persze imádom a karácsonyi készülődést! :)

Szóval részemről most nem bánom annyira hogy kicsit nincs nyár, nem kell izzadni, nem kell azon agyalni hogy vajon gutaütést kapunk e ha elmegyünk egyet csúszdázni, nincs vizes törcsi alváshoz, ÉS Apa sem pattint le, hogy "Ide ne bújj, így is ragadok!" :) :)

Apa és a háború!

A blog ugyan Dorkáé, de amikor nem épp ő produkál valamit, akkor az apja... :)
Néha rátör a "számítógépes- játék láz" Általában (szerencsére) nem tart tovább egy hétnél, mert megunja. Legutóbb autóversenyzett, most egy háborús játékot sikerült szereznie. Nagy háború volt, beletelt vagy 4 napba, mire megnyerték! :) Mikor diadalittasan közölte, hogy "Igen, megnyertük!" fellélegeztem, hogy szuper, újra enyémek az estéi.
Tegnap meglehetősen elgyötörten ért haza a munkából, nem evett egész nap ez egy olyan "Joey-típusnak" mint ő, elég nagy törés, így a vacsora után csak vergődött a kanapén, mint egy meglőtt orrszarvú, én levittem a kutyát, majd amikor hazajöttem és gép elé ültem, odavonszolta magát, bekapcsolta a sajátját, és elkezdte letölteni a játék második részét! Mert az is van! Közben persze azért szenvedett is, ahogy kell...

Én: "Szivem egy igazi hős vagy hogy hányingered közepette is a következő háborút tervezed!"
Ő: "A csapatomnak szüksége van rám! Nem hagyhatom őket cserben!"

(Hála az égnek, még éjszaka letöltődött a játék, tehát ma este azthiszem elküldi a hadüzenetet!

Anyának mindig örülni kell!

Az egész akkor kezdődött amikor Dorka babaágyának egyik rácsos oldala lekerült... És ő ki tudott jönni egyedül alvás után. Nekem ez annyira fura volt, hogy mindig nagyon örültem, és boldog voltam, amikor megjelent alvás után. :)
Aztán az utóbbi időben azért, mert rászokott a délutáni 3 órás alvásra, aminek a végére már- már kezdtem unatkozni, és örültem hogy felkelt, mert már kezdett hiányozni. :)
Igenám, de a napokban az történt, hogy nagyon fájt a fejem, ebéd után alig vártam hogy elaludjon és egy kis csend legyen végre. Még pakolásztam miután elaludt, kiteregettem, elmosogattam, és mire oda jutottam, hogy le tudtam feküdni hogy pihenjek kicsit, hallom hogy nyílik az ajtó...
Őszinte leszek, nem voltam olyan boldog mint korábban, amire Dorka a következővel reagált:
"Anya, légyszives örüljél, mondjad, hogy de hiányoztál, örülök hogy felkeltél!"

Én úgy tettem mint aki baromira örül, cserébe ő hajlandó volt még fél órát kisvakondot nézni csendben, így pihenni is tudtam!

Mesél- énekel... :)

Csak hogy mindenki értse, a könyvben, nem tudom, látszik e, de dalok vannak, ebből tanulunk énekelni, Dodó imádja! :)
Ja, és nem kell minden mondatában értelmet keresni! :)

Apa én én!

Apával elég sok dologban hasonlítunk, viszont vannak olyan dolgok amikben homlokegyenest másképp gondolkozunk... Azt hiszem a karácsonyfa díszítés remek példa erre, de erről már volt szó.
Egy másik.. Én a szavak embere vagyok, Apa inkább a számoké. Én még elő sem vettem a telefonom, ha valamit ki akarok számolni, ő már fejben megtette... Én irtózom mindentől, ami a matekra emlékeztet, táblázatok, függvények stb... Ezzel szemben Apa... Komolyan röhögnöm kell, ha eszembe jut, de nem azért, mert kiröhögöm, hanem mert annyira édes... Képes mindenről táblázatot csinálni... Az egy dolog, hogy a havi kiadásokról, számlafizetésekről, hitelekről táblázatot csinál, ezt talán mások is megteszik. De hogy autóvásárlás előtt valaki Excel táblázatba foglalja a lehetséges autókat, fogyasztás, csomagtér, motor, és még egy csomó mindenféle adat szerint aztán megadjon valami szorzószámot (fogalmam sincs mi alapján, és szerintem felesleges lenne annyi időt rááldozni mire megérteném!) hogy kijöjjön melyik autó számunkra a legideálisabb...
A legviccesebb, hogy mikor ezzel foglalatoskodott egyik este, nem akartam zavarni azt hittem dolgozik, annyira el volt mélyülve, és csak akkor kérdeztem meg mit csinál, amikor azt mondta magának... "Hű, nem hittem volna hogy ilyen szoros lesz a verseny!"


Szeretlek Drágám!!

Dorka mesél...

Tegnap délelőtt az alábbi dologra lettem figyelmes... Én teszek- veszek, és Dodó nem sertepertél körülöttem, viszont a hangját hallom... Megyek, és a következő mondatra érek oda a szobájának ajtajához... "És a Királylány azt mondta........... Hogy Király menjél dolgozni!"

Azt hiszem nem igényel a dolog további magyarázatot... :)